hirdetés
2020. július. 15., szerda - Henrik, Roland.
hirdetés

Emelkedőben a rezidensek szerencsecsillaga?

A vezető rezidensi rendszer bevezetését, a gyakorlati képzésben résztvevő fiatal orvosok fizetésének rendezését, valamint a szervezet megerősítését is célként tűzte ki a Magyar Rezidens Szövetség (MRSZ) két hónapja megválasztott új elnöke, dr. Báthori Gergő.

hirdetés

Az MRSZ nemrégiben közleményt adott ki, amelyben újfent a gyakorlati képzés megújítását kéri és ígéri, ahogy jó néhány év óta. Miért gondolják, hogy most sikerül eredményt elérni?

Úgy tűnik, szerencsés a csillagállás, és lassan beérik az évek óta folyó munka, hiszen mindenhonnan pozitív visszajelzéseket kapunk. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóságával közösen dolgoztunk ki a rezidensképzés megújításáról egy javaslatcsomagot, amelyet néhány héttel ezelőtt vitattunk meg széles körben, többek között az Egészségügyi Szakmai Kollégium, az államtitkárság, és az egyetemek szakképzésért felelős képviselőivel. Támogató közegre leltünk.

Kompetenciaalapú képzést szeretnének, vagyis azt, hogy a rezidensként megszerzett tudásukat már a szakvizsga letétele előtt is alkalmazhassák. Mindezt szakorvosi felügyelet nélkül?

Nyilvánvalóan szükséges a szakorvos elérhetősége, hiszen bármelyik kezelésnél felléphetnek olyan szövődmények, amelyet csak szakorvos láthat el. Azonban most „mindent vagy semmit” alapon dolgozunk, azaz a szakvizsgáig gyakorlatilag semmilyen orvosi feladat ellátására nem vagyunk jogosultak, míg a szakvizsga utáni napon mindenre. Ezzel szemben a valóságban számtalanszor tapasztalhatjuk, hogy a rezidens magára van hagyva, önállóan kell ellátnia olyan feladatokat, mely szakorvosi felügyeletet igényel. Ezért, már a képzés ideje alatt szeretnénk ténylegesenmegszerezni olyan kompetenciákat, amelyeket az adott feladatkörbenmeghatározott önállósággal és felelősséggel tudnánk elvégezni. Ezt a kompetencialistát azonban szakmacsoportonként nagyon alaposan elemezni kell, ezértegy koordináló testületvezetésével olyan szakmaspecifikus bizottságok felállítását javasolnánk, amelyek meghatározzák, milyen körülmények között milyen feladatokat végezhetnek el a rezidensek. Erre alapozva lehet azután megteremteni a kompetenciaalapú képzés jogi hátterét. A munka során arra fokozottan oda kell figyelnünk, hogy semmiképp sem szeretnénk olyan feladatot és felelősséget róni a rezidensekre, amellyel nem bírnak el, illetve a betegbiztonságot veszélyezteti.

A javaslatcsomagjuk része a törzsképzést is érinti. Ebben sikerült már előrébb lépni?

A kötelező tanfolyamok egy részét a graduális képzésbe lehetne integrálni, például a transzfúziós tanfolyam esetében ezt már sikerült is elérni, de ide kerülhetne a magas szintű újraélesztés is. A Semmelweis Egyetemen, és más régiókban ezt már sikerült megvalósítani, de országosan egységesíteni kell ezt a gyakorlatot. A törzsképzés során olyan jól szervezett, magas szakmai színvonalú kurzusokat szeretnénk elvégezni, amelyek egy-egy hétnél nem tartanak tovább, hogy ne kelljen hónapokig távol lennünk az anyaintézményünktől, mint most.

Milyen feltételeknek kellene teljesülniük még a gyakorlati képzés megújításához?

A szakmai grémiumokban képviseletet kell kapniuk a rezidenseknek és fiatalabb szakorvosoknak is, hogy segítve a munkát, meg tudják ott jeleníteni több orvosgeneráció véleményét. Szükséges egy olyan informatikai rendszer is, ahol követhető, hogy milyen beavatkozásokat végzett el a jelölt. A rezidensek tevékenységét automatikusan követő informatikai rendszer már fejlesztés alatt áll, de még nem működőképes, a leghatékonyabb pedig akkor lesz, ha összekötik az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térrel. Ez nagyarányban javítaná a mostani, papíralapú, meglehetősen bonyolult, helyenként követhetetlen, és minden szereplő számára megterhelő adminisztrációt. Bár az utóbbi években valamelyest rendezték a tutori díjakat, az sok esetben nem jut el az oktatóinkhoz. Ezen is segíthetne az elektronikus rendszer bevezetése.

Az MRSZ által ugyancsak régóta szorgalmazott tutorértékelés is ezen keresztül működhetne?

Ugyanúgy, ahogyan a tutori visszajelzések is a rezidensek felé, mert ebben még mindig sok a hiátus. Sokkal hatékonyabbá és átláthatóbbá válna ezzel a képzés teljes spektruma, ami most meglehetősen kaotikus.

A tutori rendszer áttekintését is kérik. Miért?

A mostani gyakorlat szerint ad hoc jelölik ki a tutorokat a képzőhelyeken, és a rendszer nem követeli meg oktatási kompetencia meglétét. Jellemzően nagyon elfoglaltak és leterheltek. Szeretnénk olyan tutorokat, akik nemcsak a klinikai munkában kiválóak, hanem az oktatásban is gyakorlatot szereztek. Ezért is lenne nagyon fontos a vezető rezidensi rendszer kiépítése, mert így kinevelődhetne egy olyan új szakorvos-oktató generáció, akik már szert tettek ilyen tapasztalatokra. A vezető rezidensi rendszer pilotját Sipka Balázs, az MRSZ korábbi elnöke viszi tovább, szeretnénk, ha ennek országos kiterjesztése a következő két évben valamennyi egyetemi régióban meg is valósulna.

Október utolsó hétvégéjén a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hejcén választott új elnököt a Magyar Rezidens Szövetség. Báthori Gergő Sipka Balázst váltotta, aki 2015 óta vezette a szervezetet.
Október utolsó hétvégéjén a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hejcén választott új elnököt a Magyar Rezidens Szövetség. Báthori Gergő Sipka Balázst váltotta, aki 2015 óta vezette a szervezetet.

És milyen célokat tűzött ki Ön saját magának?

Az SE Hallgatói Önkormányzatának alelnökeként szerzett tapasztalataimra alapozva egy olyan élő, és folyamatosan működő rezidens szövetséget szeretnék létrehozni, amelyhez bátran fordulnak problémáikkal a kollégák, és ahol a régiókban is stabilan viszik a munkát a helyi vezetők, hiszen az ottani problémákat ők ismerik a leginkább. Ahhoz, hogy eredményesen tudjunk fellépni a rezidensképzés fejlesztésében, a bérrendezési tárgyalások során, valamint az aktuálisan felmerülő rezidenskérdésekben, erősítenünk kell a szervezetépítésben, ám ez a legnehezebb, hiszen sok kollégám lelkesen jelzi, hogy szívesen venne részt az MRSZ munkájában, ám sokunk energiáit felemészti a mindennapi megélhetésért való küzdelem.

Bár az elmúlt években ösztöndíjakkal igyekeztek elfogadhatóvá tenni a rezidensek bérét, hogy ne menjenek külföldre, ám az alapfizetésük továbbra is nagyon alacsony, mintegy 130 ezer forint. Kezdeményezik ennek rendezését?

Az ösztöndíjrendszer csupán tüneti kezelés, hosszútávon a teljes egészségügyi szektorra kiterjedő bérrendezésre van szükség, nem csak az orvosi, de a szakdolgozói bérek tekintetében is. Az ösztöndíjak és a pótlékok rendszere helyett a teljes ágazatot átfogó, új, egységes bértábla vezethet egy jobb színvonalú szolgáltatás felé, amellyel az egészségügyben jogosulatlan előnyszerzésre használt, megelőlegezett hálapénz rendszere is visszaszorítható. Továbbra is elengedhetetlen az érdemi, összehangolt, egylépcsős béremelés, amely az egészségügyi dolgozóban és a betegben is a megbecsültség érzetét kelti. A béremelés kérdésében a Magyar Orvosi Kamarával (MOK) közösen, egymást erősítve kell tudnunk fellépni, mert csak így tudunk érdemi nyomást gyakorolni a döntéshozókra.

Tavaly meglehetősen barátságtalan lépésként értékelte az MRSZ a rezidensek kamarai tagdíjának megduplázását. Az új MOK-vezetésnél kezdeményezik ennek felülvizsgálatát?

Egyértelműen. De emellett szervezetileg is szeretnénk megjelenni a kamarában, amelynek új vezetésével már fel is vettük a kapcsolatot. Bizakodó vagyok, hiszen az elnökség abból az Újratervezés csoportból került ki, amely már korábban is kiállt a rezidensek mellett.

Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, valamint az egészségügyért felelős államtitkár is részt vett az MRSZ két hónappal ezelőtti tisztújításán, Horváth Ildikóval pedig két héttel ezelőtt is egyeztettek. Megkapták a szakpolitika támogatását is a terveikhez?

Úgy érezzük, hogy mind a szakma, mind a szakpolitika részéről megvan a kellő támogatottság.

A hálapénz kivezetése nélkül nem újulhat meg a képzés

Sebészrezidensként idén harmadik évét kezdte az SE II. sz. Sebészeti Klinikáján a nagyváradi származású, 28 éves Báthori Gergő, aki korábban – matematikatanár és mérnök házaspár gyermekeként – eleinte informatikusnak készült, ám időközben egy kedves tanára unszolására döntött az orvosi pálya mellett, és azért is, mert rájött, sokkal inkább szeretne emberekkel foglalkozni, semmint egy monitor előtt eltölteni az élete nagy részét.

Vallja, hogy gyógyítás közben nem szabad megfeledkezni az „emberi faktorról” így sebészgyakornokként sem csak a műtéti technikára, hanem a beteggel történő kommunikációra is nagy hangsúlyt fektet. Mint mondja, nem a „hálapénz reménye” vezette a manuális szakirány felé, hiszen korábban hematológusnak készült, ám negyedéves orvostanhallgatóként a klinikán töltött gyakorlata során tapasztalt családias, ám szakmailag maximálisan támogató környezet olyannyira megragadta, hogy végül a képzőhely határozta meg a választását. A rezidens évei során tapasztaltak pedig megerősítettek döntésében. Mindezek okán – mint fogalmaz – szerencsésnek érzi magát. Ennek ellenére természetesen lát nagyon rossz példákat is a rezidensképzésben, és úgy véli, ha számos területen sikerül is eredményeket elérnie az MRSZ-nek, a torzulások csak a hálapénz kivezetésével szűnnek meg véglegesen. Bízik benne azonban, hogy nem is olyan sokára kiképződhet egy olyan orvosgeneráció, amelynek a pályáját már nem a paraszolvencia határozza meg.
Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink