hirdetés
2024. március. 19., kedd - József, Bánk.

Struktúraváltást – de hogyan is?

Részletek továbbra sem ismertek a kormány egészségügyet érintő struktúra-átalakítási terveiről, mint ahogyan az alapellátást érintő változtatási törekvések is kiforratlanok – derült ki az IME folyóirat XV. Regionális Egészségügyi Konferenciáján.

A struktúraváltás megkezdődött, de nem tegnap, hanem az elmúlt években – hallhatta a nagyközönség a miniszter után Szigeti Szabolcstól, a szaktárca egészségügyi gazdálkodásért és intézményfelügyeletért felelős helyettes államtitkárától is az Interdiszciplináris Magyar Egészségügy, az Egészségügyi Vezetők Szaklapja február 20-ai rendezvényén Budapesten. A hogyan helyett az eddig napvilágot látott értesüléseken túl azonban ezúttal sem hallott túl sok érdemi információt a nagyérdemű. Mint elhangzott, decembertől az Emberi Erőforrások Minisztériumában is új a struktúra, Szigeti Szabolcs például már egészségfinanszírozási és rendszerfejlesztési helyettes államtitkár, akinek összefoglalója szerint az elmúlt bő 25 évben különböző vezérelvek láttak napvilágot e területen. A 90-es évek közepétől a hatékonyság és a decentralizáció volt a középpontban, aztán az elmúlt évtizedben előtérbe került a munkaerő és a kórházi adósságok kérdése, az elmúlt hónapok pedig magukkal hozták a beteg- és emberközpontú egészségügyi ellátás kérdését is – lényegében e három gondolatkör mozgatja a struktúraváltás igényét. Mint azonban az egészségügy szinte minden dimenziójában, az emberközpontúság esetén is kettősség mutatható ki, általában a rosszabb mutatókkal foglalkozunk, pedig nézni kell azt is, ami elsikkad, amiről kevesebb szó esik – vélte a helyettes államtitkár.

Több tanulmány kimutatta, hogy a kórházi ellátás produktivitása nőtt, alacsony GDP-ráfordítás mellett is nő az egészségnyereség, a születéskor várható élettartam, de a források allokálásának hatékonysága nem jó, például hosszú a kórházi tartózkodás ideje, a krónikus ellátást is figyelembe véve túl sok a kórházi felvétel. Mindezek hátterében javarészt a kórházi ellátást preferáló finanszírozási rendszer áll. Bár ennek javítására történtek beavatkozások a különféle kormányzati ciklusokban, csökkentették pl. a kórházi ágyak számát, csakhogy nem tudni, mi is lenne pl. az ideális kapcsolat az ágyak és a megbetegedések száma között – jelezte.

Fotó: 123rf
Fotó: 123rf

S hogy melyek jelenleg a megoldás irányai? Szigeti Szabolcs szavai szerint a sok innováció jobb összeillesztésében, jobb együttműködésben, a szakmai vélemények jobb becsatornázásában kell gondolkodni. A mostani reformelképzelések a járóbeteg-ellátást helyeznék fókuszba, ehhez illesztenék a finanszírozási változtatásokat is. A struktúraváltás lényege az, miként fordítsuk meg az ellátási piramist, hogy ne a kórházban, hanem alap- és járóbeteg-ellátásban kaphassanak minél többen befejezett ellátást. Itt szóba jöhet a szakmák közötti kapacitás-átcsoportosítás, szerkezeti integrációk, a praxisok és a járóbeteg-, a járó- és a fekvőbeteg-ellátás együttműködésének erősítése pl. integrált vagy kötegelt finanszírozási formák bevezetésével. Mindezekhez a menedzsmenteket és az ellátásszervezést, akár az ÁEEK területi igazgatóságait is meg kell erősíteni.

Jelenleg folyamatos az egyeztetés az Emmi és a Miniszterelnökség között; a megoldásban a finanszírozási rendszernek ösztönöznie kell majd a struktúraváltást és az adósságcsökkentést is – ezzel kapcsolatban pilotvizsgálatot végeztek a tbc-s betegek ellátása terén – közölte Szigeti Szabolcs.

Kiss Zsolt, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő főigazgatója a változtatási szándékokkal kapcsolatban a többi közt arra hívta fel a figyelmet, hogy bár többször teljesítmény-volument csoportosítottak át a fekvőbeteg-ellátásból a járóba, a finanszírozás emelése nem járt együtt az ellátott járóbetegek számának növekedésével, inkább az egy megjelenés alkalmával végzett beavatkozások száma emelkedett. Önmagában a TVK-val tehát nem oldhatók meg a finanszírozási kérdések, komolyabb beavatkozásokra lesz szükség már csak azért is, mert vizsgálataik szerint sokat változott az elmúlt 10 évben az egyes szakmák és egyes vizsgálatok-eljárások igénybe vételi sorrendje is. Mint később a hozzászólásokból kiderült, ennek azonban nemcsak a „jól megtanult kódolás” az oka, hanem az is, hogy az orvosok egyre jobban és gyorsabban követik a nemzetközi ellátási ajánlásokat, amelyek érzékelhetők pl. a különféle laborvizsgálatok rendelésében is.

Komoly fejtörést okoz az egészségbiztosítónak a régóta ígért országos betegfogadási rendszer bevezetése, járóbetegeknél ugyanis jó 50–60 millió esetet kell rögzíteni, szemben a kórházi várólistarendszer évi mintegy 180 ezer beavatkozásával. A rendszer ma önbevallásos, nem hiteles, van, ahol jól működik, de nem egységes, az év második felében a főigazgató ígérete szerint azonban valamilyen folyamatosan bővülő rendszert elindítanak. (Ma a várakozási időkre csak két esetre van jogszabályi előírás: a daganatgyanús betegeknél a 14 napon belüli képalkotó diagnosztika elvégzésére és a táppénzen lévők előbbre sorolására. Vizsgálataik szerint a PET-ellátások esetén ez a szám ma 17–20 nap körüli, CT esetén tudják tartani az előírást.) A cél az ellátás igénybe vételi tervének valós idejű követése, például oly módon, hogy a beutaló kiadásakor legyen lehetőség időpont foglalására is elektronikusan.

A kérdések-válaszok sorában a helyettes államtitkár közölte, nincs letisztázott elképzelés arról, hogy a felügyelet, a szakmai ellenőrzések tekintetében a különféle szereplők hogyan illeszkedjenek egymáshoz; a sürgős ügyek rendre háttérbe szorítják a többit. A praxisközösségek-csoportpraxisok (további) finanszírozására nem lát koherens elképzeléseket, nincs is döntés ez ügyben. (Mint azonban elhangzott, a szakmában nincs bizonytalanság, tudják, mit lehetne a szakrendelő helyett az alapellátásban ellátni, de érzékelnek egyfajta hezitálást, mert politikai döntés kellene ahhoz, hogy évente 5-10 milliárddal emeljék a háziorvosi kasszát.) Struktúraváltásra az idei költségvetésben egyelőre 17 milliárd dedikált forrás látható. Jelenleg a járóbeteg-ellátás van fókuszban, az ellátásszervezési kérdésekben márciusban várható döntés. Mint elhangzott, a biztosítónál is érzékelik, hogy a kevés beteget ellátó, tartósan betöltetlen praxisok helyzetét nem lehet praxispályázatokkal rendezni – elképzelhető megoldás lehet e 600–700 fős praxisok összevonása. A háziorvoslásban ma alkalmazott indikátorok még nem érték el az ingerküszöböt, az indikátorok számát feltehetően ezért emelni szükséges.

A sok bizonytalanság mellett biztosan megvalósuló bejelentést is hallhattak a Tamás Évának, az IME nemrégiben elhunyt alapítójának és lapigazgatójának is szentelt konferencia résztvevői. Szabó Bálint, a kórházfenntartó Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér főosztályának vezetője elmondta, már képes a rendszer a strukturált dokumentumok kezelésére (a tervezett 10-ből egyelőre a szakorvosi javaslat specifikációja van a fejlesztőknél), s ugyancsak elkészültek a fejlesztések az öt éven belüli kezelési adatok feltöltéséhez. A feltöltést még nem kezdték el, ugyanis az EESZT-nek üzem közben költöznie kell a kormányzati adatfelhőből a kormányzati adatközpontba, ám ez a napi több tízezres felhasználó mellett nagy körültekintést igényel… Szabó Bálint bemutatta azt a mobil applikációt is, amelyet a lakossági portál felhasználói alkalmazhatnak majd; jövő héten tartják azt a konferenciát, ahol az e-recepthez, e-beutalóhoz és a személyek dokumentumaihoz hozzáférést biztosító applikációt megkapják a fejlesztők, hogy minél előbb beépíthessék azt saját mobilos alkalmazásukba.

Köbli Anikó
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés

Könyveink