Sherlock Holmes és a publikációs torzítás

 – Történt-e valami említésre méltó azon a napon? – Az a furcsa eset éjjel a kutyával... – De hát a kutya semmit nem csinált egész éjjel! – Épp az a furcsa – válaszolta Sherlock Holmes. (Arthur Conan Doyle: Ezüstcsillag)

 A hagyományos gondolkodásmód általában azt tartja említésre méltónak, ha történik „valami”. Pedig a fenti – eredetileg James Le Fanu által idézett – történetben épp az a tény vezetett el a megoldáshoz, hogy nem történt semmi. Így van ez az orvosi irodalomban is – panaszolja Le Fanu A modern orvoslás tündöklése és bukása című bestsellerében (Little Brown Kiadó, London 1999.). Mindenki a szenzációt keresi, a kiemelkedő hatást. Azokról a klinikai vizsgálatokról pedig, amelyek nem zárultak statisztikailag szignifikáns eredménnyel, nem szívesen ír senki. Pedig frekventista szemléletmódunk csak akkor tudná helyesen értelmezni a szignifikáns eredményeket, ha ahhoz is tudna viszonyítani, hogy hányszor nem észleltek hatást. Ez a jelenség publikációs torzítás néven végzi félrevezető munkáját metaanalízisek, összesítő elemzések környékén.