hirdetés
2024. március. 28., csütörtök - Gedeon, Johanna.

Erőteljes átalakítás jöhetne

Mik azok a változások, amelyek új, fenntartható pályára állíthatnák az egészségügyet? A kérdést Varga Péter Pál tette fel a Magyar Időkben.

Mindenekelőtt a forrásoldal újraértelmezése. Bebizonyosodott, hogy a költségvetésre nem lehet ráterhelni azt a közfinanszírozási súlypontot, amely az egészségügyi ellátások minőségét rugalmasan és hosszabb távon is kezelni tudná.

Ahogy a gyorsan fejlődő orvostudomány újabb eredményei bevezetésének, valamint az ágazati dolgozók jogos bér­igényeinek finanszírozását sem. Szükségessé vált megnyitni az öngondoskodás lehetőségét mindazok előtt, akik erre forrásokkal rendelkeznek (lásd az MNB vonatkozó javaslatait). Az egészségpénztárak rendszere ugyan kiválóan beindult, de célirányos jogalkotással és adópolitikával bizonyosan növekedne ezek részaránya a lakosság egészségi állapotának javításában, ezen keresztül az intézményrendszer pénzügyi stabilizálásában.

Gondoljunk csak arra, mekkora szerepet játszanak ezek a szerveződések a megelőző és szűrővizsgálati tevékenységek finanszírozásában.

Sokan beszélnek a biztosítási rendszer második lépcsőjének kialakításáról is, mások attól tartanak, hogy ennek bevezetése „gazdag” és „szegény” ellátáshoz vezetne. Ez egyáltalán nem így van. Az alapbiztosításra ültetett kiegészítő célbiztosítások például nem csökkentenék azok ellátási esélyeit, akiknek ilyen szerződésekre nem futja.

Gondolok itt például a sportolás közben bekövetkezett balesetek speciális ellátására irányuló kiegészítő biztosításra, ahol önálló terméket lehetne forgalmazni a professzionális, tömeg- és iskolai sportokra ugyanúgy, mint a családi szabadidős tevékenységekre. Ugyanígy lehet gondolkodni ápolási biztosításon, általános baleseti biztosításon stb.

Az öngondoskodás új források megjelenéséhez vezet, amit a hazai ellátórendszer elsősorban a szolgáltatási színvonal emelésére, a munkaerő megtartására fordíthat. Értelmetlen azon morfondírozni, hogy ezekből a forrásokból nemcsak az állami intézmények, hanem a magánellátók is részesednének. Mi a gond ezzel? A megelőző és szűrővizsgálatok területén már ma is jelentős az a népegészségügyi szükséglet, amelyet ezek a szolgáltatók elégítenek ki az állami kapacitások hiánya miatt.

Én kifejezetten hasznosnak látnám fokozni a magánszolgáltatók bevonását ezekre a területekre. Jó példa erre a gyógytornászok helyzete. Ma hazánkban valószínűleg több gyógytornász-magánvállalkozás van, mint orvosi. ­Óriási jelentőségű munkát végeznek megelőző és rehabilitációs szakterületeken.

Most az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetői soha nem látott felhatalmazást kaptak arra, hogy a politikai és makrogazdasági megszólítások nyomására erőteljes rendszer-átalakítást végezzenek. Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen meg kell fogalmazniuk azt a végcélt, ahová el kell jutnunk, s azt is, hogy ez mibe kerül a társadalomnak, a költségvetésnek és magánzsebeknek egyaránt.

Varga Péter Pál, a Budai Egészségközpont Kft. alapító tulajdonos-ügyvezetőjének írását a Magyar Idők közli.

(forrás: Magyar Idők)
hirdetés

Könyveink