hirdetés
2021. október. 27., szerda - Szabina.
hirdetés

Kevesebb költséggel sokkal jobb kórházi ellátás

Kiemelkedő kórházi siker Újpesten

Egy egészségügyi modell sikeres helyi megvalósításában a cél nem lehet más, mint a betegellátás egyértelmű javítása és az adóforintok jobb felhasználása. A siker kulcsa most is a betegközpontúság és az egységes ápolási folyamat, valamint a személyre szabott, összköltség szemléletű ellátás megvalósítása volt.

Az inkontinencia (széklet és vizelettartás zavara) az egyik leggyakoribb és legkomolyabb ápolási feladat a fekvőbeteg intézményekben, az újpesti Károlyi Sándor Kórházban csak pelenkára évi 9,3 millió forintot költenek!

Az újpesti Károlyi Sándor Kórházban nemrég lezárult próba (pilot) projekt célja az inkontinencia ellátásban az életminőség pozitív megváltoztatása mind a szakdolgozók, mind pedig az ápoltak körében, az eddig rejtve maradó többletköltségek, esetleges hibaforrások feltárása, és az ellátás alacsonyabb összköltségen történő biztosítása voltak.

Ha megvizsgáljuk az inkontinencia intézményi ellátásának költségszerkezetét maga a közvetlen pelenka költség – azaz a beszerzett pelenka ára – minimális a teljes kórházi kontinencia gondozási kiadáshoz képest. Az összköltség kétharmadát, az olyan „járulékos költségek” teszik ki, mint a nem megfelelő termékválasztás miatti gyakori pelenkacsere, vagy a szivárgás miatti ágyneműcsere és extra mosatás, valamint a bőrproblémák kezelésének költsége. A kórházakban „keletkező” használt pelenka (mivel az veszélyes hulladéknak számít) kezelési költségei már önmagukban is felülmúlják a pelenka beszerzési kiadásokat.

A munka a helyi sajátosságok felmérésével – naponta képződött hulladék mennyisége, a szennyes textília súlya, inkontinencia termékek felhasználása beteg/nap alapon stb. – kezdődött. A következő héten az ápolási személyzet betanítására került sor. Ennek során a program koordinátor segítségével először elméletben, majd a gyakorlatban is elsajátították az osztály dogozói a személyre szabott inkontinencia ellátás szabályait és praktikáit. Az osztályon e területen is bevezették a keret alapú gazdálkodást, a személyre szabott ellátási tervet és a dokumentált ápolási folyamatokat.

A kapcsolódó szakmai irányelveket szem előtt tartó, a betegek valós rehabilitációs szükségletei szerint differenciáló gyakorlat megvalósításával számos kézzelfogható eredményt értek el a munkatársak az intézmény Krónikus belgyógyászati Osztályán.

Az egy betegre eső átlagos pelenka felhasználás 10 százalékkal (3,4-ről 3,1 darab/napra) csökkent, ezzel párhuzamosan a képződő hulladék mennyisége is 5 százalékkal mérséklődött. Egytizedévvel csökkent az ápolók inkontinencia ellátással töltött napi ideje is, így – a pelenkacserék számának csökkenésével együtt – a betegeket is kevesebb „vegzálás” érte.

A betegek valós szükségletei szerint differenciáló gyakorlat leglátványosabb eredménye a szivárgások csökkenése, a (nagyrészt a helytelen eszközhasználatnak köszönhető szivárgásokból) keletkező mosodai szennyes mennyisége több mint negyedével (26%) mérséklődött a kísérlet ideje alatt.

A konkrét számokat tekintve elmondhatjuk, hogy az inkontinencia ellátás napi költsége ellátottanként (munkabér költség nélkül) a kísérlet előtt 1096 forint, utána viszont csak 857 forint volt, a spórolás mértéke 22%!

Mindezzel csak a kísérletet végző osztályon (239 HUF megtakarítás/beteg/24 óra => 37 betegre 1 évben) 3,2 millió forint éves megtakarítás érhető el, ha pedig az ápolási osztályokon kezelt inkontinens betegekkel számolunk (kb. 100 beteg/év), akkor az intézményi szintű megtakarítás 8,6 millió forintra is rúghat évente. A fenti gyakorlat bevezetése az ország összes fekvőbeteg és szociális ellátásban érintett intézményében összességében évi 10 milliárd forint megtakarítást eredményezne!

Mi kell ehhez az eredményhez? – Mindenekelőtt szükség van egy modern inkontinencia eszköz (pelenka, betét) választásról szóló szabványra – az ISO 15621 szabványra –, és annak a következetes, rutinszerű alkalmazására a kórház beszerzésén át a betegágy melletti teendőkig.

Fontos kiemelni a projektben részt vevő munkatársak szakmai áldozatkészségét, ami mindig nélkülözhetetlen, ha egy új rendszert kell kipróbálni, betanulni.

hirdetés

Könyveink