hirdetés
hirdetés
2019. november. 22., péntek - Cecília.
hirdetés

Tanulhatnak-e az orvosegyetemeken hallás-, látás- vagy mozgássérültek?

Az orvosok diverzitása javítja az ellátás színvonalát, mégis kevés az orvosok között a fogyatékossággal élő. Mi az egyetemi képzés felelőssége?

hirdetés

Habár sok hallás-, látás- vagy mozgássérült gyermek szeretne orvos lenni, hogy az átlagos orvosokhoz képest nagyobb hozzáértéssel és empátiával segíthessen a hozzá hasonlóknak, a University of Michigan Medical School tanulmánya szerint sokan már akkor kénytelenek belátni, hogy nem tudják elérni céljukat, amikor online meglátogatják az orvosegyetemeket. Az egyetem családorvosi tanszékének felmérése szerint ugyanis az amerikai orvosegyetemek honlapjai meglehetősen siralmasan szerepelnek a fogyatékossággal élők tájékoztatása és segítése tekintetében.

Holott a megfelelő tájékoztatás a témában immár 25 éve hozott amerikai törvény (Americans with Disabilities Act) szerint kötelessége lenne az orvosegyetemeknek. Mint Philip Zazove, a családorvosi tanszék vezetője és egyben a tanulmány – U.S. Medical Schools' Compliance With the Americans with Disabilities Act: Findings From a National Study – vezető szerzője elmondja, koránt sem csak maguk a fogyatékos fiatalok profitálnának abból, ha az orvosegyetemeken elősegítenék a képzésüket, sőt nem is csak azon fogyatékos emberek számára lenne ez hasznos, akiket a későbbiekben a fogyatékos orvosok nagyobb hozzáértéssel tudnának kezelni, de az összes többi orvostanhallgató is sokat tanulhatna azokról a problémákról, amikkel a fogyatékosoknak – későbbi pácienseiknek is – szembe kell nézniük, ha lennének fogyatékos osztálytársaik.

Az országos felmérés Academic Medicine című szaklapban megjelent eredménye szerint csak az orvosegyetemek egyharmada jelzi egyértelműen, hogy amennyiben minden felvételi követelménynek eleget tesznek, fogyatékkal élők számára is elérhetők a képzései. A képzőhelyek fele bizonytalan volt azzal kapcsolatban, hogy milyen hallgatókat vesz fel. Ráadásul a fogyatékosok felvételével kapcsolatos információkat az egyetemek 42%-a esetében igen nehéz volt megtalálni az intézmény honlapján, míg 16%-uk esetében egyenesen lehetetlennek bizonyult az online információszerzés. 12 egyetem még akkor sem válaszolt, amikor a kutatók mint lehetséges jövőbeli diákok keresték meg őket.

A tanulmány szerzői felhívják az orvosegyetemek és az orvos-szakmai társaságok vezetőinek figyelmét arra, hogy újra kell gondolni, hogyan bánunk azokkal a fogyatékos emberekkel, akik orvosok akarnak lenni. A fogyatékossággal küzdő orvosok nagyobb valószínűséggel kezelnek hozzájuk hasonlókat, így ha több fogyatékos személy nyerne felvételt orvosegyetemre, jelentősen javulna a fogyatékossággal küzdők orvosi ellátása, hangsúlyozzák a kutatók.

Zazove, aki maga is süket, és cochleáris implantátummal él, mentorál olyan orvostanhallgatókat és rezidenseket, akik szintén fogyatékosok. Mint kifejti, az amerikai egészségpolitika vezetői és az akadémiai orvoslás vezető kutatói és szakemberei egyaránt támogatják azt a koncepciót, miszerint kerüljenek be fogyatékossággal élők az orvosképzésbe.

A most 25 éves, témába vágó amerikai törvény (ADA) szerint az egyetemeknek nyilvánosságra kell hozniuk azokat az úgynevezett technikai standardokat, amelyek felsorolják, hogy milyen szolgáltatást tud nyújtani az adott intézmény a fogyatékossággal élő diákok számára, pl. rendelkezik-e hangerősítő sztetoszkópokkal, amiket a hallássérült diákok használhatnak, tud-e az egyetemen kerekes székes mozgássérült közlekedni, illetve lehetővé teszi-e az intézmény, hogy a hallássérült diákot jeltolmács kísérje. A technikai standardokat ma jellemzően az egyetemek honlapján kell nyilvánosságra hozni. Az ADA szerint azok az egyetemek, amelyek igénybe vesznek állami támogatást, kötelesek erőfeszítést tenni annak érdekében, hogy a minden egyéb szempontból megfelelő fogyatékos diákok el tudják végezni az adott iskolát.

Zazove és munkatársainak vizsgálata az első, ami górcső alá veszi, hogy megtalálhatók-e ezek a technikai standardok az orvosegyetemek honlapjain, milyen könnyű megtalálni az információt a honlapokon, illetve hogy az adott egyetemek által kínált technikai standardok mennyire tartják a lépést a technika jelen lehetőségeivel. Mindezek után különös értelmet nyer a tanulmány eredménye, miszerint  csak a vizsgált orvosegyetemek egyharmada (ez 53 orvosegyetem) rendelkezik a fogyatékos hallgatókat támogató technikai standardokkal, 79 egyetem nem rendelkezik egyértelmű politikával a témában, 6 egyenesen kijelenti, hogy nem támogat fogyatékos hallgatókat, 23 esetében pedig semmi témába vágó információ nem elérhető. Az egyetemek 60%-a esetében az sem derül ki, hogy az iskola vagy a diák a felelős a szükséges technológia beszerzéséért – csak az egyetemek negyede mondja ki egyértelműen, hogy biztosítja a szükséges technológiát a fogyatékos diákok számára, holott, mint a felmérést végző egyetem dékánja, Joseph Kolars kifejti: a megfelelő technikai standardok biztosítása révén egy jó egyetem még jobbá válik, és a példája nyomán remélhetőleg más iskolák is felismerik, hogy saját érdekük is a fogyatékos hallgatók támogatása.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink