Viszketésből depresszió
2006. december 01. 00:00
Az atópiás dermatitisz a leggyakoribb krónikus gyermekkori bőrbetegségek közé tartozik, 13–14 éves korban prevalenciája megközelíti a 20 százalékot. A kínzó viszketés rányomja bélyegét az érintettek mindennapjaira.
Az ekcéma (atópiás dermatitisz, AD) az esetek negyedében nem csupán kozmetikailag zavaró bőrelváltozás. Vezető tünete a viszketés – nappal és éjjel, állandóan –, ami végül olyan mértéket érhet el, hogy a szülők legalább annyira zavarónak tartják az AD-t, mint a cukorbeteg gyermekek szülei a diabéteszt.
Mi áll AD-ben a nagymértékű életminőség-romlás hátterében? Egy brit orvoscsoport szerint (J Clin Pract 2006;60:984–992) a vakarózás és a viszketés következtében fellépő súlyos alvászavar, ami idővel fizikális és mentális kimerültséghez vezet. A fáradtságot tovább súlyosbítják a szisztémásan alkalmazott gyógyszerek, például az antihisztaminok. A kialvatlanság az élet minden területén érezteti hatását. Romlik a koncentráció, így az iskolai teljesítmény. Gyakoriak a magatartási problémák, ami szociális izolálódáshoz vezet. A gyermek a bőrtünetek miatt nem mer sportolni, úszni. Visszahúzódó és önbizalomhiányos lesz, idővel egyre súlyosbodó depresszióba eshet.
Az alvászavar nemcsak a gyermeket érinti, hanem a hozzátartozókat is. Az akut fellángolások időszakában a szülők átlagosan 2–3 órával alszanak kevesebbet, a testvérek 40 százaléka is minduntalan felriad. A fáradt szülő munkahelyi teljesítménye is romlik, ami miatt a család anyagi helyzete rosszabb lesz. Az AD miatt felmerülő pluszköltségek – allergénmentesítés, speciális diéta, állandó mosás – is tetemesek. A családok több mint 90 százalékánál időről időre speciális gondok is jelentkeznek. Nem ehetik kedvenc ételeiket, kerülni kell bizonyos termékeket, nem tarthatnak háziállatot, nem tudnak nyaralni menni. A társadalom sem mindig segít: a környezet tart attól, hogy az AD fertőz, sokan viszolyognak a bőrtünetek látványától.
Az optimális terápia és gondozás megteremtése érdekében nagyon fontos az AD súlyosságának meghatározása, azaz annak az eldöntése, milyen mértékű az életminőségromlás (illetve, hogy a terápia során az hogyan változik). Az életminőséget kérdőívvel lehet mérni, mivel azonban az AD összetett probléma, sokféle szempontból lehet megközelíteni – ezért számos különböző életminőség-vizsgáló kérdőívtípust dolgoztak ki. Van külön az iskoláskorú gyermekek, a csecsemők, illetve az AD-s gyermek szülei számára kialakított kérdőív, mindezek több nyelvre lefordítva. Jelenleg az AD-ben használt kérdőívekkel kapcsolatban a legnagyobb gond az, hogy nincs olyan általánosan elfogadott referenciakérdőív, amihez az összes többi kérdőív eredményét viszonyítani lehetne. Emiatt az eddigi vizsgálatok eredményeit nehéz összevetni, illetve közösen elemezni.
Dr. Szalai Zsuzsanna, a Heim Pál Gyermekkórház Bőrgyógyászati Osztályának vezető főorvosa kérdésünkre elmondta, hogy a napi betegellátás során nincs mód a kérdőívek használatára, azonban a betegség besorolása enélkül is egyértelmű a szakember és a szülő számára. „A kérdőíveket elsősorban olyan új terápiás lehetőségek bevezetésénél kezdték el alkalmazni – mondja a főorvos asszony –, ahol az egyes hatóanyagok hatékonyságát kell standard módon összehasonlítani.” Kérdőívet azonban maguk is alkalmaznak Atópiaiskolájuk (lásd keretes írásunkat) foglalkozásain: a kérdésekre 20–30 perc alatt válaszol a gyermek vagy a szülő. Ezekből kiderül, melyik az a szer, amely kevesebb mellékhatással, rövidebb idő alatt hozza meg a várt eredményt – ezeket azután szívesebben javasolják a kollégák.
Szalai Zsuzsanna hozzátette: nem mindegyik szisztémásan alkalmazott antihisztaminra igaz, hogy súlyosbítja a fáradtságot. Azoknál a gyermekeknél pedig, akik a bőrtünetek következtében nem tudnak nyugodtan pihenni éjszaka, kifejezetten előnyös a nyugtató hatás.
Mindazonáltal az eddigi tapasztalatok szerint egyértelmű, hogy a kérdőív használata általánosan javasolt az AD kezelése során. Az így nyert információ segítségével időben lehet azonosítani azokat a betegeket, akiknek gondozási segítségre vagy terápiaváltásra van szükségük.
Az ekcéma (atópiás dermatitisz, AD) az esetek negyedében nem csupán kozmetikailag zavaró bőrelváltozás. Vezető tünete a viszketés – nappal és éjjel, állandóan –, ami végül olyan mértéket érhet el, hogy a szülők legalább annyira zavarónak tartják az AD-t, mint a cukorbeteg gyermekek szülei a diabéteszt.
Mi áll AD-ben a nagymértékű életminőség-romlás hátterében? Egy brit orvoscsoport szerint (J Clin Pract 2006;60:984–992) a vakarózás és a viszketés következtében fellépő súlyos alvászavar, ami idővel fizikális és mentális kimerültséghez vezet. A fáradtságot tovább súlyosbítják a szisztémásan alkalmazott gyógyszerek, például az antihisztaminok. A kialvatlanság az élet minden területén érezteti hatását. Romlik a koncentráció, így az iskolai teljesítmény. Gyakoriak a magatartási problémák, ami szociális izolálódáshoz vezet. A gyermek a bőrtünetek miatt nem mer sportolni, úszni. Visszahúzódó és önbizalomhiányos lesz, idővel egyre súlyosbodó depresszióba eshet.
Az alvászavar nemcsak a gyermeket érinti, hanem a hozzátartozókat is. Az akut fellángolások időszakában a szülők átlagosan 2–3 órával alszanak kevesebbet, a testvérek 40 százaléka is minduntalan felriad. A fáradt szülő munkahelyi teljesítménye is romlik, ami miatt a család anyagi helyzete rosszabb lesz. Az AD miatt felmerülő pluszköltségek – allergénmentesítés, speciális diéta, állandó mosás – is tetemesek. A családok több mint 90 százalékánál időről időre speciális gondok is jelentkeznek. Nem ehetik kedvenc ételeiket, kerülni kell bizonyos termékeket, nem tarthatnak háziállatot, nem tudnak nyaralni menni. A társadalom sem mindig segít: a környezet tart attól, hogy az AD fertőz, sokan viszolyognak a bőrtünetek látványától.
Az optimális terápia és gondozás megteremtése érdekében nagyon fontos az AD súlyosságának meghatározása, azaz annak az eldöntése, milyen mértékű az életminőségromlás (illetve, hogy a terápia során az hogyan változik). Az életminőséget kérdőívvel lehet mérni, mivel azonban az AD összetett probléma, sokféle szempontból lehet megközelíteni – ezért számos különböző életminőség-vizsgáló kérdőívtípust dolgoztak ki. Van külön az iskoláskorú gyermekek, a csecsemők, illetve az AD-s gyermek szülei számára kialakított kérdőív, mindezek több nyelvre lefordítva. Jelenleg az AD-ben használt kérdőívekkel kapcsolatban a legnagyobb gond az, hogy nincs olyan általánosan elfogadott referenciakérdőív, amihez az összes többi kérdőív eredményét viszonyítani lehetne. Emiatt az eddigi vizsgálatok eredményeit nehéz összevetni, illetve közösen elemezni.
Dr. Szalai Zsuzsanna, a Heim Pál Gyermekkórház Bőrgyógyászati Osztályának vezető főorvosa kérdésünkre elmondta, hogy a napi betegellátás során nincs mód a kérdőívek használatára, azonban a betegség besorolása enélkül is egyértelmű a szakember és a szülő számára. „A kérdőíveket elsősorban olyan új terápiás lehetőségek bevezetésénél kezdték el alkalmazni – mondja a főorvos asszony –, ahol az egyes hatóanyagok hatékonyságát kell standard módon összehasonlítani.” Kérdőívet azonban maguk is alkalmaznak Atópiaiskolájuk (lásd keretes írásunkat) foglalkozásain: a kérdésekre 20–30 perc alatt válaszol a gyermek vagy a szülő. Ezekből kiderül, melyik az a szer, amely kevesebb mellékhatással, rövidebb idő alatt hozza meg a várt eredményt – ezeket azután szívesebben javasolják a kollégák.
Szalai Zsuzsanna hozzátette: nem mindegyik szisztémásan alkalmazott antihisztaminra igaz, hogy súlyosbítja a fáradtságot. Azoknál a gyermekeknél pedig, akik a bőrtünetek következtében nem tudnak nyugodtan pihenni éjszaka, kifejezetten előnyös a nyugtató hatás.
Mindazonáltal az eddigi tapasztalatok szerint egyértelmű, hogy a kérdőív használata általánosan javasolt az AD kezelése során. Az így nyert információ segítségével időben lehet azonosítani azokat a betegeket, akiknek gondozási segítségre vagy terápiaváltásra van szükségük.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
