Azért hízik mert nem mozog vagy éppen fordítva?
A gyermekek körében évtizedek óta nő a túlsúlyosak és elhízottak aránya. Brit kutatók egy csoportja most megkérdőjelezte azt az elterjedt feltevést, hogy a gyermekkori kövérség egyik fő oka a mozgáshiány.
Egy 11 évig tartó vizsgálat - melyben 200 plymouthi gyermek vett részt - azt valószínűsíti, hogy az ok-okozati kapcsolat fordított: a gyermekek azért mozognak keveset, mert kövérek. Az Archives of Disease in Childhood szakfolyóiratban közölt tanulmánynak az a következtetése, hogy a kövérséget csökkentő programoknak az étkezésre kell összpontosítaniuk, és nem a fizikai aktivitásra. Más szakértők azonban nem értenek egyet ezzel.
Elismerik a mozgás fontosságát
Terry Wilkin professzor, a kutatás vezetője és munkatársai nem vonják kétségbe, hogy kapcsolat van a mozgás és a test zsírtartalma között. Azt sem kérdőjelezik meg, hogy a fizikai aktivitás jót tesz a gyermekeknek. Csupán azt gondolják, hogy kövérség esetén nem a több mozgást kell erőltetni.
Az EarlyBird Diabetes Study kapcsán a kutatók 3 éven át rendszeresen mérték a gyermekek testzsírmennyiségét és fizikai aktivitását. Nem találták jelét annak, hogy a több mozgás bármilyen hatással lett volna a testsúlyra, azonban kimutatták, hogy azokban a gyerekekben, akik meghíztak, rendszerint csökkent a fizikai aktivitás.
Tíz százalékos testzsírmennyiség-növekedés esetén a 7 évesek napi 4 perccel kevesebb időt töltöttek mérsékelten vagy erősen megterhelő fizikai aktivitással. Ez nem tűnik nagy változásnak, ha azonban figyelembe vesszük, hogy a fiúk átlagosan naponta kevesebb, mint egy órát, a lányok pedig csak mintegy 45 percet töltenek ilyen aktivitással, viszonylag jelentősnek kell tartanunk.
A fizikai aktivitás előrejelzi a súlyváltozást
A tanulmány szerint a túlsúlyos gyermekekben sokszor negatív érzelmet vált ki saját testképük, sőt a gyerekek egymás közt is megbélyegzik a túlsúlyos társaikat - mindezért az érintettek kevésbé hajlamosak részt venni a közös sportolásban. Emellett a mozgás hamarabb okoz náluk fájdalmat és kellemetlen érzéseket, mint sovány kortársaikban.
Wilkin professzor kutatásuk jelentőségét abban látja, hogy az eredmények alapján meg kellene változtatni a gyermekkori kövérség problémájának kezelését. Ezzel azonban több szakértő nem ért egyet. Andy Ness, a Bristoli Egyetem kutatója szerint, aki maga is foglalkozott a mozgás és kövérség kapcsolatával, Wilkin következtetése csak részben igaz. „Mi azt találtuk, hogy a fizikai aktivitás változása előrejelzi a testsúlyváltozást. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem állhat fenn egyben fordított kapcsolat is” – mondta.
