Prediabétesz és rákkockázat
Egy közel 900.000 személy adatait feldolgozó metaanalízis szerint a prediabétesz 15 százalékkal növeli a rákkialakulás kockázatát. A legmagasabb a máj-, az endometrium és a gyomor-, valamint a kolorektális rák kialakulásának valószínűsége.
A European Association for the Study of Diabetes folyóiratában, a Diabetologiában megjelent metaanalízis 16 tanulmány eredményei és 891.426 résztvevő adatai alapján állapította meg, hogy a prediabétesz összességében 15 százalékkal növeli a rákkialakulás kockázatát. A metaanalízist Yuli Huang professzor és munkatársai (The First People's Hospital of Shunde, Kína; Prediabetes and the risk of cancer: a meta-analysis. Diabetologia, September 2014) végezték, a 16 tanulmányból 4 Ázsiából származott, 11 az USA-ból és Európából, 1 pedig Afrikából (a kutatók a PubMed, az EMBASE és a Cochrane Library adatbázisait használták).
A prediabétesz és a rákkockázat között talált összefüggés nem különbözött szignifikánsan annak alapján, hogy a tanulmányok milyen prediabétesz-definíciót használtak (csökkent glükóztolerancia/IGT, emelkedett éhgyomri glükózszint/IFG, illetve a kettő kombinációja)(impaired glucose tolerance: IGT; impaired fasting glucose: IFG).
Ha a kutatók az American Diabetes Association jelenleg érvényben lévő IFG-definícióját használták, ami alacsonyabb, mint a WHO speciális diabétesz-munkacsoportja által felállított, illetve más nemzetközi irányelvek szerinti diabétesz-kritérium, az emelkedett rákkockázat akkor is megmaradt (IFG-kritériumok: 5,6-6,9 mmol/l vagy 6,1-6,9mmol/l), a két különböző kritérium használata nem eredményezett szignifikáns különbséget a rákkockázatban.
A prediabétesz összességében 15 százalékkal növeli a rákkialakulás kockázatát (relative risk, RR: 1.15), a rák előfordulási helye szerinti elemzés a következő eredményeket adta: májrák kialakulásának relatív kockázata, RR: 2.01, az endometrium rákja esetében RR: 1.60, gyomor- és vastagbélrák RR: 1.55, hasnyálmirigyrák RR: 1.19, emlőrák RR: 1.19, valamennyi eredmény szignifikáns (p < 0.05), míg nem találtak szignifikáns összefüggést a tüdő-, prosztata-, ovárium-, vese- és hólyagrák kialakulása, valamint a prediabétesz között.
Mint a szerzők a tanulmányról beszámoló ScienceDaily-nek elmondták, számos lehetséges mechanizmus állhat annak hátterében, hogy a prediabétesz növeli a rákkialakulás kockázatát. Egyrészt a krónikus hiperglikémia és az azzal együttjáró állapotok, így a krónikus oxidatív stressz, valamint a magas vércukorszint következtében felszaporodó glikált anyagcseretermékek karcinogén hatást fejthetnek ki. Másrészt a megnövekedett inzulinrezisztencia megnövekedett inzulinszekrécióhoz vezet, ami a ráksejteket növekedésre és osztódásra serkentheti. Harmadrészt, egyes genetikai mutációk is hajlamosíthatják az egyéneket a megnövekedett rákkockázatra, mint az egy közelmúltban megjelent vizsgálat kimutatta (egy tumorszuppresszor gén rossz működése következtében az érintetteknél mind a rákkockázat, mind a prediabétesz kialakulásának az esélye megnőtt).
A kutatók hozzáteszik: az eredményeknek fontos klinikai és közegészségügyi következményei vannak. Az Egyesült Államok 18 évnél idősebb lakossága körében pl. az 1999 és 2002 közötti 29 százalékos prediabétesz-gyakoriságról a 2007 és 2010 közötti évekre 36 százalékosra nőtt a cukorbetegséget megelőző állapot előfordulási aránya. Sok más országban, így az iparilag fejlett és a fejlődő országokban egyaránt nő a prediabétesz és a 2-es típusú cukorbetegség gyakorisága. Nagy populációkra kiterjedő beavatkozásra van szükség az emelkedő trend lassítása, megállítása érdekében.
Igyunk-e kávét, és ha igen, milyet?
Egy másik vizsgálat, amelynek az eredményeiről a European Society of Cardiology szeptember eleji konferenciáján számoltak be, a lassú koffein-metabolizáló, hipertenzióban szenvedő kávéfogyasztók megnövekedett prediabétesz-kockázatára hívja fel a figyelmet. Azoknál a lassú koffein-metabolizáló személyeknél, akik napi három csészénél több kávét fogyasztanak, megduplázódik a cukorbetegséget megelőző állapot előfordulási aránya (Lucio Mos és munkatársai, HARVEST study). A 18 és 45 év közötti vizsgálati alanyok 1-es stádiumú hipertóniában szenvedtek, azonban nem volt diabéteszük; az 1180 vizsgálati alany 74 százaléka fogyasztott kávét, a kávéfogyasztók 87 százaléka 1-3 csészével, míg 13 százaléka napi három csészénél is többet. A CYP1A2-genotipizálás eredménye szerint a vizsgálat résztvevőinek 58 százaléka volt lassú koffein-metabilizáló, körükben a kávéfogyasztás a vizsgálat 6 éve alatt szignifikánsan megnövelte a prediabétesz kialakulásának kockázatát (a napi három csészénél több kávét fogyasztók esetében 2.78-os hazárd aránnyal). A kockázat az elhízottak esetében a legnagyobb. Lucio Mos elmondta: a hipertenzióban szenvedő fiatalok esetében hasznos lenne tudni, hogy a lassú koffeinmetabolizálók közé tartoznak-e (CYP1A2 *1F allél), mert esetükben a kávéfogyasztás megnöveli annak az esélyét, hogy a későbbiekben diabétesz alakul ki náluk. Mindez azért érdekes, mert korábbi epidemiológiai vizsgálatok arra hívták fel a figyelmet, hogy a kávéfogyasztás csökkenti a annak a kockázatát, hogy az illető cukorbetegségben, szív- és érrendszeri betegségben vagy légzőrendszeri betegségben haljon meg (pl. Neal D. Freedman és munkatársai, Association of Coffee Drinking with Total and Cause-Specific Mortality, New England Journal of Medicine). Az összefüggés a kávéfogyasztás mértékének növekedésével erősödött, és a koffeinmentes kávé fogyasztása esetében is fennállt, azaz a kávé több mint ezer összetevője közül nem a koffein eredményezte. A kávéfogyasztás egyéb vizsgálatok szerint az inzulinrezisztencia csökkentése révén hat a prediabétesz és a diabétesz kialakulása ellen, ez a hatás is fennáll koffeinmentes kávé esetén. A hipertóniások esetében tehát, amennyiben nincs lehetőségük elvégeztetni a CYP1A2-genotipizálást, ajánlott koffeinmentes kávét fogyasztani.
