hirdetés
2019. szeptember. 19., csütörtök - Vilhelmina.
hirdetés

 

Az empátia és a nagylelkűség tudománya

Kezdjük megérteni a nagylelkűség hátterében álló agyi folyamatokat, és a közelmúltban arra is fény derült, hogy egy gyakorta használt fájdalomcsillapító egyben empátiagyilkos is.

hirdetés

A társadalmi együttélést elősegítő viselkedés alapvetően fontos az emberek közötti kapcsolódás és kohézió kialakulásához, azonban egyelőre igen keveset tudunk azokról a biológiai folyamatokról, amelyek e viselkedési mód hátterében állnak, írják Patricia Lockwood és munkatársai a Proceedings of the National Academy of Sciences című szaklapban megjelent tanulmányukban. A Neurocomputational mechanisms of prosocial learning and links to empathycímmel megjelent írás komputációs modelezés és agyi képalkotó vizsgálatok segítségével arra a következtetésre jutott, hogy az emberek képesek megtanulni nagylelkűnek lenni másokkal, és ezért a tanulásért egy speciális agyterület a felelős. A University of Oxford kutatói azt is kimutatták, hogy jelentős különbség van abban, hogy az egyes emberek milyen mértékben képesek a társadalmi együttélést elősegítő viselkedés megtanulására.

Bár a kapcsolódó neurális mechanizmusokról keveset tudunk, az empátia és a nagylelkűség alapvető emberi tulajdonságok, és az ember társadalomban élő állatként fejlődött az evolúció során, írja a kutatásról beszámoló medicalnewstoday, azaz azok az emberek, akik csak magukkal törődnek, nem lesznek sikeresek a csoporton belül. Az egyénnek szüksége van olyan viselkedésmódokra, amelyek biztosítják az életben maradását, de olyanokra is, amelyekkel nagylelkűséget gyakorolhat mások irányába. A nagylelkűséghez szükség van arra, hogy megértsük a másik ember igényeit, vagyis az empátiára. A remények szerint e viselkedésmód biológiai hátterének megértése ahhoz is közelebb visz minket, hogy kezelni tudjuk a pszichopátiát és az egyéb olyan személyiségzavart, amikor valaki nem képes empátiát érezni másokkal kapcsolatosan, és nem is vágyik arra, hogy nagylelkű lehessen.

Vizsgálatuk során Lockwood és munkatársai MRI-vel tanulmányozták az önkéntesek agyműködését, miközben azok különböző feladatokat hajtottak végre. A feladatokat a pszichológiában általánosan elterjedt modellek alapján tervezték – e modellek alapján azt szokták tesztelni, hogy az emberek hogyan tanulják meg a saját maguk előnyére váló viselkedést: a résztvevőknek rá kell jönniük, milyen szimbólumot nyomjanak meg a klaviatúrájukon annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb jutalomban részesüljenek. Az oxfordi kutatók vizsgálatukban egy speciális kiegészítést fűztek a klasszikus feladathoz: a résztvevőknek arra is rá kellett jönniük, milyen szimbólumot nyomjanak meg a klaviatúrájukon annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb jutalomban részesüljön valaki más.

Talán nem meglepő, hogy a vizsgálati alanyok gyorsabban tanultak akkor, amikor saját jutalmuk volt a tét, azonban mások jutalmazását is képesek voltak megtanulni, és ez utóbbi során egy speciális agyi régiójuk működött: az anterior cingulate cortex (ACC) egy alrégiója, a subgenual ACC (sgACC). Az ACC eddigi ismereteink szerint számos automatikus folyamat regulációjában vesz részt, így pl. a vérnyomás és a szívfrekvencia szabályozásában, továbbá fontos a szerepe magasabb rendű funkciók – jutalom feltételezése, impulzuskontroll, döntéshozatal, érzelmek – kivitelezésében is. Amíg a vizsgálati alanyok arra próbáltak rájönni, hogyan kedvezhetnek másoknak, az sgACC mutatott aktivitást, azonban az agyterület akkor nem működött, amikor saját előnyükkel foglalkoztak.

Mint a kutatók megjegyzik, úgy tűnik, az sgACC az az agyterület, ami kontrollálja és monitorozza a nagylelkűséget, és mint a vizsgálat kimutatta, az sgACC nem egyformán aktív különböző emberek esetén: azok, akik nagyobb empátiával bírónak jellemzik magukat, nagyobb sgACC-aktivitást mutattak, míg azok, akik esetében az agyterület nehezebben aktiválódott, kisebb pontszámot adtak saját empátiájuk mértékére.

Érdekes megjegyezni, hogy a közelmúltban egy másik kutatás azt mutatta ki, hogy egy nagy rendszerességgel használt láz- és fájdalomcsillapító, az acetaminophen/paracetamol az empátiát is csökkenti. Ismert, hogy az acetaminophen nemcsak a fizikai fájdalmat csökkenti, de a szociális elutasítás miatt érzett pszichológiai fájdalmat is (Acetaminophen Reduces Social Pain), és a medicalonline is beszámolt arról, hogy a számos OTC-készítményben szereplő szer a hibák detektálását is nehezíti.

Most az Ohio State University kutatói azt mutatták ki, hogy azok, akik acetaminophen hatása alatt állnak, mások fájdalmát is kevésbé súlyosnak érzékelik. A tanulmány (From painkiller to empathy killer: acetaminophen (paracetamol) reduces empathy for pain) utolsó szerzője, Baldwin Way nyilatkozata szerint acetaminophent kapott vizsgálati alanyok empátiája is csökkent: a placebocsoport tagjaihoz képest kevésbé érdekelte őket, ha megsértették a másik embert. Mindez pedig különösen figyelemre méltó eredmény annak tükrében, hogy pl. az USA felnőtt lakosságának negyede heti rendszerességgel használja ezt az egyenlőre ismeretlen hatásmechanizmusú – így valószínűleg további meglepetést is tartogató – szert.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink