hirdetés
2019. november. 17., vasárnap - Hortenzia, Gergő.
hirdetés

A szűrésekről

A lakossági szűrésekre fordított pénz megnyert emberéletekben és az egészségügy terheinek mérséklődésében térül meg, írja Kökény Mihály exminiszter a Materia Medica blogon.

hirdetés

Magyarországon a szűrés mind gyakrabban használt, divatossá vált fogalom. Van, amikor a betegségmegelőzéssel azonosítják, holott a szűrés csupán ennek egyik eszköze az egészséges életmód mellett. Az nem baj, hogy szűréseket mind meggyőzőbben ajánlják az embereknek. Nem szerencsés azonban, hogy az „egészséget árusító” vállalkozások, orvosi lobbik olyan szűrésre alkalmasnak vélt teszteket is reklámoznak, amelyek egy-egy súlyos betegség előjeleit nem tudják megbízhatóan kimutatni.

A szűrés tünet-és panaszmentes személyek időnkénti vizsgálatát jelenti, amit abból a célból végeznek, hogy a még rejtett betegség fennállásának valószínűségét kizárják, vagy éppen megerősítsék annak valószínűségét. Tulajdonképpen első vizsgálat, amely pozitív vagy bizonytalan eredmény esetén mindenképpen következő vizsgálatokat igényel. Nem tévesztendő össze a hagyományos orvosi – diagnosztikai – vizsgálattal, amikor a beteg valamilyen panasszal, tünettel fordul az orvoshoz.

Miután a lakosság nagy csoportjaira kiterjedő szűrővizsgálatoknak negatív hatása is lehet (túldiagnosztizálás, túlkezelés, hamisan negatív leletek, pszichés károkozás stb.), a WHO a tudományos bizonyítékok alapján számos feltételt állított fel, hogy mikor érdemes és szükséges lakossági szűrővizsgálatokat bevezetni.

Hatályos egészségügyi törvényünk világosan fogalmaz: akkor szabad tömeges szűrővizsgálatokat végezni, ha az alábbi három feltétel együttesen fennáll. Ezek:

  • a szűrt betegség gyakori, illetőleg súlyos egészségkárosító hatású és szűrővizsgálattal panaszmentes szakaszban kimutatható,
  • a szűrővizsgálat várhatóan eredményes és egyszerűen kivitelezhető,
  • a szűrést követő hatékony terápia alkalmazásának feltételei adottak.

A szakirodalom ehhez hozzáteszi, hogy a szűrési módszer legyen biztonságos (ne legyenek számottevő mellékhatásai), valamint legyen annyira olcsó, amennyire csak lehet. Hatására a szűrendő betegségtől függően az előfordulási gyakoriságnak és a halálozásnak mérhetően csökkennie kell. A korai felismerés és a tünetek megjelenése előtti beavatkozás esetén az életkilátások alakuljanak jóval kedvezőbben, mint a későbbi kezdett gyógykezelésnél.

Mindezek alapján hazánkban szervezett lakosságszűrés keretében végeznek:

  • emlőszűrést a 45–65 év közötti nők kétévenkénti mammográfiás vizsgálatával;
  • méknyakszűrést a 25–65 év közötti nők háromévenkénti citológiai vizsgálatával és
  • vastagbélszűrést az 50–70 év közötti férfiak és nők esetében a székletbeli rejtett vér laboratóriumi kimutatása útján, ennek pozitivitása esetén vastagbéltükrözéssel.

A 28 EU-tagállam közül 24 vezetett be emlőszűrést, 21 méhnyakszűrést és 19 vastagbélszűrést országos vagy regionális szervezésben.

Magyarországon az első két szűrés behívásos rendszerben 17, illetve 15 éve zajlik változó részvétellel, míg a vastagbélszűrés modellezése már 2005-ben elkezdődött. Utóbbival kapcsolatban elegendő tapasztalat gyűlt össze, de az országos kiterjesztés még mindig várat magára, jóllehet évente ötezer honfitársunk hal meg vastagbélrákban.

Kökény Mihály volt egészségügyi miniszter írását a Magyar Narancs Materia Medica blogja közli.

(forrás: Materia Medica)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink