Romokban hever az ápolóképzés
Nemcsak anyagilag, a dolgozók létszáma miatt is nagy bajba kerültek a hazai kórházak. A helyzet mára szinte kezelhetetlenné vált, mert az előző kormányok elsorvasztották az ápolók képzését. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara ezért a szakorvosokéhoz hasonló rendelkezéseket tartana célszerűnek az ápolói utánpótlásképzésben is.
Romokban hever az egészségügyi szakdolgozók képzése, és ez leginkább az ápolóképzésre igaz. Azzal, hogy a hajdan jól működő oktatás az elmúlt nyolc-tíz évben fokozatosan kikerült az iskolarendszerből, senki sem érzi igazán magáénak. Márpedig a beteg ember gyógyulása legalább fele részben a szakszerű gondozáson múlik, ezért az ápolók képzése ugyanúgy állami feladat, mint az orvosoké.
Diplomás ápolóvá ma az orvosegyetemek egészségtudományi karán válhat valaki. Középszintű, az országos képzési jegyzék (OKJ) szerinti ápolóképzéssel az egyetemeken kívül zömében magáncégek foglalkoznak. Utóbbiak nemegyszer bizonytalan háttérrel rendelkeznek, s a busás tandíjért sokszor nem is nyújtanak megfelelő minőségű oktatást. „Olyan ez, mintha az orvosképzést magánegyetemekre bíznánk, amelyek saját belátásuk szerint oktatnának” – jellemezte a helyzetet Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke. Megmaradt ugyan néhány korábbi állami képzőhely – humán orientációjú középiskola –, de számuk alig haladja meg a húszat, ráadásul lassan ezek is fölhagynak a nappali képzéssel. Ma már több megyében is üresen áll az egykori iskola, több száz kilométer utazgatás pedig a legelhivatottabb ápolójelölttől sem várható el.
A helyzetet súlyosbítja, hogy amíg korábban az egészségtudományi karokról kikerülő ápolók létszáma némileg ellensúlyozta a nyugdíjba vonulók számát, addig egy négy évvel ezelőtti változás miatt ma a hallgatók alapszakon kezdenek, s csak később választanak irányultságot. Ennek az lett a következménye, hogy a másodévesek előnyben részesítették például a gyógytornász szakot az ápolóival szemben. Ez tovább fokozta az ápolóhiányt, miközben a gyógytornászok, dietetikusok „túltermelődtek”. Alaposan megbomlott tehát az egyensúly a szakdolgozói körben, s ez mára szinte kezelhetetlen helyzetet teremtett. Balogh Zoltán tájékoztatása szerint az egyetemek nappali tagozatán mindössze száz, OKJ-képzésükön is csak kétszer ennyi ápoló került ki az idén. „Egyre drámaibb mértékben nyílik az olló a végzettek és a nyugdíjba vonulók, pályaelhagyók, külföldre távozók között” – mondta.
Az orvosi pályához hasonlóan, az OKJ-alapképzésre épülő szakápolásban, szakasszisztenciában is van hiány szakma. Ilyen egyebek mellett a sugárterápiás és a műtőasszisztens, még inkább a pszichiátriai szakápoló. A köztestület elnöke szerint a helyzeten mielőbb változtatni kellene, s erre javaslatai is vannak. Az egyik szerint a humán orientációjú állami iskolákban rövidíteni kellene az érettségi utáni szakmaszerzés lehetőségét, s erre több példa is van az unióban. A másik, hogy az egészségügyi vezetésnek ugyanolyan keretszámokat kellene meghatároznia a szakápolók létszámában, mint a rezidensekében, ugyanakkor az állam adná a szakápolói képesítés megszerzése alatt a munkabért. Ez azért is fontos, mert lassacskán nemcsak általában az ápolóképzés, hanem azon belül a gyakorlati képzés is elhal; egyre kevesebb betegágy mellett töltött időt biztosítanak az iskolák a tanulmányok idején. Ehhez persze vissza kellene csalogatni az időközben szétszéledt kórházi szakoktatókat is.
