Mennyi a kritikus tömeg?
A Science tanulmánya feltárja, hogy nem a klasszikus közgazdaságtan által előre jelzett 51%-nál van az a küszöb, amit egy kisebbségi véleménynek el kell érnie ahhoz, hogy a maga oldalára fordítsa a társadalmat.
A társadalmi változás állandó – az attitűdök evolúcióját figyelhetjük meg többek között a genderhez vagy a kannabiszhoz való viszony területén, a különböző mozgalmak, így „a feketék élete számít/Black Lives Matter” vagy a „#MeToo” erősödése kapcsán egyaránt, írja egy új Science-tanulmányról beszámoló cikkében a Scientific American. Mint David Noonan megjegyzi: az attitűdök evolúciója időnként misztikusnak tűnik, így pl. sokan kérdezhetik az USA-ban, akik végigélték az elmúlt évtizedek szigorú tiltó politikáját, hogy pontosan hogyan is jutottunk el oda, hogy az Államokban ma már több mint kétezer engedélyezett árusítóhelyen lehet marihuánát kapni.
A Science tanulmánya (Damon Centola:The Spread of Behavior in an Online Social Network Experiment) pontosan erre a kérdésre ad választ, amikor bemutatja, hogy egy elkötelezett kisebbség mikor tudja átalakítani a konvencionális többség gondolkodásmódját, írja az orvostudományi szakíró Noonan. A tanulmány egy online kísérletről számol be, amelyben a kutatók azt a százalékos arányt akarták meghatározni –kritikus tömeg –, amit egy kisebbségnek a társadalmon belül el kell érnie ahhoz, hogy megfordítsa a többségi álláspontot.
Mint kiderült, a fordulópont – kritikus pont – 25%-nál van: ha az arány eléri ezt a szintet, a korábbi ellenzék a többségi populáció 72–100%-át szinte azonnal a maga oldalára tudja állítani. A Scientific American-nek adott nyilatkozatában a Science-tanulmányban nem közreműködő Arnout van de Rijt, a hollandiai Utrecht University társadalmi hálózatokat és kollektív cselekvést tanulmányozó szociológusa kifejti: a 25%-os eredmény nem olyan apró elitről szól, amelyik az erőforrások aránytalan hányadát birtokolja, nem az amerikai közvéleményt befolyásoló Koch testvérek hatásáról. Inkább egy olyan elszánt kisebbségről van szó, amelyik sikerrel módosíthatja a status quo-t, ha folyamatosan felmutatja a többieknek az új viselkedésformát, amíg azok másolni nem kezdik őket.
Az online kísérletet Damon Centola, a University of Pennsylvania kommunikációprofesszora végezte: 194 főt osztott random módon 10, egyenként kb. 20 főt tartalmazó csoportba; a vizsgálati alanyoknak először egy arcképet mutattak, és a csoporttagoknak cserélődő párokban dolgozva meg kellett egyezniük abban, hogy milyen nevet adjanak az arckép-embernek. Második lépésben a konszenzusra jutó csoportokba kis számú „ellenzéki”-t juttattak, akik megpróbálták a saját új alternatívájukat érvényesíteni, és az új elnevezést tenni csoportkonszenzussá. A korábbi norma 25%-os ellenzéki részvételnél alakult át hirtelen, addig viszont a kisebbség csak a többségi populáció 6%-át volt képes meggyőzni.
Mint Centola kifejti: ez a 25%-os eredmény azt bizonyítja, hogy téves a klasszikus közgazdaságtan modellje, amely szerint előbb el kell érni az equilibriumot, és azt meghaladva, 51%-nál válik lehetővé a változás – valójában már egy kis kisebbség is hatékony lehet, még akkor is, ha a többség ellenáll. Centola és munkatársai számítógépes modellezéssel azt is kimutatták, hogy a 25%-os kisebbség még 100 000 főből álló populáció esetén is képes megőrizni társadalmi konvenciót átalakító erejét. Ha egy kisebbség nem jár sikerrel, ne adja fel a kemény munkát addig, amíg a 25%-os arányt el nem éri, onnantól látványos eredményeket fog elérni, szögezi le a szociológus, míg hasznos, ha a többség is tisztában van azzal, hogy hol az extrém hangok érvényesülésének a határa.
A való életbeli körülmények ellene hathatnak az elszánt kisebbségi törekvéseknek, amelyek hiába érik el a 25%-os köszöböt, ha pl. a kisebbségi véleményt vallók elmulasztják a populáció többi tagjával való kommunikációt, vagy ha másik kisebbségi véleményt képviselő, szintén elszánt közösség versenyével kénytelenek versenyezni – a kritikus pont ilyenkor feljebb kerül.
Lehetséges-e, hogy online közösség esetén robotok segítségével színleljék a 25%-os küszöb elérését? – teszi fel a kérdést a Scientific American cikkírója. Centola válasza: igen, amennyiben a közösség tagjai nem tudják megkülönböztetni a robotokat az emberektől – ilyen esetekben a közösségnek tisztában kell lennie azzal a veszéllyel, hogy egy robotokat felhasználó kisebbségi vélemény fókuszált erőfeszítés révén igen hatékony lehet a vélemények átformálásában.
