hirdetés
2019. július. 15., hétfő - Henrik, Roland.
hirdetés

Az egészségügyiek helyzete az Orbán-modellben

Giró-Szász András politológus, korábbi kormányszóvívő a kabinet társadalomfilozófiáját elemezte a Magyar Nemzetben, az egészségügyről is írt. 

hirdetés

Az oktatás mellett a másik neuralgikus pont az egészségügy, amely több évtizedes hátránnyal, lemaradással küszködött. A balliberális kormányok tovább züllesztették és teljes egészében eladósították a magyar egészségügyet, s az uniós csatlakozás után tömegesen indultak az unió más tagállamaiba a magyar orvosok, egészségügyi dolgozók, s az akkori kormányok semmit sem tettek ennek megfékezésére: egész generációnyi remek orvossal, ápolóval gazdagították a nyugat-európai országok kórházait.

A kormány lépésről lépésre megvalósítandó célja az lett, hogy a magyar orvosok hosszú távon itthon tudjanak elhelyezkedni, itthon szerezzék meg a szakképesítésüket, az itthon szerzett tudásukat itthon kamatoztathassák. Ez – a jövő felélését jelentő hitelalapú bérfejlesztés elkerülése miatt – csak lassan, a kívánt és remélt sebességnél lassabban tud megvalósulni, hiszen a rendszerváltás előtti negyven, valamint a rendszerváltást követő húsz év bérszínvonalat érintő káros hatásait nem lehet egyik napról a másikra korrigálni. Nem lehet hatvan év elmaradását nyolc év alatt kompenzálni.

Kétezertíz óta a kormányzat folyamatosan növelte az egészségügyi bér- és illetménykiadásokra fordítandó költségvetési összeget. 2010-ben 10,6 milliárd forinttal jutott több az eseti keresetkiegészítésekre. Ez 2011-ben további 5,6 milliárd forinttal növekedett. 2012-ben az egészségügyi bérfejlesztésben ez 28 milliárd forintos pluszt jelentett, míg a 2013-as évben ez további 26, 8 milliárd forinttal növekedett. 2014-ben 6,6 milliárd, 2015-ben 5,3 milliárd, míg 2016-ban 10,8 milliárd volt az egészségügyi bérfejlesztés növekménye.

Összességében elmondható, hogy 2010-hez képest 2016-ra több mint 300 milliárddal nőtt az egészségügyi dolgozók bérének költségvetési fedezete. Ez azt eredményezte, hogy 2010–2015 között a középfokú végzettségű ápolók átlagos éves fizetése bruttó 406 ezer forinttal, a felsőfokú végzettségű ápolóké 432 ezer forinttal, a laboratóriumi dolgozóké 530 ezer forinttal, a rezidenseké 1,4 millió forinttal, a szakorvosoké 2,1 millió forinttal emelkedett.

A lépésről lépésre politika szerint a kormány 2016-ban meghirdette a 2019-ig tartó egészségügyi bérfejlesztési programját, amely országosan 98 ezer egészségügyben dolgozót érintett. 2016 szeptemberében az orvosoknak bruttó 107 ezer forinttal, 2017 novemberében további bruttó 100 ezer forinttal emelkedett az alapbérük. A rezidensek bére 2017 novemberében 50 ezer forinttal emelkedett. A szakdolgozók bére 2016 őszétől átlagosan 26,5 százalékkal, 2017 novemberében 12 százalékkal nőtt. A következő lépcső 2018 novemberétől lett volna esedékes nyolcszázalékos emeléssel, ezt hozta januárra előre a kormány. Az előre hozott béremeléssel így 2016 szeptembere és 2018 januárja közötti időszakban a szakdolgozói átlagbérek 53 százalékkal emelkedtek. 2019 novemberében további nyolcszázalékos béremelésre számíthatnak a szakdolgozók.

A mentődolgozók 2018. januártól külön is kaptak tízszázalékos béremelést, és rájuk is vonatkozik az előre hozott nyolcszázalékos szakdolgozói béremelés. Mindezen felül a szociális ágazatban dolgozó egészségügyi végzettségűek és egészségügyi munkakörben dolgozó mintegy 3300 ember további bérkiegészítést kapott, így bérük minden fokozatban elérte az egészségügyi bértábla szintjét.

Az elmúlt nyolc évben meghozott bérfejlesztések hatása egyértelmű. Az egészségügyben dolgozó orvosok, mentőtisztek és mentőápolók keresete megduplázódott. Az orvosok átlagkeresete 2010-ben 314 ezer forint, míg 2018-ban 645 ezer forint volt. A mentőtisztek átlagkeresete 2010-ben 243 ezer forint, míg 2018-ban 460 ezer forint volt. A mentőápolók átlagosan a 2010-es 174 ezer forint helyett 340 ezer forintot kerestek 2018-ban. Egy 19–21 éves jogviszonnyal rendelkező, OKJ-s végzettségű, E7 fizetési osztályba besorolt ápoló átlagkeresete 2010-ben 172 ezer forint volt, ma 342 ezer forint. Egy négy–hat éves jogviszonnyal rendelkező, felsőfokú végzettségű, F2 fizetési osztályba besorolt ápoló átlagkeresete a 2010-es 199 ezer forinthoz képest ma 382 ezer forint.

A kormányzat a folyamatos egészségügyi béremelések mellett elindította a rezidens-ösztöndíjtámogatási programokat: ezek havi nettó 100, 150, illetve 200 ezer forint kiegészítést jelentenek – szakmáktól függően – a résztvevőknek.

A Rezidens Támogatási Program segítségével 2018 tavaszáig több mint 2500 fiatal orvost és gyógyszerészt sikerült itthon tartani. A fiatal orvosok itthon tartása érdekében meghirdetett ösztöndíjpályázatra eddig csaknem hárommilliárd forintot fordított a kormány. Ennek eredményeként míg 2010-ben 331 végzett orvos kapcsolódott be az államilag támogatott szakképzésbe, addig 2016-ban számuk – közel 2,5-szeresre nőve – 775 fő volt. Azaz a végzés utáni években az orvosoknak körülbelül nyolcvan százaléka vesz részt a szakképzésben. Ez az elindított rezidens-ösztöndíjprogramok sikerét jelenti.

A szakképzésben részt nem vevők pedig számos esetben indulnak el tudományos doktori képzésben. Az OECD adatai alapján 2015-ben Magyarországon több újonnan végzett orvostanhallgató (13,4) jutott 100 ezer lakosra, mint 2009-ben (9,2). A kormányváltás előtt e tekintetben rendszeresen alulteljesítettünk a fejlett országokhoz képest, az elmúlt években viszont rendszeresen meghaladjuk az OECD-átlagot.

A teljes elemzést a Magyar Nemzet közli.

(forrás: Magyar Nemzet)
hirdetés
Olvasói vélemény: 2,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink