hirdetés
2019. december. 13., péntek - Luca, Otília.
hirdetés

Egy év után sem tudni, mi történt pontosan a GOKI-ban

Egy évvel ezelőtt hárman hunytak el a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet (GOKI) intenzív részlegén Acinetobakter ursingii okozta nosocomiális infekció miatt. Azt most is csak sejteni lehet, milyen mechanizmus vezetett a betegek halálához.

hirdetés

Összesen öten betegedtek meg a véráramfertőzést (VÁF) okozó bakteriális fertőzés miatt, a halálesetek okán – kormányzati kérésre – az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatala (OTH) hatósági vizsgálatot indított, amelynek eredményeiről öt hónappal később Szentes Tamás országos tisztifőorvos és a vizsgálatot vezető Dánielisz Ágnes, az OTH akkori járványügyi főosztályvezetője számolt be.

A GOKI-ban lefolytatott vizsgálat alapján az ország valamennyi intézménye számára javaslatot fogalmaznak meg a megelőzést szolgáló protokollok ki- és átdolgozására – hangzott el a vizsgálatról szóló beszámolóban. Az egészségügyért felelős államtitkárság lapunk kérdéseire adott válaszaiból az derül ki, hogy tavaly októberben „A centrális vénás katéter alkalmazásával összefüggő véráramfertőzések megelőzése” címmel megújított módszertani ajánlást adtak ki, kiegészítve a több beteg esetén alkalmazott gyógyszer/infúzió kezelésére vonatkozó iránymutatással. Az OTH módszertani levele a WHO ajánlásának fordítása az eszközhasználattal összefüggő fertőzések megelőzését illetően, ami nem a GOKI-ban történt eset tanulságairól szól, és már csak azért is problémás, mert a korábbi módszertani levelek az Amerikai Járványügyi Hivatal (CDC), vagy az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (European Centre for Disease Prevention and Control, ECDC) ajánlásai alapján készültek.

Mégsem egyedülálló a terjedési mechanizmus?

Az októberi beszámolóból annak idején csak annyi derült ki, hogy a nosocomiális infekciót (NI) A. ursingii okozta. Akkor a szakemberek úgy fogalmaztak, a fertőzés mechanizmusa annyira újszerű volt, amit korábban még soha nem tapasztaltak, így arról tudományos közlemény megjelentetését ígérte a tisztifőorvos annak érdekében, hogy a jövőben ne csak itthon, de a világ más országaiban is elkerülhessék, hogy ezzel az „egyedülálló mechanizmussal” VÁF alakuljon ki, és betegeket veszítsenek el a kórházakban.

A terjedési mechanizmus általában direkt vagy indirekt kontaktus, amely a személyzet kezéről, vagy a betegellátásban használt eszközökről kerül a beteg szervezetébe – fejtette ki lapunk megkeresésére dr. Böröcz Karolina epidemiológus, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének (ReSzaSz) infekciókontroll (IC) tanácsadója. A rendelkezésre álló információkból arra lehet következtetni, hogy a GOKI-ban több dózisú gyógyszert használtak fel, vagy a gyógyszerek hígításánál lehetett probléma. Az ott tapasztalt terjedési mechanizmus részletes közlése azért is lenne fontos, mert abból okulva lehetne elkerülni a hasonló eseteket másutt. Böröcz Karolina szerint ismert tény, hogy minél többször „nyúlnak bele valamibe” annál biztosabb, hogy ott megjelenik valamilyen mikroorganikus szaporulat. A kórházi tevékenységek és folyamatok kontrollálása, és ezek minden egyes fázisának szabályozása az intézményi IC feladata.

A MedicalOnline egy évvel az intézményben történtek után szerette volna megtudni a – immár az Emmi főosztályaként működő – tisztifőorvosi szolgálattól, amelyet Szentes Tamás helyettes államtitkárként felügyel, hogy melyik tekintélyes lapban jelent meg a fertőzési mechanizmusról szóló tudományos beszámoló. Mint az a válaszból kiderült – a tisztifőorvosi ígérettel ellentétben –, publikáció, tudományos közlemény az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat részéről ez idáig nem készült.

Nem új, de ritka

A kórokozás szempontjából új törzsről van szó – hangzott el szintén az októberi sajtótájékoztatón. Ezzel szemben Böröcz Karolinától megtudtuk, hogy az A. ursingii-t 2001-ben  identifikálták először, tehát ismert kórokozóról van szó, amelynek az azonosítása azonban nem egyszerű feladat. Kétségtelen – folytatja az epidemiológus – hogy, a többi Acinetobacterhez képest (A. baumannii, A. calcoaceticus, A. ioffii) ritkábban okoz NI-t, főként VÁF-ot, de más fertőzéseket is. Egyes szerzők szerint az A.ursingii fertőzések száma – a nehéz és speciális izolálási módszerek miatt – magasabb lehet, mint a ténylegesen kimutatott. Ez a kórokozó – hasonlóan a többi Acinetobacterhez – megtalálható a környezetben, így a kórházi környezetben is, ahol hosszú ideig túlél, gyakori a bőr kolonizáció mind a személyzet, mind a betegek körében. A fertőzés rizikófaktorai az immunsuprimáltság, a daganat, valamint a hosszú kórházi, vagy intenzívosztályos tartózkodás.

A fertőzés kezeléséről szólva a szakértő általánosan annyit mondott, az Acinetobacter törzs általában érzékeny imipenemre, rifampicinre, fluoroquinolonokra, VÁF esetén általában kombinált AB terápiát alkalmaznak. Azonban ez sem minden esetben segít, egyéb, súlyos rizikótényezők fennállása esetén a beteg a kezelés ellenére is meghalhat.

Ki ellenőriz?

Az államtitkárság válaszaiból, amelyeket a MedicalOnline kérdéseire adtak, továbbra sem derült ki konkrétan, hogy milyen módon terjedt el a kórokozó a GOKI-ban. Arra vonatkozó kérdésünkre, hogy ellenőrizték-e, és hány intézményben az ügy kapcsán kiadott protokollok bevezetését és betartását, azt válaszolták, hogy ez a kormányhivatalok feladata, ami úgy is értelmezhető, hogy az egészségügyért felelős államtitkárság nem adhat ellenőrzési feladatot annak a főosztálynak, amelyet Szentes Tamás helyettes államtitkárként vezet, és ahová az Országos Epidemiológiai Központot, mint Kórházhigiénés és Járványügyi Felügyeleti Főosztályt integrálták.

A tavaly lefolytatott, öt hónapos vizsgálat eredménye egyébként az volt, hogy nincs személyi felelőse a három ember halálát okozó fertőzésnek. A hasonló vizsgálatok célja Böröcz Karolina szerint sem a személyes felelősség keresése, hanem a hibák feltárása, és azok kijavítása annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhetőek legyenek. Fontos, hogy a hibák miatt – amelyek túlnyomórészt nem direkt mulasztás miatt következnek be – ne büntessék az ellátó személyzetet, mert ha fenyegetve érzik magukat, inkább eltitkolják a problémákat, amelyekre így nem lehet megoldást találni. A szakértő hangsúlyozta, hogy járványok és sporadikus fertőzések bárhol előfordulhatnak, így mindenütt jobban kellene figyelni a betegek oktatására, és az orvos által történő tájékoztatásra is.

Háttérintézményi átszervezés: már Epinfó sincs

Április 1-jével az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) jogutódlással megszűnt, és mint Kórházhigiénés és Járványügyi Felügyeleti Főosztály az Emmi szervezetébe tagozódott. A főosztály alá tartoznak az OEK egykori operatív osztályai, köztük a korábbi járványügyi, valamint a kórházi-járványügyi osztály. Ide került a dezinfekciós és entomologiai laboratóriumok felügyelete, azonban a mikrobiológiai laboratóriumokat az Országos Közegészségügyi Intézethez sorolták, megszüntetve így azt a fontos kapcsolatot, ami az operatív intézkedések hatékonyságát biztosította.

A MedicalOnline úgy értesült, hogy az átszervezések nyomán megszűnt az Epinfo, az OEK hivatalos hetilapja is, amelyet a járványügyi szakembereken kívül a klinikusok is forgattak. A járványügyi információhiányra utalva fogalmazta meg lapunknak egy klinikus, hogy „a kanyaróról többet lehet megtudni Romániából, mint itthonról”. A publikálási lehetőségek hiánya jelentős visszalépést jelenthet a járványügy területén. Az információs csatornák szűkítésére utalhat az is, hogy míg korábban évente volt, idén semmiféle központi tájékoztatást, közleményt nem adtak ki, és rendezvényt sem szerveztek a május 5-ei kézhigiénés világnappal kapcsolatosan, a szakemberek szerint pedig félő, hogy hasonlóan tűnik majd el az Európai Antibiotikum Nap is novemberben. Egyébként a Magyar Immunológiai Társaság áprilisi konferenciáján is a tájékoztatás teljes hiányáról és magukra hagyatottságról panaszkodtak a szakemberek.
Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés