Zombor: „mostanában könnyebb utcára vinni az embereket”
„Amikor már fogy az energia, nem elég csak türelmet kérni” – címmel közöl interjút a Magyar Hírlap Zombor Gábor egészségügyi államtitkárral a Semmelweis napra időzítve.
Az egészségügy számos elemét – a leendő fővárosi csúcskórház helyétől a sztenderd kórházi eladósodás okáig – érintő interjúból csak egy rövid, a Semmelweis napi demonstrációkhoz is kapcsolódó részletét idézzük:
„– Néhány hete az egészségügyi dolgozók országos demonstrációt tartottak, amihez több érdekvédelmi szervezet csatlakozott, illetve ma is utcára vonulnak. Mennyire érezte ezt akkor időszerűnek és jogosnak?
– Ugyanezt tulajdonképpen megtehették volna 2008-ban is, amikor a tizenharmadik havi bért elvették tőlük, de 2009-ben is utcára vonulhattak volna, amikor negatív irányba mozdultak el az egészségügyi bérek. Hogy miért most tüntetnek, arra több magyarázat is lehet. Tavaly és 2015-ben sem tartalmazott a költségvetés jövedelemjavító intézkedéseket, a kórházak tényleges megsegítése is ez év közepéig húzódott, ez fokozta az elégedetlenséget. Az érdekvédelmi szervezetek, kamarák, szakszervezetek pedig ezt az eszközt választották. Mostanában egyébként is könnyebben lehet az utcára kivinni az embereket.
– Említette a kamarák és érdekvédelmi szervezetek aktívabb munkáját. Kijelenthető, hogy a döntés-előkészítésbe is jobban bevonják őket?
– Mindenképpen intenzív a kapcsolat, főként a Magyar Orvosi Kamarával és a Magyar Gyógyszerészi Kamarával, de tárgyalunk a szakdolgozói szervezetekkel is. Viszont nekik is jeleztem, hogy arról tudunk egyeztetni, ami a hatáskörömbe tartozik. Generális, nagymértékű béremelésről sajnos nem tudok velük egyeztetni, mert nincs rá felhatalmazásom, hiszen van egy költségvetési keret, amelyen belül lehet mozogni. Viszont arról tudok tárgyalni, hogy például a jövő évi bevezetés helyett már az idén júliustól feloldjuk a mozgóbérek befagyasztását, ahogy az ösztöndíjakról vagy az újonnan induló programokról is.
– Az egészségügy minden országban nehéz területnek számít, ám figyelve a munkáját úgy tűnik, felvett egyfajta közvetítő szerepet az egészségügy szereplői és a döntéshozók között, míg ez korábban nem volt jellemző. Lát ebben igazságot?
– Egyrészt a helyzet folyamatosan változik, amihez másként nem lehet alkalmazkodni. Másrészt a rendszeren belülről kerültem ebbe a pozícióba, így talán jobban átlátom, hogy mikor kezd veszélyes irányba haladni egy folyamat. Huszonöt éven keresztül – kórházigazgatóként én és a többi intézményvezető is – minden egyes Semmelweis-napon azt mondtuk, hogy köszönjük a munkát, tudjuk, hogy nem elég, ami van, türelmet és kitartást kérünk. Amikor viszont már fogy az energia és a türelem, akkor lehet, hogy másra van szükség, mint kitartást kérni. A fő probléma, hogy nagyon leterheltek a dolgozók, és 2014-ben nem folytatódott az a béremelési folyamat, amely 2012-ben elkezdődött. Akkor ez nagy dolog volt, mivel a válság közepén az orvosok és az ápolók kaptak először pluszpénzt. Ám a többlet nem épült be az alapbérbe, így megmaradt a bizonytalanság is, hogy ezt a „hatalom” bármikor visszaveheti, ahogy például 2008-ban visszavonták a tizenharmadik havi fizetést. Szintén probléma, hogy amíg egy országban válság van, addig az állampolgárok többé-kevésbé azonosulnak a helyzettel, amikor viszont elkezdődik a növekedés, láthatóan több lesz a pénz a korábbiakhoz képest, és rögtön felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem jut több belőle például az orvosoknak is – olvasható a magyarhirlap.hu-n.
