hirdetés
2022. július. 01., péntek - Tihamér, Annamária.
hirdetés

„Kirendelődtem”

Friss hazai kutatás tárja fel a járvány ellen bevetett egészségügyi hallgatók tapasztalatait. Bartal Anna Mária és Lukács J. Ágnes írása a Qubit.hu-n.

Az orvos- és egészségtudományi hallgatók értékes erőforrást jelentenek a járvány elleni védekezésben, ugyanakkor a kirendelés alatti tapasztalataik rávilágítanak az előzetes szakmai felkészítés és a folyamatos pszichés támogatás fontosságára. A kutatás azon eredményei, miszerint aki többször volt önkéntes a pandémia három hulláma alatt, az nagy valószínűséggel mindkét kirendelésben is részt vett, arra hívják fel a figyelmet, hogy felkészítéssel jól kidolgozott elismerési- és feltételrendszer mellett az orvos- és egészségtudományi hallgatók körében általánosabbá lehet tenni az önként vállalt szolgálatot. Ennek mind személyes, mind társadalmi szempontból kiemelt haszna lenne – írják a honlapon közzétett összefoglalóban Bartal Anna Mária szociálpolitikus, szociológus, az Önkéntes Szemle főszerkesztője és Lukács J. Ágnes PhD szociológus, tanársegéd (Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Társadalomtudományi Tanszék).

A frissen megjelent tanulmány közel kétéves időszakot vizsgált az orvos- és egészségtudományi hallgatók kérdőíves (408 fő) és interjús megkérdezése (13 fő) alapján. 

Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A hallgatók beszámolóiból megállapítható, hogy az első kirendelés idején az volt a legfőbb probléma, hogy kevés hivatalos információt kaptak, leginkább informálisan tájékozódtak, és a kirendelés részletei „szájhagyomány útján” terjedtek. Az első kirendeléshez való hozzáállást nagyban meghatározta egyfelől az is, hogy miként tudták összeegyeztetni a kéthetes kirendelést az akkor már online folyó tanítással, mivel nem volt választási lehetőségük. Másfelől a fertőzésveszély és az attól való félelem is befolyásolta aktivitásukat, hiszen ekkor még nem voltak védőoltások.

A második és a többszöri kirendelésen lévők már így írták le a 2021 márciusa és 2022 áprilisa közötti helyzetet: „Bár már az elején lehetett volna másképp csinálni, de a rendszer tanulóképes volt. Kormányhivatala válogatta, hogy ez miként történt, de már felhívtak, lehetett egyeztetni, mikor lenne alkalmas nekem is, sőt volt már Excel tábla, ahová be lehetett magunkat írni.” (V. éves orvostanhallgató)

A többszöri kirendelés vállalásában megfigyelhető az önérdek-érvényesítő racionalitás is, ami a „kirendeltettem magam” gyakorlatában öltött testet.

A kutatás egyik központi kérdése volt, hogy milyen pozitív és negatív tapasztalatokat szerezett az a 408 válaszadó, aki legalább egy kirendelésen részt vett, és ezek mennyiben erősítették vagy gyengítették szakmai elköteleződésüket. A pozitív tapasztalatok említésekor hét fő kategóriát sikerült azonosítani; ezek közül legmeghatározóbbak a megbecsülés (az intézmények, a kollégák vagy a betegek részéről), valamint a szakmai tapasztalatszerzés voltak. Mindezek arra utalnak, hogy a válaszadók az értékalapú és célracionális tapasztalatokra voltak a legfogékonyabbak. A negatív tapasztalatok vezető tünete minden vizsgált esetben a szervezetlenségi problémákban volt azonosítható (ide tartozik a fogadóhelyek felkészületlensége, illetve a munkaszervezés).

A részletekről ITT olvashat

(forrás: Qubit)
hirdetés
hirdetés

Könyveink