hirdetés
hirdetés
2021. október. 21., csütörtök - Orsolya.
hirdetés

Egyre ritkábban látogatják orvosok a kollégákat - 2. rész

Az országban jelenleg dolgozó 2200–2300 gyógyszerismertetőnek már kevesebb, mint a harmada orvos, a többség egészségügyi főiskolai végzettséggel például az ápolói, gyógytornászi szakmából nyergelt át a gyógyszerismertetésre. A munkatársaknak nemcsak a betegek ellenszenvével, hanem sokszor az orvosok előítéleteivel is meg kell küzdeniük, bár azt maguk is elismerik: olykor valóban van alapja a felkészültségbeli hiányosságokat felhánytorgató orvosi kritikáknak.

Túl az aranykoron

A rendszerváltás előtt nem volt szükség gyógyszergyári képviselőre, hiszen minden állami szinten zajlott: a viszonylag szűkös terápiás spektrum újdonságait jellemzően az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) munkatársai osztották meg az orvosokkal. A szegedi konferencián felszólalt, s a hallgatósággal számos karriertörténetet megosztó gyógyszercég-képviselők egyetértettek abban, hogy munkájuk fénykora a kilencvenes évekre tehető. Akkoriban mintegy százhetven kisebb-nagyobb gyógyszerforgalmazó vállalkozás volt a hazai piacon, s a körülbelül 2800 orvoslátogató tevékenységének és a forgalomnövekedésnek szinte semmi sem szabott gátat. Ennek végérvényesen a 2007-es gyógyszer-gazdaságossági törvény vetett véget.

Sokan panaszkodnak arra, hogy – miként fogalmaznak – felhígult a szakma: egy 1996-os jogszabály még csak orvosi vagy gyógyszerészdiplomával engedte e munkát végezni, majd hozzájuk csatlakozhattak a fogorvosok, a vegyészek és a biológusok is. Nagy változást az EU-hoz való csatlakozás hozott: a jogharmonizáció nyomán ettől kezdve az egészségügyi diplomások, tehát a főiskolai végzettségű gyógytornászok, ápolók, szociális munkások előtt is megnyílt a pálya. Az adatok szerint ma már a gyógyszerismertetőknek csak a kisebb része orvos, arányuk az egyharmadot sem éri el. Amíg egy-két évtizede sok pályakezdő orvost elcsábítottak a gyógyszergyártók, a fiatal doktorok számára ma már nem versenyképes a külföldi fizetésekkel egy kezdő hazai területi képviselői állás.

A konferencián két nézet állt egymással szemben. Az egyik szerint az orvoslátogatásban a lényeg a nyitottság, a kapcsolatteremtésre és kommunikációra való készség és képesség, s e mellé doktori diploma nélkül is megtanulható, ami az orvosszakmailag korrekt munkához kell. Többen viszont épp ellenkező álláspontot képviseltek, szerintük a kommunikációs gyakorlatok és tárgyalási technikák sajátíthatók el könnyebben, de egy néhány hetes gyógyszergyári felkészítés nem válthatja ki az orvosi diplomát. Tény, hogy sok orvos nem tekint partnerként az orvosi szakmán kívülről érkezőkre, mondván, hiányzik az az átfogó ismeretük és szemléletük, ami ahhoz kellene, hogy kollégaként elbeszélgethessenek velük.

Felzárkóztatni a mezőnyt?

Ugyan az orvosi diploma helyettesítésére nem törekedhet, ám némi felkészültségi hiátust orvosolhat a Debreceni Egyetem Gyógyszerügyi Szervezés és Management Tanszék és a Pharmakadémia Kft. szakmai együttműködésével idén elindított felsőfokú gyógyszerismertető szakképzés, amelyben olyanok vehetnek részt, akik számára a jogszabály lehetővé teszi, hogy e munkakörben dolgozzanak.

Nem tekintenek partnerként az orvoslátogatókra– Az orvoslátogatás, a gyógyszerismertetés még mindig viszonylag új szakmának számít, ami ennek ellenére már nagyon sok változáson ment keresztül, ráadásul hivatalosan mind a mai napig nincs benne a szakmajegyzékben, tehát még csak lefektetve sincsenek a számon kérhető követelmények – mondta dr. Farkas György, a Pharmakadémia Kft. ügyvezető igazgatója. Azzal folytatta, hogy a cégek sokszor anélkül dobják be a mélyvízbe a képviselőiket, hogy azok a népszerűsítendő terméken és az eladási technikákon túl kiterjedtebb ismeretekkel rendelkeznének. A jogi és szakmai szabályozás, az egészségügyi finanszírozás, a piackutatás, a klinikai gyógyszervizsgálatok alapjainak ismerete pedig elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy egy képviselőt nagyobb eséllyel fogadjanak el az orvosok, s ne derüljön ki az első beszélgetésből, hogy gyorstalpalón végzett munkatársat küldött a vállalat. Ezt a felzárkóztatást ígérik a két szemeszteres, szakdolgozattal, majd záróvizsgával záruló felsőfokú képzés meghirdetői.

Amint arra dr. Görög Klára, a Pfizer Business Unit igazgatója rámutatott, a gyógyszeripar változásával párhuzamosan folyamatosan átértékelődik az ismertetés szerepe is. Az orvosok részarányának csökkenése mellett a piac egy részét az is jellemzi, hogy a sales-marketing vonalon belül specializált új szakmák alakulnak ki, s a kifejezetten magas színvonalú látogatások irányába tolódik el a gyakorlat. Amint arra Görög Klára rámutatott, a szakmán belül ma már sokkal korlátozottabb és nehézkesebb az előrejutás, egy ambiciózus gyógyszerlátogatónak a korábbinál jóval kreatívabbnak kell lennie, ha ki akar tűnni a kollégái közül – ennek lehet egy határozott iránya, ha a gyógyszerismertető például egy specializált onkológiai csapat tagjává tud válni. Sokat profitálhat az is a képviselőségből, aki azt csak átmenetinek tekinti, hiszen egy nemzetközi cég képzési hátterét kihasználva sok új kompetenciát sajátíthat el, ami a későbbiekben is hasznára válhat. Az előrelépésnek ugyanakkor ma is sokszor gátja a megfelelő szintű angol nyelvtudás hiánya. Görög Klára e kritikájával egyetértettek a jelenlévők, egy munkaerő-közvetítéssel foglalkozó hozzászóló egyenesen tragikusnak nevezte az idegen nyelvek terén a hazai helyzetet.

Javítanák az ázsiójukat

– A gyógyszerismertetést végzőket – a baráti kapcsolatokat leszámítva – nem fogja össze semmilyen hivatalos kötelék, mindenki legfeljebb a végzettségének megfelelő kamarához tartozik, holott a fő tevékenysége már nem is oda kötődik – indokolta bemutatkozó előadásában Kavasánszki Gábor, a Gyógyszerismertetők Országos Egyesületének (OGYE) elnöke a 2009 decemberében bejegyzett civil szervezet megalapítását. Céljuk egyrészt a jelenleg mintegy 2200 embert tömörítő szakma érdekképviselete, a továbbképzések és a kapcsolatépítés elősegítése, másrészt igen hangsúlyosan szerepel a programban a konfliktuskezelés is.

– Sikernek tekintenénk, ha a rendelési időn kívül érkező gyógyszerismertetőket nem érnék a tettlegesség határát érő inzultusok. Többségükben az ilyen esetek ki sem derülnek, mert mindenki inkább hallgat róla – fogalmazott Kavasánszki Gábor. Sajátos megközelítésről árulkodik a javaslat, miszerint szerencsésnek tartaná, ha egy olyan általános előjegyzési rendszer működne, ahol nemcsak a beteg, hanem a gyógyszerismertető is időpontra mehetne, s „nem derülne ki a váróteremben senki számára, ki a páciens, s ki az orvoslátogató”. Szerinte ezzel hatékonyabb és minőségibb munkavégzés valósulhatna meg, igaz, „a napi elvárt látogatásszám, azaz 4 óra alatt 8–10 háziorvos felkeresése, ezzel a rendszerrel nem lenne teljesíthető”.

Azért a gyógyszerismertetők mégsem maradnának mindig inkognitóban: társadalmi presztízst is szeretnének teremteni a szakmának, s tompítani az emberekben a „gyógyszerügynökökről” élő negatív sztereotípiákat. Budapest hat kerületében például kísérleti jelleggel elindítottak egy betegtájékoztató kampányt, próbálva meggyőzni a pácienseket, hogy a gyógyszerismertetők lényegében azért dolgoznak, hogy az orvosok a legmegfelelőbb terápiát választhassák ki a betegeik számára.

 

Az APEH adatai szerint a gyógyszerismertetői tevékenység után 2008-ban csaknem 7,9 milliárd, 2009-ben közel 5,6 milliárd forintot fizettek be a cégek az államkasszába. 2010. május 31-én az idei egyenleg 4 milliárd forinton állt.
B. PAPP LÁSZLÓ
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Könyveink