hirdetés
2019. november. 13., szerda - Szilvia.
hirdetés

Egészségügy 2020

Az „egyrészt – másrészt”, de inkább a „mégsem” költségvetése

Régi mondásom, hogy egyetlen hiteles politikai programot ismerek, és az a költségvetés. A többi szépségtapasz, áfium, vagy lorem ipsum, írja Kincses Gyula exállamtitkár az Asztalfióknak.

hirdetés

Egyrészt

Azzal kell kezdeni, hogy alapvetően örvendetes, hogy az Egészségbiztosítási Alap kiadási oldala 2442 milliárd Ft-ról 2681,4 mdFt-ra, 239,4 milliárddal nő. Ez jó, ez nominálisan 9,8%-os növekedés, ami több, mint háromszorosa a tervezett inflációnak. Még jobb a helyzet, ha a gyógyító-megelőző ellátások (közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatások) költségvetését nézzük: 1278 milliárd Ft-ról 1433,6 mdFt-ra, 155,6 milliárddal nő. Ez 12,18%-os növekedés, ami az elmúlt évtized gyakorlatához képest nem lebecsülendő, sőt, azt sejtteti, hogy az egészségügy talán végre nem nettó vesztese lesz a költségvetésnek. Ugyanígy örvendetes, hogy vannak célok (pl. népegészségügyi program támogatása), ahol (felületesen szemlélve) érdemi növekedés látható.

Másrészt

Jó, hogy van növekedés, de ha azt nézzük, hogy ez mire elég, és hol nincs még inflációkövető szintentartás sem, akkor már kevésbé lehetünk lelkesek. (Meg kell jegyezni, hogy az egészségügyi infláció általában magasabb, mint az általános árindex növekedés, de nincs publikált várható ágazati inflációs mérték, ráadásul az eltérő bér-rezsi és amortizációs arány miatt az egészségügy egyes ellátási területein is nagy a különbség. Így kénytelen vagyok az általános inflációs adattal számolni, annak tudatában, hogy várhatóan ennél nagyobb lesz az ágazati infláció.)
 
A háziorvosi ellátás és háziorvosi ügyelet saját során ugyanannyit kap, mint tavaly (139,5Mrd Ft) és ugyanez a helyzet a fogászati ellátás (32,8) és az otthoni szakápolás (5,59) esetében. Alig járnak jobban a mentők: 42,9 Mrd-ról 43,3 Mrd-ra nő a költségvetésük, ami 0,9%-os növekedés, ami reálértéken -1,82%-nak felel meg. Ma már közhely szintű, hogy az alapellátás megerősítése, a házi (otthoni) szakápolás kiterjesztése nélkül nem fenntartható a kórházi ellátás, és a sürgősségi rendszer problémái miatt az életesélyek őrzése érdekében felértékelődik a mentőszolgálat szerepe. A névértéken tartott finanszírozás ezeken a területeken bizonyosan vagy szolgáltatás-hiányokat, vagy minőségromlást okoz.
 
Csak látszólag jobb a helyzet az összevont szakellátás (járóbeteg-szakellátás + fekvőbeteg-ellátás) esetében. A kassza 911,3-ről 20,7 milliárddal 932 Mrd-ra nő, ami 2,27%-os nominális növekedés, és ez 0,5%-os reálérték veszteségnek felel meg. Ebből a 20,7 Mrd-ból kellene ledolgozni a 60-80 Mrd kórházi adósságot, ebből kellene kigazdálkodni a jövőre éves szinten 15%-osnak megfelelő szakdolgozói béremelést. A maradék nyugodtan költhető orvos-béremelésre, korszerűsítésre, a betegekre.
 
Ez így eléggé elborzasztó, de szerencsére a helyzet ennél jobb. A költségvetésben ugyanis szerepel két új sor is: Alapellátás fejlesztése” és „Finanszírozási rendszer átalakítása” címmel, 10, illetve 40 Mrd Ft-al. Ha ezeket, és a „Célelőirányzat” 123 mdr-ját hozzáadom az „eredeti” sorokhoz, akkor az összevont szakellátásnál már 14,72%-os az emelkedés, ami reálértéken is 11,59%-nak felel meg. Ez a 140 milliárd növekmény már rejt mozgásteret. Nem ennyire rózsás a helyzet a háziorvosi rendszer tekintetében: ott a reformcélokkal együtt is csak 7,14% a növekmény, ami reálértéken csak 4,25%. Ez kevésnek tűnik az alapellátás megmentéshez, de még mindig több, mint az alapellátás többi területének és a fogászat és a házi szakápolás reálérték-vesztő finanszírozása.
 
Örvendetes a népegészségügyi programok forrásának megduplázása az Egészségbiztosítási alapon belül, de a növekmény egy részét megeszi a kifutó EU-s források pótlás-kényszere. (Az EFOP-1.8.1-VEKOP-15-2016-00001 azonosítószámú „Komplex népegészségügyi szűrések” című kiemelt projekt költségvetése 6.57 Mrd Ft, aminek zárása 2020.06.30.) Az EMMI költségvetésben is szerepel „népegészségügyi stratégiával összefüggő feladatok” sor, ez 7, 86 Mrd Ft, ami valamivel kevesebb, mint az előző évi. Ha összeadjuk a két helyen levő népegészségügyi kiadásokat, akkor látjuk, hogy 11, 56 Mrd Ft a jövő évi büdzsé, ami az E-Alap 0,4%, illetve a gyógyító megelőző ellátások 0,81%-a. Ez nem tekinthető áttörésnek a népegészségügy területén, és közel sem tartalmazza Kásler miniszter programjainak elvárt fedezetét. Marad a kárkezelő magatartás, mint eddig.
A széttagoltság miatt nehezebb a fejlesztési forrásokat számba venni. Úgy tűnik, hogy az egészségügyi intézmények fejlesztésére (az Egészséges Budapest Program nélkül) jövőre csak 5,6 Mrd-ot szán a kormány, szemben az ezévi 8,1 Mrd-al, és a koronaékszer – zászlóshajó Egészséges Budapest Programra is kevesebb jut jövőre, mint az idén. (35,1 Mrd az idei 43 Mrd-hoz képest, ha nem tekintem a tervezési és menedzsment költségeket.) Úgy tűnik, a főváros intézményrendszerének megújulása még várat magára. (Csak reménykedni tudok, hogy más tárca, más alap stb. valamely során még van erre egy szabad szemmel is látható összeg.) Megjegyzendő még, hogy a gyógyszerár-támogatás és a gyógyászati segédeszköz támogatás szolid reálérték-növekedést tartalmaz.
 
Összegzésként: több pénz jut végre az egészségügynek 2020-ban, de mint írtam: végre nem több, hanem elég kellene. És ami a közvetlen gond: ebben a költségvetésben nincs benne a jövedelem-egyenlőtlenségeket kiegyenlítő, tisztességes, a közszolgáltatásokat stabilizáló béremelésnek a fedezete. Enélkül pedig nem javul a szakma reform-complianc-e, nem áll meg az erózió, és nem lehetnek eredményesek az esetleg jószándékú, jó irányú reformok sem.
 
És a teljes megoldást nem a költségvetésben kell keresni – mert nem szerepel pl. külön soron a politikai bátorság –, de itt is újra el kell mondani, hogy az egészségügy csak megfelelő jövőkép esetén menthető meg. Az egészségügy presztízsét társadalmi elismertségét kifejező jövőkép fő elemei:

  •  Az ágazat megbecsültségét jelző tisztességes bér;
  • a megfelelő, korszerű szakmai környezet: az ellátórendszer szerkezetének a hozzáigazítása a megváltozott szakmai környezethez, technológiához, lakossági igényekhez, elvárásokhoz. (Kevesebb, de professzionális, jól felszerelt kórház jól fizetett alkalmazottakkal, és erős, sok mindent helyben megoldó járóbeteg-ellátás lakosság-közelben);
  • a közel 30 éves finanszírozási rend (leváltó?) korszerűsítse, új ösztönzők bevezetése, az „értékalapú finanszírozás” bevezetése.

A teljes írás Kincses Gyula Asztalfiókjában

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink