hirdetés
2023. február. 06., hétfő - Dorottya, Dóra.
hirdetés

Népegészségügy: félig tele, vagy majdnem üres a pohár?

Újragondolt szűrési rendszer és az egészségfejlesztési irodák (efi) hálózatának bővítése is szerepel a népegészségügy jövőjét és irányait meghatározó tervek között – derült ki a Népegészségügyi Képző- és Kutatóhelyek Országos Egyesületének (NKE) XV. konferenciáján.

Két pillér mentén, kilenc alcsoportba foglalták az ágazat vezetői a népegészségügyi beavatkozások irányát annak érdekében, hogy megvalósuljon a kormányzati ciklus három pontba foglalt legfőbb célkitűzéseinek egyike, az egészségben töltött életévek számának növelése – ismertette az NKE három napos konferenciájának szerdai nyitórendezvényén tartott előadásában Tóth László, a Belügyminisztérium egészségügyi szakmai irányításáért felelős helyettes államtitkára.

Az első, 5 alpontot tartalmazó pillér a kiemelt célcsoportok egészségének védelme és fejlesztése, amely korcsoportonként (1. gyermeket váró és kisgyermekes családok; 2. gyermekek és fiatalok; 3. aktív korúak; 4. idősek) kíván javítani a lakosság testi és lelki egészségén, kialakítva az egészséggel kapcsolatos megfelelő szokásokat és magatartásformákat, élethosszig törekedve azok megőrzésére. Ötödik alpontként ide sorolták a krónikus megbetegedések megelőzését.

A második pillér a népegészségügy korszerűsítését és megerősítését szolgálja, amelynek 4 alpontja között szerepel az adatalapú szakpolitikai irányítás, a szűrővizsgálatok korszerűsítése, a népegészségügy összekapcsolása az alap- és szakellátással, valamint a hatósági szemlélet helyett az ismeretterjesztésre és egészségkommunikációra való törekvés.

Megújuló népegészségügyi stratégia

A nők esetében 4, a férfiaknál 9 százalékkal csökkent az összhalálozás 2011 és 2018 között – hivatkozott a KSH adataira Tóth László, aki az ugyancsak mérséklődő specifikus halálozás mutatószámai közül kiemelte, hogy az agyérbetegség okozta halálozás férfiaknál 25, nőknél pedig 27 százalékkal esett vissza. Hasonlóan kedvező tendenciákról beszélt a korai és a megelőzhető halálozási mutatók számai kapcsán, bár ugyanakkor azt elismerte, hogy az egészségi állapotot jelző mutatók „még elmaradnak az uniós átlagtól”, ezért szükséges a népegészségügyi stratégia megújítása.

A járási egészségközpontok ernyője alá az alap- és a szakellátás mellé bekerülnének az efi-k, szorosabbra fűzve így az együttműködést, amitől a prevenciós szemlélet megerősítését és a lakosság jobb elérését remélik. Jelenleg 110 efi működik országszerte, 87 lelki egészségközpont (LEK) funkcióval is rendelkezik. Szolgáltatásaikkal a lakosság 58 százalékát fedik le. A hálózat országos bővítését az uniós helyreállítási alap forrásaiból (RRF) tervezik – mondta a szakpolitikus.

A jelenleg meglehetősen heterogén szolgáltatási palettát kínáló, 2012-ben kialakított, ám azóta az ellátórendszerbe nehezen illeszkedő efi-ket az Országos Kórházi Főigazgatóság fenntartása alá sorolnák és egészségfejlesztési szolgáltatóvá alakítanák. Arról egyelőre nem született döntés, hogy a LEK funkció is az alapcsomag részévé válna-e. Az irodák feladata lenne, hogy aktívan részt vegyenek a lakosság egészségtudatosságának növelésében, valamint a területi egészségtervek megvalósításában.

Müller Cecília: A prevenció az egyetlen út, ami előttünk áll

Minden meggyógyított beteg újabb gondozottat eredményez, az új diagnosztikai technológiák újabb és újabb betegségekre derítenek fényt, amelyekre modern terápiákat tudunk biztosítani a gyógyítás során, mindez pedig óhatatlanul többlet egészségügyi-ellátást generál – vázolta fel a paradigmát Müller Cecília országos tisztifőorvos.

Bár az egészségügyi kiadások az életkor előre haladtával növekszenek, kiugró az érték az élet utolsó néhány hónapos időszakában, ugyanakkor a megelőzés segítségével elérhető, hogy az egyén minél később szoruljon a gyógyításra, mérsékelve ezzel az ellátórendszerre nehezedő terheket is. A tisztifőorvos , kiemelte, hogy míg 2009-ig a magyarok az életük 77 százalékát tölthették egészségben – de legalábbis korlátozó betegségek nélkül –, ez az arányszám mára 80 százalék lett.

Az egészséges populáció arányának növelése érdekében újra kell gondolni a szűrővizsgálatok rendszerét, növelve azok gyakoriságát és elérhetőségét, többek között a most futó pilot programok, így például a kolorektális szűrés országos kiterjesztésével. A „Helybe visszük a szűrővizsgálatokat” programmal – a melynek keretében eddig 32 ezer főt vizsgáltak meg – tavasztól késő őszig továbbra is járják a szűrőbuszokkal a felzárkózó településeket. Jelezte azt is, hogy az NNK el fogja várni a háziorvosoktól, hogy az EESZT-n keresztül kövessék a betegutakat, és figyeljék, hogy pácienseik hozzájutnak-e a szükséges definitív ellátásokhoz.

A Nemzeti Népegészségügyi Központban már elkezdődött az átalakulás, szolgáltató hatóságként működnek a jövőben – mondta a tisztifőorvos, aki szerint „más utakat és módszereket” kell keresni annak érdekében, hogy érthető nyelven, empátiával adják át a lakosságnak az egészség megőrzéséhez szükséges tudást, egyúttal felruházva őket kritikai képességgel is.

Ádány Róza: Csak semmi optimizmus!

Míg Tóth László és Müller Cecília előadásaikban egyaránt azt emelték ki, hogy Magyarországon is nőtt az elmúlt években a születéskor várható és az egészségben töltött életévek száma, és azt hangsúlyozták, hogy a kuratív medicina helyett a prevencióra kell helyezni a hangsúlyt, Ádány Róza, az NKE alapítója és tiszteletbeli elnöke az adatok alapján közel sem látta ilyen jónak a helyzetet. Mint fogalmazott, miközben az ágazat vezetői félig tele pohárként tekintenek a hazai népegészségügy helyzetére, addig ő majdnem üresnek látja ugyanazt, és álláspontja szerint „nagyon is lényeges dolgok” hiányoznak belőle.

A problémák már régen túlmutatnak a népegészségügy határain, hiszen a lakosság egészségi állapota a társadalom valamennyi szegmensére hatással van. Magyarországon már nem lehet a népegészségügyi kérdéseket izoláltan kezelni, multiszektorális kihívásként kell tekinteni rá – kezdte előadását a professzor, elsőként a romló demográfiai helyzetre hívva fel a figyelmet.

Bár a társadalmak elöregedése világjelenség, hazánk a 25. legelöregedettebb az országok sorában. A 14 év alattiak száma 2005-ben volt ugyanannyi, mint a 60 év felettieké, 2021-re az arányszám 140 százalékra nőtt: a társadalom 20 százaléka 65 feletti, az arány pedig exponenciálisan növekszik. Az elmúlt négy évtizedben az élveszületések számát jelentősen haladta meg a halálozás, a Covid-járvány nyomán a halálozási arányszám pedig minden korábbinál magasabbra emelkedett. A relatív halálozás növekedése a pandémia 3. hullámában már az 50 éves korosztálynál is megfigyelhető volt. A tendencia azt mutatja, hogy 2050-ben másfél millióval leszünk kevesebben, mint most.

Nem javulnak a fontos népegészségügyi mutatók

Bár valóban egyértelmű javulás tapasztalható a korai halálozásban (50-69 év között) idehaza, azonban mind az Európai Unió (EU), mind a Visegrádi országok átlagától elmaradunk. A várható élettartamra vonatkozó mutatóinkkal kenterbe verjük Litvániát és Lettországot, a 65 éves korban várható átlagos élettartam tekintetében viszont már ezek az országok vernek bennünket – sorolta Ádány Róza az adatokat.

A korai halálozás hátterében a daganatos betegségek nem időben történő felismerése és ellátása áll,  a 100 ezer főre jutó rákhalálozásban a lista sereghajtói között vagyunk, hátulról a 4. helyen. Tüdőrákban Zimbabwét is megelőzve vezetjük a korai halálozási listát, második helyen állunk a kolorektális- és a hasnyálmirigyrák vonatkozásában a második helyen állunk. Hasonlóan rosszul állunk az elkerülhető halálozások tekintetében.

A szűrővizsgálatok nem megfelelő tervezése, szervezése, lebonyolítása egyaránt rengeteg kívánnivalót hagy maga után – szögezte le a népegészségügyi szakember. Példaként említette, hogy Magyarországon 1995 óta 30 vastag- és végbélrák szűrési pilotot futtattak le, ám ez nem volt elég a szűrés országos kiterjesztésére. Ezzel szemben Szlovénia mindössze 2 mintaprogram után vezette be országosan a CRC szűrést, amelynek eredményességében a második helyen állnak.

A helyzetet tovább rontják a finanszírozási anomáliák. Az egészségügyi CDP arányban nem kell elérni az Egyesült Államokat, de legalább az EU-s átlaghoz közelebb kellene kapaszkodnunk – mondta Ádány Róza, megjegyezve, hogy itthon ezer főre 6,9 ágy jutott, ezek kihasználtsága 25-30 százalékos, ami azt jelenti, hogy betegágyak tömkelegét tartjuk fenn akkor is, ha semmiféle szolgáltatást nem nyújtunk rajta. Mindeközben a magyar lakosság 35 százaléka úgy nyilatkozik, hogy nem kapja meg azt a népegészségügyi és egészségügyi ellátást, amire szüksége lenne.

Iszunk, hízunk, dohányzunk

Mindössze 1 százalékkal sikerült mérsékelni a dohányzók arányát 2009-2015 között, ugyanekkor az alkoholfogyasztás prevalenciája szinte semmit nem fogyatkozott – utalt vissza a professzor Tóth László egyik diájára, amely szerint a felnőtt lakosság körében „csökkenést jeleznek a mutatók a dohányzási gyakoriságokban”, illetve „az adatok folyamatosan csökkenő tendenciát jeleznek a 2010 utáni időszakban”. Ádány Róza nagyon jelentős problémaként jelölte meg az elhízást (a magyarok 68 százaléka), és miközben a zöldség és gyümölcsfogyasztás a fiatalok körében is rendkívül alacsony, a cukrozott üdítők fogyasztásában az élen járunk.

Cigányság a végeken

Hazánkban mintegy egymillió cigány ember él, számuk növekedni fog – figyelmeztetett a professzor, a depriváció és a roma lakosság elhelyezkedése között nagymértékű az átfedés, ahogy a tartósan betöltetlen háziorvosi praxisok is ezeken a területeken helyezkednek el. A 30 éves korban várható átlagos élettartamban példátlanul nagy a különbség Magyarországon a legmagasabb és legalacsonyabb végzettségűek között.

A Covid-világjárvány általánosságban is rendkívül rossz egészségi állapotban érte a magyar társadalmat, amit a nem adekvát intézkedésekkel tovább súlyosbítottak a döntéshozók. A hátrányos helyzetű régiók településein a Covid-esetek aránya alacsonyabb volt, ugyanakkor a relatív mortalitás felülmúlta az országos átlagot. A szakember szerint ennek oka, hogy a tesztelések nem megfelelő időben és ütemben történtek a cigányok körében, ellenben a kezeléshez sem fértek hozzá. Ráadásul a roma lakosság körében „mintha nem is történt volna vakcináció”.

Végül Ádány Róza emlékeztetett rá, hogy a Népegészségügyi Képző- és Kutatóhelyek Országos Egyesülete kidolgozott programtervet tett le a minisztérium asztalára, amely 2018-2030 közötti időszakra szól, ám az azóta is sorsára vár a tárcánál, pedig annak számos, ma is érvényes eleme lenne hasznosítható, és koncepcionálisan összhangban áll valamennyi, a területet érintő nemzetközi programmal is.

Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
hirdetés

Könyveink