hirdetés
2022. november. 28., hétfő - Stefánia.
hirdetés

 

Felszámolt pufferzónák generálják a világjárványokat

Az emberiség maga számolja fel azt a pufferzónát, amely védené a vadállatokban megtalálható kórokozóktól, derül ki a 24.hu összeállításából.

A tudomány régóta kongatja a vészharangot, de a koronavírus-járvány a gyakorlatban is mindenki számára igazolta, hogy a természetet károsító emberi tevékenység bizony nagyban elősegíti járványok kialakulását, de új kórokozók megjelenését is.

Dr. Rodics Katalin kutatóbiológus, a Greenpeace Magyarország biodiverzitáskampány-felelőse évtizedekig dolgozott az állami természetvédelemben, többek közt hazánkat képviselve a legmagasabb nemzetközi szakmai fórumokon.

A közbeszédben nem vetett komoly hullámokat, de nagyon fontos és remekül összefoglalja a problémát az Egészségügyi Világszervezet (WHO), az Állategészségügyi Világszervezet (WOAH) és az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) közös tanulmánya, amelynek lényege, hogy csak egy egészségünk van.

A természet, az ember és a gazdasági haszonállatok egészsége egyetlen komplex egység, így is kellene kezelni – mondja a 24.hu-nak Rodics Katalin.

Az ökológiai sokféleség csökkenése (élőhelyek és fajok eltűnése), valamint a klímaválság miatt ma már olyan helyzet állt elő, hogy muszáj változtatnunk. Sorra jönnek a figyelmeztető jelek – a legutóbbi és talán legerősebb a mostani pandémia –, hogy végső soron maga az emberi civilizáció kerül veszélybe.

Visszatérve eredeti témánkhoz, nézzük most a természetpusztítás és a zoonózisok (potenciálisan emberről állatra terjedő kórokozók, élősködők) terjedésének veszélye közti összefüggést.

A természet egészségét annak fajgazdagsága adja, másként fogalmazva az ökológiai sokszínűség alkot olyan élő rendszert, amely annál stabilabb, minél több tagja van, és ezek mind teszik a maguk dolgát. A természetes élőhelyeket mára annyira felszabdaltuk, területüket oly mértékben csökkentettük, hogy minden mocsár lecsapolásával, erdőrészlet kivágásával vagy rét felszántásával fajok kipusztulását kockáztatjuk.

Márpedig a fajgazdagság egyfajta pufferzónaként védi az embert és a háziállatait a vadállatokban élő kórokozóktól. Egy friss amerikai kutatás rámutatott például, hogy több vírus „felhígul”, mikor egymással rokon fajok közt terjed, csökken az emberi fertőzés esélye. A vizsgálatban madarakról lévén szó, egy-egy madár természetesen megfertőződik, de a jól működő rendszerben a kórokozó el is vész a „tömegben”, nem okoz járványt. Nem éri el a baromfit, az embert. Ehhez persze fajgazdagságra van szükség.

Ide tartozik az is, hogy míg egyes állatok az emberi terjeszkedés hatására eltűnnek a Föld színéről, addig mások alkalmazkodnak, képessé válnak életvitelszerűen megtelepedni az emberi környezetben. Itthon a rókákat említhetjük példaként, a veszettség potenciális hordozóit, de Óbudán épp rókában kimutatott szopornyica-fertőzésre figyelmeztették a kutyatartókat. Trópusi, szubtrópusi területeken pedig közvetlen humán egészségügyi kockázatot jelenthetnek az emberközelbe kényszerült vadon élő állatok, köztük a majmok is.

(forrás: 24.hu)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink