Alaptörvényből vett útmutatás a belgyógyászaton
Meghökkentő idézetet talált az Uzsoki Utcai Kórházban fekvő édesanyja kórtermének ajtaján a hvg.hu egyik olvasója.
A4-es papírra nyomtatva az alábbi, a hatályos alaptörvényből vett idézet látható: „A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni”.
Az intézet ápolási igazgatója a lap kérdésére meglehetősen furcsa magyarázatot adott a citátumra: az idézet eszerint "nyilvánvalóan és félreértelmezhetetlenül semmiképpen sem utal az intézmény fekvőbeteg ellátási tevékenységével kapcsolatos hozzátartozói többletfeladatra. Sokkal inkább felhívja a figyelmet arra a valós, és sajnálatosan többször tapasztalt helyzetre, amikor idős és gondozásra szoruló (abban a periódusban még kórházi ellátást nem igénylő) családtagokat hagynak egyesek teljesen magukra." A magyarázat szerint „a magukat már teljes mértékben ellátni képtelen emberek – annak ellenére, hogy a velük való törődés sok esetben biztosítható lenne – rövid idő alatt kerülnek olyan egészségi állapotba, amiből még a kórházi ellátás mellett is kis eséllyel kerülnek ki gyógyultan. Az otthoni törődés pedig sok esetben csak a gyógyszerek otthoni gondos adagolását, főtt étel és az alapvető higiéné biztosítását jelenti.”
Az ápolási igazgató válaszában arra – az amúgy valós – jelenségre is kitér, hogy „a kórházba kerülő idős, elesett állapotú, szorongó beteg gyógyulási esélyeit jelentősen növeli, ha a kórház által nyújtott szakmai ellátás mellett a család a beteget látogatja, biztatja, lélekben támogatja”. A beteg gyógyulása a válasz szerint a kórház és a család közös érdeke, és közös erőfeszítéseik teremthetik meg a gyógyulás ideális feltételeit. Amennyiben viszont a beteg állapota otthoni létét, ápolását nem teszi lehetővé, akkor "az is elvárható a legközelebbi hozzátartozótól, hogy aktívan működjön közre a beteg ápolási otthonban, szociális intézményben elhelyezésében."
Az ápolási igazgató visszautasította, hogy a kórház III.-as belgyógyászati vagy bármely más osztálya elvárná, hogy a betegeket a hozzátartozók etessék, itassák, pelenkázzák. „Az ápolók a betegeket lelkiismeretesen, gondosan, sokszor erejüket megfeszítve ápolják, mosdatják, pelenkázzák, rendszeresen etetik, itatják. Teszik ezt hivatásuk iránti elkötelezettségtől, szakmai igényességtől, és a betegek segítésére irányuló szándékuktól vezérelve” – zárta levelét az ápolási igazgató, nem cáfolva, hogy hozzátartozói panaszok előfordulnak.
