hirdetés
2022. december. 10., szombat - Judit.
hirdetés

Nincs változás: továbbra is krízisben az egészségügy

Közösen, 12 pontban hívják fel a figyelmet az egészségügyi szakmai kamarák az ágazati humánerőforrás-krízisre, a struktúra és finanszírozás anomáliáira, amelyek megoldására politikai döntések helyett szakmai, közös gondolkodáson alapuló javaslatok mentén kidolgozott terveket várnának.

Míg Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke fontos előrelépésnek, Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara vezetője történelminek nevezte azt a közös, 12 pontból álló javaslatcsomagot, amelyet a választások előtt alig három hónappal a mindenkori döntéshozóknak szánva fogalmazott meg a két köztestület.

Egy egészségügyünk van, amelyben az orvosok mellett a szakdolgozókat is meg kell fizetni annak érdekében, hogy tisztességgel tudjanak dolgozni – nyitotta a közös deklarációt bemutató háttérbeszélgetést Kincses Gyula, jelezve azt is, hogy a Covid nagy terhelést és megpróbáltatást jelent az egészségügy és az abban dolgozók számára, amit fontos látni és láttatni. Mindennek hátterében az áll, hogy a járvány során az úgy-ahogy működő, normál struktúrák is szétzilálódtak. Míg a MOK elnöke a transzparens adatokon alapuló elemzéseket hiányolta a Covid-járvány kapcsán, amelyekből körvonalazódhatnának egy új, működőképes rendszer alapjai, addig Lénárd Rita, a MOK alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a koronavírus velünk marad, így össze kell állítani egy olyan működési módot, amely az időről időre fellángoló járvány kezelése mellett lehetővé teszi a nem Covid-os betegek gyógyítását is.

Az új egészségügyi szolgálati jogviszony eltérően érintette az orvoskart és szakdolgozói társadalmat – folytatta a MOK elnöke –, korlátozást mindenki számára hozott, de érdemi béremelést csak az orvosoknak. Úgy vélte, az új jogállási törvény csíráiban lehetőséget teremt az egészségügy ésszerű reformjára is, ám ezeket a rendelkezéseket egyelőre nem sikerült kihasználni. Balogh Zoltán MESZK elnök ugyanakkor arra emlékeztetett, hogy bár a szervezetek évtizedek óta fogalmazzák meg jobbító szándékú javaslataikat a döntéshozók számára, ám hiába tudják, hogy hogyan kellene fejleszteni az ágazatot, a szakmai szempontok soha nem érvényesülnek kellő hangsúllyal.

Alulfizetett, kiégett ápolók: nem lesz 21 százalékos a béremelés

A Covid feltárta az egészségügy korábban is meglévő gyengeségeit, amelyben rendkívüli leterheltség, alulfizetettség és alulértékeltség jellemzi a szakdolgozók helyzetét, amelyet máig nem sikerült megnyugtatóan rendezni. Mint Balog Zoltán fogalmazott, intézkedések nélkül a napi bizonytalanság tovább növekszik, ezért szükséges, hogy a döntéshozók odafigyeljenek arra, hogy a szakmai köztestületek milyen veszélyekre hívják fel a figyelmet és azokra milyen megoldási javaslatokat tesznek.

Arra sincs garancia, hogy a szakdolgozók valóban megkapják a januártól ígért 21 százalékos alapilletmény emelést, hiszen ezzel együtt megvonják a munkáltatói döntésen alapuló juttatásokat – említette meg Babonits Tamásné, a MESZK általános alelnöke. Míg az ügyeleti díjak rendezésének szükségességére a MOK képviselői is felhívták a figyelmet a beszélgetésen, az is elhangzott, hogy ebben a szakdolgozók esetében sem tett különbséget a vonatkozó rendelet, így egy segédápoló ügyeleti díja megegyezik a diplomás ápolóéval, ráadásul az ő körükben az ügyeleti díj fele az orvosokénak.

Míg 2010-ben a szakdolgozók 35,3 százalékát érintette a kiégés, tavaly már 69,9 százalékukat érintette a burn out – derült ki abból a kutatásból, a melyet Irinyi Tamás, a MESZK Csongrád-Csanád megyei elnöke ismertetett. Súlyos krízist az ápolók 11 százalékánál okozott a kiégés húsz éve, most pedig már 46,2 százalékuknál jellemző ez. A legnagyobb stressz forrás a bizonytalanság, amit a szolgálati jogviszony bevezetése okozott – folytatta az elnök, aki szerint a humánerőforrás hiány mellett pazarlóan is bánnak a munkaerővel: míg Bécsben robotok viszik az ágyneműt az osztályokon, addig Magyarországon az ápolók – mondta.

Nem lesz utánpótlás! – hívta fel a figyelmet Irinyi Tamás, aki emlékeztetett, hogy a rendszerváltást megelőző években 6-7 ezer ápolót képeztek nappali tagozaton, most van olyan év, hogy 300-an sem lépnek ki az iskolapadból. Ráadásul a végzettek fele nem az egészségügyben helyezkedik el. Elmondta azt is, hogy az sem biztos, hogy a járványt követően meg tudnak nyitni a Covid miatt bezárt osztályok, mert ehhez nem lesz kellő létszámban szakorvos és megfelelően képzett szakdolgozó.

Politikai döntések helyett szakmai alapok

Jogos az igény, hogy a társadalom választ kapjon arra, hogy miért halt meg több mint 40 ezer honfitársunk a koronavírus-járvány során – vette át a szót Álmos Péter, a MOK alelnöke. A járványkezelés problematikája mellett megemlítette azt is, hogy az orvostársadalmat megdöbbentette az vád, miszerint az új szolgálati jogviszony bevezetése és a hálapénz eltörlése nyomán a kollégák eldobták a szikét és a fonendoszkópot: a sebészek és a gasztroenterológusok a Covid-osztályon dolgoznak – indokolta a helyzetet, hozzátéve azt is, hogy adatok és transzparencia híján csak találgatni lehet, hogy mi állhat a tapasztalt anomáliák hátterében.

Az orvosok és szakdolgozók 12 pontja az alelnök szerint három területre irányítja rá a döntéshozók figyelmét. A legfontosabb a humánerőforrás-krízis, amely jelentősen fokozódott a pandémia előretörésével. Az orvosi, szakdolgozói pálya, amely nagy felelősséggel jár, ma már nem vonzó a fiatalok számára. Bár az orvosok nem hagyták el tömegével az állami egészségügyet az új jogállás bevezetése nyomán, de érezhetően a magánellátás irányába mozdultak el, ahol legalább nem érvényesek a közellátásra vonatkozó katonás szabályok.

Nem valósult meg a kormányzatnak az a 2020. októberében tett ígérete, miszerint a kamarákat bevonják a struktúra és finanszírozás átalakításának folyamataiba, így olyan megoldások születnek, amelyek nem elfogadhatóak az ágazatban dolgozók számára – említette a második területet Álmos Péter, míg harmadikként azt említette, hogy a járványkezelés hibái rámutattak arra, hogy hová vezet, ha a szakmai döntések helyett politikai döntések születnek. Nincsenek visszacsatolások, tanulási folyamatok az egészségügyben, amelyek pedig azt szolgálnák, hogy a hibákat ne ismételjük, hanem tanuljunk belőlük. Az objektíven mért adatok hiánya tovább rombolja az orvostársadalom morálját – jegyezte meg Álmos Péter.

A 12 pont segélykiáltás

Nincs a magyar egészségügynek fél év elvesztegetni való ideje, most kell bizonyos dolgokat konzekvens munkával elkezdeni – indokolták a közös felhívás és 12 pont közzétételét a résztvevők. Álmos Péter azt hangsúlyozta, hogy felhívásuk nem politikai állásfoglalás, a kamarák azokat a szakembereket képviselik, akik leukémiával, koponyaalapi töréssel kezelik a betegeket, és ezek egyike sem várhat a választásokig: a Covid rombolt, az egészségügyet is lerombolta, gyorsan kell új perspektívát mutatni a következő generációknak.

Egy olyan rendszer szeretnénk, amely ciklusoktól függetlenül működőképes – szögezte le Svéd Tamás, a MOK titkára, megjegyezve, hogy jobb időkben még a harctéren sem lőttek azokra, akik egészségügyi karszalagot viseltek.

A MOK és a MESZK 12 pontja

Az egészségügyi ellátórendszer működőképességének megőrzése, az ellátás minőségének és
biztonságának javítása érdekében álláspontunk szerint elengedhetetlenek az alábbi lépések:

1. A szakdolgozók bérének érdemi emelése az orvosok béréhez arányaiban illeszkedő módon. Ez növeli a szakdolgozók társadalmi megbecsülését és biztosítja az utánpótlást.

2. Kiszámítható jövőkép az egészségügy minden dolgozója számára, ehhez szakdolgozói életpályamodell bevezetése.

3. A járványkezelés eddigi gyakorlatának szakmai szervezeteket bevonó elemzése. Fontos, az őszinte, szembenéző és nyilvános elemzés a hibák feltárása, és jövőbeni elkerülése érdekében.

4. Szükség van a járványkezelés adatainak széleskörű nyilvánosságra hozatalára, úgy a lakosság járványtudatosságának javítása, mint a megalapozott szakmai döntések meghozatala érdekében.

5. A közegészségügyi – járványügyi rendszer szervezeti megerősítése, az ÁNTSZ eredeti szervezetének és jogosítványainak visszaállítása.

6. Az egészségügy depolitizálása, szakpolitikai kérdésként kezelése. A szakmai intézmények döntéseire nem nehezedhet politikai utasítás, nyomás.

7. Az ellátórendszer szerkezetének és finanszírozásának hozzáigazítása a megváltozott szükségletekhez és szakmai, tudományos fejlődéséhez. Az elkerülhetetlen financiális és szerkezeti átalakítás transzparens előkészítése, a titkosított reformtervek publikussá tétele.

8. Az új finanszírozási és szabályozási rendszernek az értékalapú egészségügy elvein kell alapulnia, beleértve a minőségkontroll elindítását és a protokollok és minimumfeltételek megújítását és naprakészen tartását.

9. Az ügyeleti rendszer és az ügyeleti bérezés rendbetétele a folyamatos betegellátás érdekében, mind az alapellátás, mind a kórházi ellátás terén, a MOK és a MESZK által javasolt elvek érvényesítése.

10. A műszak átadás-átvétel idejének anyagi ellentételezése a megszakítás nélküli munkarendben dolgozók számára.

11. A 13. havi cafeteria és illetményrendszer bevezetése a szakdolgozók körében. Továbbá az egészségügyi ágazati gyógyszer program elindítása: akik egy életen át gyógyítottak, ápoltak, beteget láttak el, nyugdíj után ne kerülhessenek olyan helyzetbe, hogy nem tudják kifizetni a gyógyszereiket.

12. A közfinanszírozott és a magánegészségügy szabályozott együttműködését kell megvalósítani. Egy, közös egészségügyre van szükségünk, a közellátás megfelelő szinten tartásával, a köz- és magán jól szabályozott, egymást segítő együttműködésével.
Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
hirdetés

Könyveink