hirdetés
2020. december. 05., szombat - Vilma.

Hiányzó háziorvosok: a gyógyszeripar adja az utánpótlást?

Bár a háziorvosi rendszer egyre kritikusabb állapota folyamatos megoldáskeresésre sarkallja az egymást követő egészségügyi kormányokat, a megoldás egyre késik. A statisztikai adatok kommentár nélkül is mutatják a válságot, hiszen az elmúlt tíz év alatt duplájára nőtt, ma már megközelíti a kétszázat a betöltetlen praxisok száma.

hirdetés

A legfrissebb, augusztusi adatok szerint a 6800 – felnőtt, vegyes illetve gyermek – háziorvosi praxisból 183 betöltetlen, közülük 102 több mint egy éve. Már pedig – mint az az Országos Alapellátási Intézet egy korábbi elemzéséből kiderült – ez utóbbi azt jelenti, hogy a legkisebb települések lakói átlagosan 47 hónapig (!), vagyis közel négy évig várhatnak egy saját doktor munkába állására. Nem jobb a helyzet a 1001-1500 lakosú falvakban sem, ahol az esetek többségében majd három év – átlagosan 32 hónap – telik el, míg akad doktor, aki hajlandó betölteni a praxist. Ráadásul minél hosszabb ideig hiányzik az állandó, helyi orvos, annál inkább csökken a praxis betöltésének lehetősége. A betegek türelme ugyanis véges, az első, „saját” háziorvos nélküli évben a korábbi paciensek 21 százaléka viszi el kártyáját, s ez a szám évről-évre emelkedik. A csökkenő kártyaszám csökkenő bevételt jelent, s ez tovább csökkenti a praxis betöltésének esélyét.

A frissen végzett orvosok közül általában közel százan választják a házi orvoslást jövendő szakmájuknak, ám végül nagyjából 50-60 százalékuk helyezkedik el valóban háziorvosként – tudtuk meg Papp Magortól. Ennek, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke szerint, fizikai és anyagi okai vannak. Sokan nem szívesen mennek távol a nagyobb városoktól, ám ennél is keményebb korlátot jelent a pénzhiány. A fiatalok nincsenek abban a helyzetben, hogy praxist tudjanak vásárolni maguknak, vagy például személygépkocsit vásároljanak, ami elengedhetetlen munkaeszköz ma már.

Holott égetően szükség lenne a fiatal doktorokra. S nem csak a betöltetlen praxisok okán, hanem az egyre riasztóbb korfa miatt. A már említett OALI tanulmány szerint már ahhoz is évi 240-250 új háziorvos rendszerbe állására lenne szükség, hogy 38 év alatt fiatalok váltsák fel a nyugdíjkorhatárt rég betöltött doktorokat. Mivel azonban jó, ha 60-70 fiatal választja hivatásul is végzettségét, jóval több, mint fél évszázad szükséges az állomány cseréjére, ráadásul ez a valamivel több mint ötven év is csak akkor igaz, ha közben senki sem hagyja el a praxisát.

Az általános szakmai vélemény szerint elsősorban a finanszírozás növelésével lehetne javítani a helyzeten. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legfrissebb adata szerint a felnőtt és a gyermek háziorvosi praxisok bevétele augusztusban például szinte teljesen egyforma, 807 illetve 806 ezer forint volt, míg a vegyes körzeteké 914 ezer. Az elmúlt tizenkét hónapban egyébként néhány ezer forintos „mozgással” nagyjából a fenti bevételhez jutottak a praxisok.

A helyzet javítását többen, többféleképpen képzelik el, bár azon nincs vita, hogy valamiképpen növelni kell a bevételt. Más kérdés, hogy ezt másként képzeli, az egyébként szintén háziorvos kamarai elnök, s másként az ország adott gazdasági helyzetétől, költségvetési lehetőségektől függetlenedni nem tudó szaktárca. Éger István szerint - s ezzel egyetért a Kasszaorvosi Szövetség ugyancsak háziorvosként dolgozó elnöke, Borsi Éva is – nagyjából a duplájára kellene emelni a praxisok havi bevételét. A szaktárca ugyanakkor a minőségi munka indikátor rendszeren keresztüli premizálásával, az eszközpótló támogatás visszaállításával – bár ez utóbbi egyre késik – illetve a fiatalok praxishoz jutását megkönnyítő praxisalap létrehozásával véli a jelenlegi helyzetben némiképp orvosolhatónak a gondot.

Sajátos megoldásként kínálkozott az alapellátási intézet 2006 januárjában útjára bocsátott praxisprogramja, amely szakvizsgával nem rendelkező orvosoknak tette lehetővé, hogy régóta üres praxisokat betöltve, „menet közben” szerezzék meg a szakvizsgájukat. Ehhez többféle kedvezmény társul, 2009-ben ráadásul tovább bővítették a lehetőségeket azzal, hogy immár klinikai szakvizsgával rendelkező orvosok is elhelyezkedhetnek háziorvosként, lehetőséget adva arra, hogy az ezt követő öt évben megszerezzék a munkájukhoz szükséges szakvizsgát.

Az OALI programjának segítségével eddig 75 tartósan üres praxist sikerült betölteni legalább időlegesen, 35 helyen azonban a végleges maradás mellett döntöttek az érintett doktorok. Az intézetnél jelentkezők egyébként meglehetősen sokféle helyről és élethelyzetből érkeznek. Bármily meglepő, akad közöttük olyan is, aki külföldről hazaérkezve döntött a praxisprogramban való részvétel mellett. Nem ritka az ötvenen felüli kórházi szakorvosok részvétele sem. A tapasztalatok szerint közülük azok választják ezt a lehetőséget, akik életük harmadik harmadában kiköltözve esetleg a városból, az orvosi szakmához mindenképp ragaszkodva, ám annak kevésbé megterhelő – az intézményi ügyeleti kötelezettséget mellőző – válfaját választják. Ebben a körben akadt három szakvizsgás kórházi orvos is. Egyre többen jönnek a gyógyszeriparból, számuk várhatóan tovább nő majd, tekintettel a cégek nagymértékű létszámleépítéseire.

 

Horváth Judit
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)

Aktuális kvíz

Szerezzen rovatunkkal december 31-ig 24 kreditpontot !

 

 

Első kvíz ( Töltse ki október 31-ig és 8 kreditpontot kaphat! )

 

Második kvíz (Töltse ki november 15-ig és újabb 8 kreditpontot kaphat! )

 

Harmadik kvíz (Hamarosan...) 

 

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

Az aneszteziológia és intenzív terápia kialakulása három, rendkívül jól azonosítható időszakra vezethető vissza. Ahogy én mondani szoktam, a születés körülményei, de még az időpontja is jól dokumentált.

Egyre több hírt hallani a dániai nyérc mutációról, illetve éppen tegnap jelent meg egy tudományos anyag az interneten egy másik, hasonló kihívásokat támasztó mutációról. De mik is ezek a kihívások és mit jelentenek ezek az új mutációk a mindennapok tekintetében?