hirdetés
2019. szeptember. 19., csütörtök - Vilhelmina.
hirdetés

Hatásuktól senki sem menekülhet

Egy régi, jó gyógyszerről is kiderülhet, hogy kiterjedt káros hatása van, és az ismert kárról bebizonyosodhat, hogy az jelentősebb, mint amit eddig hinni akartunk – újabb endokrin diszruptor hatásokra derült fény.

hirdetés

Egy ideje ismert, hogy a 2-es típusú diabétesz kezelésében gyakran használt metformint világszerte nagy koncentrációban lehet kimutatni a folyóvizekben – most amerikai kutatók kimutatták, hogy a szernek endokrin diszruptor hatása van a vizekben élő állatokra: a szer hatására interszex halak alakulnak ki, olyan hím állatok, amelyek petesejteket termelnek.

Rebecca Klaper és munkatársai kimutatták, hogy a hím halakban olyan metformin-koncentrációnál is bekövetkezik a fizikai változás, amelyet a folyókba bevezető szennyvízcsatornák beömlése után lehet mérni. Mint Klaper elmondja, az interszex átalakuláson kívül a metformin-expozíciónak kitett halak testmérete és termékenysége is csökken.

A Chemosphere című szaklapban megjelent tanulmány (Emerging wastewater contaminant metformin causes intersex and reduced fecundity in fish) szerzői szerint mivel az interszex halak különösen gyakran fordulnak elő a szennyvízcsatornák beömlése után, eddig sok vizsgálat foglalkozott a fogamzásgátló tabletták folyóvizekbe jutó hormonjainak vízi élőlényekre kifejtett endokrin diszruptor hatásával, és a metformin, mivel nem hormon, és terápiás hatása a vércukorszint szabályozásával kapcsolatos, eddig nem keveredett gyanúba. Azonban, teszi hozzá Klaper, mivel az általuk gyűjtött vízmintákban, így pl. a Michigan-tó vizéből vett mintákban a legmagasabb koncentrációban metformint találtak (minden más kontaminánsnál, így pl. a koffeinnél is nagyobb koncentrációban), a kutatók elkezdték annak lehetséges hatásait is vizsgálni. Kiderült: ha a halakat metformin hatásának teszik ki, a petesejtek termeléséért felelős hormonok génjei mind a két nemhez tartozó állatokban expresszálódnak. A metformin endokrin diszruptor hatása végeredményben nem meglepő, magyarázza Klaper, hiszen a diabétesz kezelése mellett a szert a policisztás ovárium szindróma terápiájában is alkalmazzák.

 

Nem egyenként

Az Európai Unióval ellentétben az Egyesült Államokban engedélyezett, hogy a szarvasmarhákat a húshozam növelése érdekében tesztoszteronnal és növekedési hormonokkal kezeljék. A Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (TTIP), az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió között kötendő szabadkereskedelmi egyezmény nyomán azonban elképzelhető, hogy az amerikai húsipari technológiák elterjedhetnek Európában, így hazánkban is. Mindez azért is aggodalomra ad okot, mivel a napokban kiderült, hogy a marhatenyésztésben használt növekedési hormonok káros hatása nagyobb és tovább tart annál, mint eddig gondoltuk.

Mint Adam Ward, a Nature Communications című szaklapban megjelent tanulmány vezető szerzője elmondja: a hormonnal kezelt marhák vizeletével és székletével a környezetbe, majd más állatfajokba jutó hormonmaradványok komplex kémiai reakciósorozatot indítanak el, és a hatások gyakran nem jelezhetők előre. A kutatók kifejtik, hogy eredményeik felhívják a figyelmet az USA veszélyes anyagokkal kapcsolatos szabályozásának gyengeségeire: mivel a szabályozás az egyes anyagokkal külön-külön foglalkozik, nem veszi figyelembe azokat a komplex és időnként meglepő kémiai reakciókat, amelyek akkor következnek be, amikor ezek az anyagok találkoznak egymással és egyéb környezeti tényezőkkel a természetben.

A tanulmány - Coupled reversion and stream-hyporheic exchange processes increase environmental persistence of trenbolone metabolites – a trenbolon-acetát/TBA környezeti sorsára fókuszál. A TBA egy igen potens szintetikus tesztoszteron-analóg, amit a szarvasmarhák növekedésének, súlygyarapodásának serkentésére használnak. Az USA-ban a legtöbb szarvasmarhát kezelik TBA-val vagy a mezőgazdasági használatra elfogadott 5 növekedési hormon egyikével, amelyek mindegyike ismerten endokrin diszruptor hatású.

A TBA az állat szervezetében 17-a-trenbolonná metabolizálódik, és ez az anyag kerül aztán a trágya révén a talajvízbe, majd az élővizekbe. Mivel a 17-a-trenbolon napfény hatására gyorsan hormonális hatástól mentes molekulává alakul, a szabályozók úgy vélték, a TBA-nak kicsi a környezeti kárt kiváltó hatása. Azonban a közelmúltban kiderült, hogy a molekula sötétben visszaalakul 17-a-trenbolonná, azaz a hormonális hatás nem szűnik meg, hanem eljut abba a zónába, ahol a talajvíz és a folyóvizek találkoznak (ez a tanulmány címében is említett hyporheic zone), majd eljut az élővizekbe. Ward és munkatársai matematikai modellezés révén azt is kimutatták, hogy a folyóvizekben az eddig gondoltnál 35%-kal lehet magasabb a 17-a-trenbolon koncentrációja, és az eddig gondoltnál hosszabb élettartama miatt a molekula 50%-kal nagyobb biológiai hatást gyakorol a környezetre. Mindez pedig jelentős probléma, szögezi le Ward, mivel ez a molekula kis koncentrációban is hatékony endokrin diszruptor, és lehetséges, hogy teljes ökoszisztémák reprodukciós folyamatait zavarja meg. A hatás a táplálékláncon keresztül továbbgyűrűzve számos élőlényfajt befolyásol, sőt az ivóvízbe visszajutva is érinti az embert. Mint Ward hozzáteszi: a TBA kapcsán kimutatott folyamatok számos más hormont is érinthetnek, ezért itt az ideje a szabályozás újragondolásának.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink