hirdetés
2019. szeptember. 21., szombat - Máté, Mirella.
hirdetés

 

Szervlopások a tudományért

Többszáz halott gyermek szerveit távolították el a szülők tudta és beleegyezése nélkül – Európában, de nem a balkáni háború viszontagságai közepette, hanem Angliában. A leleplezés óta az illető kórboncnokok és kollégáik által írt tíz szakcikkből kilencet nem távolítottak el a tudományos adatbázisokból.

hirdetés

A Nature legutóbbi számában számol be arról a kutatásról, amelyet a szaklap munkatársai végeztek, hogy feltárják: mi a helyzet jelenleg azokkal a cikkekkel, amelyeket a brit kormány, a rendőrség és az Általános Orvosi Tanács vizsgálata alapján selejtesnek minősítettek. Mint kiderült: sem a szerzők, sem intézeteik, sem a cikkeket közlő folyóiratok szerkesztői nem reagáltak a vizsgálat eredményeire.

A Nature pedig több mint tíz évet adott arra, hogy az érintett orvosok és intézmények megpróbálják befoltozni a becsületükön saját maguk által ejtett csorbát: a vizsgálat eredményei 2001 januárjában jelentek meg az 1990-es évek végéig tartó szervlopás-sorozatról, amely egész Nagy-Britanniát sokkolta, és eredményeképpen megváltozott az emberi szövetekkel kapcsolatos törvénykezés.

Ki a felelős?

A Nature cikkét jegyző Jo Marchant megjegyzi: tanúi lehetünk, hogy a kórházak és a szaklapok nem hajlandók visszavonni cikkeket akkor sem, ha azok szerzőiről kiderült, az eredményeket bűnös módon érték el.

Dick van VelzenA botrány egy liverpooli gyermekkórházban (Alder Hey Children's Hospital) esett meg. Az intézmény egyik kórboncnoka, a holland Dick van Velzen rutinszerűen eltávolított minden szervet az általa boncolt tetemekből, és félretette azokat későbbi kutatásokra. Mint a kormányjelentés megállapítja, a boncolási jegyzőkönyvek nem megfelelőek, hiányosak, vagy teljesen kitaláltak.

Van Velzen, aki a Liverpool-i Egyetem alkalmazásában is állt, munkatársaival együtt az eltávolított szervekre alapozva több tudományos értekezést is megjelentetett. Ezek zöme a hirtelen csecsemőhalál szindrómával (sudden infant death syndrome, SIDS) foglalkozik, a SIDS-ben meghalt gyermekek és a bármilyen más okból elhunytak szerveit hasonlítja össze.

A kormányvizsgálat megállapította, hogy Mivel Van Velzen nem vezette megfelelően a boncolási jegyzőkönyveket, lehetetlen megállapítani, hogy miben haltak meg valójában a cikkekben szereplő csecsemők, és megtiltotta a patológusnak, hogy a továbbiakban munkát vállaljon Nagy-Britanniában. Munka- és szerzőtársai semmilyen retorzióban nem részesültek.

A kórház? Az egyetem? A szaklap?

2009-ben Christian Holscher, az Ulsteri Egyetem idegkutatója elhatározta, hogy kideríti, mi történt a szakcikkekkel. Ugyanis az ő beosztottja lett Vyvyan Howard, aki Van Velzen kollégája volt a Liverpooli Gyermekkórházban és szerzőtársa mind a tíz tanulmányban. Holscher meglepetéssel tapasztalta, hogy egyik tanulmányt sem vonták vissza, holott, mint mondja, aki nem ismeri a cikkek elkészültének körülményeit, azt hiheti, hogy azok valódi tudományos tényeken alapulnak.

Az idegkutató írt a szaklapok szerkesztőinek, és megkérdezte tőlük, miért nem vonták vissza a kérdéses cikkeket. Egyetlen szaklap, a Pediatric Pulmonology szerkesztője reagált szinte azonnal, és visszavonta a náluk megjelent írást. Más szaklapok, így a Early Human Development és a Pediatric and Developmental Pathology szerkesztői a Nature kérdéseire is azt válaszolták: nem az ő dolguk jogi ügyekkel foglalkozni, illetve fogalmuk sem volt arról, hogy a lapjukban megjelent írások érvénytelennek bizonyultak.

Holscher szerint a Liverpool-i Egyetem feladata lett volna, hogy kérje a szaklapoktól a cikkek visszavonását, hiszen a szerzők ezt úgysem tennék meg. Az egyetem szóvivője azt nyilatkozta: a kormányvizsgálat következtetéseinek nyilvánosságra kerülése után az egyetem megakadályozta, hogy további publikációk szülessenek a lopott szervek alapján.

Egy amerikai tudományos újságíró, Ivan Oransky, aki blogján (Retraction Watch) figyelemmel követi a cikkvisszavonásokat, úgy véli, nem bölcs dolog a szerzőkre vagy intézményeikre bízni a visszavonást. Oransky idézi a harvardi pszichológus, Marc Hauser esetét, aki a múlt hónapban távozott állásából, miután egy három évig tartó intézményi vizsgálat folyt ellene. A vizsgálat részleteit az egyetem nem hozta nyilvánosságra, de az kiderült, hogy Hausert bűnösnek találták nyolcrendbeli tudományos csalásban, amik a pszichológus 3 szakcikkét is érintik. Oransky hozzáteszi: ezekből csak egy cikket vontak vissza.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink