hirdetés
2019. december. 10., kedd - Judit.
hirdetés

Betegpanaszok és csendes sikerek az ellátásban

Nagy kincs (lenne) a bocsánatkérés

Meggyökeresedni látszik a hazai egészségügyben másfél éve létrehozott Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ (OBDK); amióta a központi hivatal felállt, kevesebb egészségüggyel, ellátással kapcsolatos panasz érkezik az ombudsmanhoz – derült ki a többi közt az OBDK Európai Betegjogi Nap alkalmából rendezett konferenciáján.

hirdetés

Bár ma is naponta sérül betegek és ellátók emberi méltósága a hazai egészségügyben, s komoly gondok vannak például a pszichiátriai ellátásban vagy a halottak tárolása, boncolása témakörében, kicsit mintha változna a helyzet – vélekedett az Európai Betegjogi Nap alkalmából április 24-én megrendezett nemzetközi konferencián dr. Borza Beáta, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala főosztályvezetője. Mint jelezte, az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központhoz (OBDK) érkező évi mintegy 10 ezer megkereséssel szemben (erről lapunk már beszámolt) az ombudsmanhoz korábban is mintegy 300 esetben fordultak az egészségügy területéről, most azonban hangsúlyeltolódás tapasztalható: míg korábban rendre inkább klasszikus betegjogi panasszal éltek náluk, manapság ezek egyre inkább az ellátók helyzetét érintik. Bár az ombudsmani hivatal „rendszerabúzált” betegekkel találkozik, az OBDK létrejöttével és új jogköreivel előbb-utóbb lesznek adekvát válaszok is a problémák kezelésére.

Elsősorban az ellátók szemszögéből tekintett a betegpanaszok kérdéskörére dr. Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke, aki saját felmérésüket is ismertetve közölte: nagy hangsúlyt kell fektetni a betegekkel való kommunikációra, ám számos esetben tapasztalnak agressziót az ellátó személyzettel szemben is. Egy 43 kórházban elvégzett vizsgálat szerint a gyógyító személyzet több mint felét érte már munkája során atrocitás, 28 százalékban több esetben is. Ezek jellemzően verbálisak voltak, de 22 százalékban tapasztaltak fizikai bántalmazást, sőt az esetek hét százalékában szexuális zaklatást.

Velkey György felhívta a figyelmet arra, hogy az összes tavalyi fekvő- és járóbeteg-ellátásban történt ellátáshoz, azaz a tavalyi 67 millió orvos-beteg találkozáshoz képest lényegében elenyészőnek tűnik a betegjogok megsértésével kapcsolatos esetek száma Magyarországon, 100 ezer esetre így ugyanis 2,5 betegpanasz jut, ami azt jelzi, sok a csendes siker. A kórházszövetség elnöke az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb terhének nevezte az orvosi hivatás és az egészségügy presztízsének csökkenését, amely jól lemérhető az alacsony bérekben, az intézményi finanszírozás egyenetlenségében, az infrastrukturális és informatikai problémákban, a hotelszolgáltatások elmaradottságában, a defenzív medicina térhódításában és a máig élő merev hierarchiában is.

Hozzá hasonlóan a bizalom visszanyerésének szükségességét hangsúlyozta Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár, aki köszöntő beszéde lényegét tekintve a konferencián azt mondta, maga is látta, miként fordult úgy a helyzet, hogy az orvosetikai gondolatoktól eljutottunk az „akár titkosszolgálati eszközökkel” dolgozó, műhibaperekre szakosodó ügyvédi munkáig. Szócska szerint a betegek jogainak érvényesítésével csak belső meggyőződésből lehet foglalkozni, s szerinte előbb-utóbb bekövetkezik az orvos-beteg viszonyban az a változás, amelyre szükség van-lenne a XXI. században.

A változás jegyében a másfél éve működő központi hivatal részt kíván venni a betegjogok oktatásában is – derült ki a konferencián. Várhatóan szeptembertől pilot projektként jogvédelmi képzést indítanak az orvosegyetemeken és az egészségügyi főiskolai karokon, de tárgyalnak a választható tárgy bevezetésének lehetőségéről a jogi karokkal is – mondta el a többi közt az OBDK főigazgatója. Novák Krisztina azt is közölte: mielőbb szeretnék elindítani azt a mobiltelefonra tölthető applikációt, amelyet anonim panaszbejelentésre használhatnak majd a központhoz fordulók. A "Jó kórház" elnevezésű program – amelynek az OBDK honlapján is lesz egy térképes felülete – megmutatja majd a beteg tartózkodási helyéhez legközelebb eső betegjogi képviselő nevét, elérhetőségét, és különböző kategóriákban (például ellátás, intézmény megközelíthetősége, tisztasága, várakozási idő, egyéb szolgáltatások) lehet majd bejelentést tenni, illetve fotókat feltölteni.

Mindez csökkentheti a vélt vagy valódi hibák miatt bírósághoz fordulók számát, amelyekkel kapcsolatban a bírói gyakorlatot elemezve dr. Dósa Ágnes, a Semmelweis Egyetem docense a többi közt emlékeztetett: nincs még egy szakma, amelyben ennyiféle felelősségi eljárás lenne a hibázók (a nem vagy nem megfelelően tájékoztatók, a történteket nem dokumentálók) szankcionálására.

Sokan azonban még mindig nem értik, hogy a betegek nem feltétlenül anyagi kártérítés reményében fordulnak bírósághoz – tehetnénk hozzá. Pedig mint azt Borza Beáta egy nemzetközi adatsort citálva újfent felidézte: ez rendre csak a harmadik szempont a kárt szenvedettek körében. A legtöbben azt szeretnék, hogy a velük történtekhez hasonló másokkal ne fordulhasson elő. Szeretnék, ha feltárnák az elkövetett hiba (akár rendszerszintű) okát, illetve, hogy megtalálják a történtek felelősét. Mint azonban ugyancsak nem először hangzott el nyilvánosan is: még mindig nem jellemző a bocsánatkérés, még mindig nehezen kérnek elnézést azok, akik esetleg hibát vétenek, pedig ez az egészségügyben is megtörténhet.

Mint dr. Kovácsy Zsombor ügyvéd, a megszüntetett Egészségbiztosítási Felügyelet első, lemondott elnöke mondta nemrégiben egy szakmai fórumon: a rossz szemlélet miatt „talicskázzák ki” a betegek a pénzt az egészségügyből a műhibaperekkel. Mint fogalmazott, ugyan az Alaptörvényben is rögzíthetjük, hogy Magyarországon minden beteget jól látunk el, műhiba pedig nem létezik, ám ennél előbbre lehetnénk, ha elismernénk, hogy az egészségügyben is lehet hibázni, s belekalkulálnánk a finanszírozásba ennek „árát” is. Az, amikor limitálni igyekeznek a beteg számára megfizetendő kártérítést, az ügyvéd szerint nem helyes, hiszen a károsult számára mindegy, hogy a villamos vagy az orvos vágta-e le (feleslegesen) a lábát…

Ugyanezen a konferencián hangzott el, hogy a kommunikációnak kétirányúnak kell lennie, és kérdezni is hagyni kell a beteget. Legalábbis ezt vallja – mások mellett – a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének 1993 óta működő kommunikáció részlegét vezető dr. Pilling János, az első hazai orvosi kommunikáció tankönyv szerkesztője, aki szerint a hazánkban elterjedt orvosi kommunikációs minták károsak. Nem helyes például, hogy az orvosok az esetleges műhibát igyekeznek eltitkolni, de ide sorolható a rossz hírek nem megfelelő közlése is. Nemrégiben az egészségügyben még élt a kettős zárójelentések rendszere, de több évvel az új egészségügyi törvényt követően Pilling Jánosék felmérése szerint az orvosok egyharmada még mindig magának tartja fenn azt a jogot, hogy eldöntse, mit is tudhat meg a beteg saját állapotáról.... Azaz, továbbra is él a terápiás privilégium egykori intézménye, ahelyett, hogy a megfelelően tájékoztatott beteg az orvossal együttműködve dönthetne saját kezeléséről.

Köbli Anikó
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink