hirdetés
2019. augusztus. 22., csütörtök - Menyhért, Mirjam.
hirdetés

Az egészségügyben nem teljesít jobban Magyarország

A kiszámíthatóság, a tervezhető jövőkép továbbra is hiánycikk ágazatunkban – írja közleményében a Magyar Orvosi Kamara Területi Szervezetek Tanácsa.

hirdetés

A hétvégén ülésezett a Magyar Orvosi Kamara Területi Szervezetének Tanácsa. Elemezve az elmúlt időszak egészségügyben kialakult helyzetét, egyhangú határozatában a következőket hozza nyilvánosságra:

Felelős állami vezetőkkel folytatott, mindvégig eredményesnek tűnő, közös megegyezéssel zárult tárgyalássorozatot kormányzati döntés nem követett. Ez nagy várakozás után még nagyobb csalódást okoz az egészségügyi munkavállalók körében. A kiszámíthatóság, a tervezhető jövőkép továbbra is hiánycikk ágazatunkban.

Testületeink már korábban leszögezték:

  • Amint tényeken alapuló gyógyítást várnak a XXI. század orvosától, úgy a gyógyítók pedig tényeken alapuló költségvetést, és pénzügyi fedezetet várnak el az ország választott felelős vezetőitől.
  • Ismét a társadalmi rangsor végére csúszott az ágazati bérszint: a szakorvosi nettó órabér 1.800-2.300, a szakdolgozói nettó 750-1.050,-Ft között alakul. Egy szakorvosi vizsgálat hivatalosan folyósított ára 1.485,-Ft!
  • Hiába áll készen az orvoskar a 70 éves szégyenbélyeg, a paraszolvencia megszüntetésére, ha ehhez költségvetési forrást, érdemi bérrendezést továbbra sem kap.
  • Szakorvosképzésünk minőségének hanyatlásáért, a betegellátás minőségének fokozódó bizonytalanságáért nem kis mértékben a rendszert torzító paraszolvencia-rendszer a felelős.
  • Az alapellátás jogi és financiális elhanyagoltsága, közellátó fogorvosaink szégyenletesen alacsony javadalmazása rohamosan súlyosbodó népegészségügyi kockázat, amint azt a legfrissebb nemzetközi statisztikák is fényesen bizonyítják.
  • Nyugdíjas munkatársaink, mintegy 5000 nővér és orvos nélkülözhetetlen, és áldozatos tevékenységének engedélyezési folyamata botrányos, közteherviselési diszkriminációjuk jogorvoslatért kiált.
  • A biztonságos betegellátás már az önként vállalt túlmunka maximális kiaknázásával, a munkajogi szabályok rendszeres és sorozatos megsértésével sem biztosítható.

Vajon az egyre-másra bozóttűzként fel-fellángoló helyi, intézményi botrányok, tiltakozások, az önként vállalt túlmunka megtagadásának egyre terjedő mértéke mikor éri el a felelősök ingerküszöbét, haladéktalan és érdemi lépések megtétele, az egészségügyi ráfordítások jelentős növelése érdekében?

Magyarországon a vázolt helyzet rendezése kizárólag döntéshozói akaraton múlik!

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 8,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink