A vér- és plazmaadásról, az ágazat forrásairól az Országgyűlésben
Az 510 milliárd forintos egészségügyi forrásbővítés és a vér- és plazmaadás is szóba került a parlament hétfői ülésén az interpellációk során.
Gyömbér Dávid (Tisza) többek között arról beszélt a parlamentben, hogy az elmúlt 16 év felelőtlen gazdálkodása komolyan korlátozza az állam mozgásterét, és számtalan olyan költségvetési tétel halmozódott fel, amelyek társadalmi haszna lényegében a nullával egyenlő. A képviselő érvelése szerint az értelmetlen és túlárazott luxusberuházások helyett a betegellátások erősítését kell elősegíteni. Kérdésében arra várta a választ, hogy a költségvetési hiány csökkentése mellett hogyan jut elegendő fedezet az egészségügy megerősítésére.
Boda Nikoletta, a pénzügyi tárca parlamenti államtitkára válaszában hangsúlyozta, hogy a 2026-os büdzsé módosítása mintegy hétszáz milliárd forint megtakarítást tartalmaz az állam takarékosabb működésének köszönhetően. Az államtitkár kiemelte: több pénz jut az egészségügyre, a terület megerősítésére 510 milliárd forintot szán a kormány. A képviselő a választ elfogadta.
Ösztönzés, plazmaadás és a betegellátás biztonsága
Szabadi István (Mi Hazánk) azt kifogásolta, hogy a hatályos jogszabályok szerint a véradók alkalmanként négy óra fizetett távollétben és ezer forint étkezési utalványban részesülnek. A férfiak évente legfeljebb ötször, a nők négyszer adhatnak vért. Ezzel szemben a plazmaadásért komoly jutalom, alkalmanként 10-30 ezer forint jár, és a donorok évente egyszer kötelesek csak vért adni. Ezért az összes potenciális vérdonor inkább a plazmacentrumokba megy. Plazmát évente maximum 45 alkalommal, vagyis 8 naponta lehet adni, ennek ellenőrzésére az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) idén januártól országos keresztdonációs regisztert működtet. A gyakorlatban azonban a plazmacentrumok 3-4 naponta lehetővé teszik a plazmaadást, amelynek megtörténtét az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térbe (EESZT) nem rögzítik, így transzparencia híján a donorok gyakran túllépik a keretet.
A képviselő meglátása szerint az elmúlt években tulajdonképpen megélhetési plazmaadás alakult ki, amivel a donorok saját immunrendszerüket veszélyeztetik. Mialatt a vérplazmát a gyógyszeripar hasznosítja, a betegellátást közvetlenül szolgáló vérkészlet folyamatosan csökken, ezért egyre többször van szükség sürgős, illetve irányított véradásra.
Azt kérdezte, miért nincsenek a plazmaadások rögzítve az EESZT-ben, illetve hogy a véradókat miért nem motiválják szabadnappal, adókedvezménnyel vagy nagyobb pénzjutalommal.
Svéd Tamás, az Egészségügyi Minisztérium parlamenti államtitkára a válaszában kiemelte: a plazmadonorok egészségének védelmében jelentős előrelépés volt, hogy 2026. január 1-jén megkezdte működését a Nemzeti Keresztdonációs és Donorkizárási Regiszter, amely rendszer országosan nyomon követi a plazmaadások gyakoriságát és lehetővé teszi a donációk közötti kötelező időköz, valamint az éves donációs korlát ellenőrzését.
Azt is mondta: a plazmacentrumok működése nem veszélyezteti a magyarországi betegek transzfúziós ellátását, mivel a szakmailag megalapozott és összehangolt elvárások lehetővé teszik a maximális véradásszám és a maximális plazmadonáció elérését a segíteni akaró donorok számára.
A véradás ösztönzése és hozzáférhetőségének javítása érdekében az OVSZ folyamatosan szervez intézményi, munkahelyi és kitelepüléses véradásokat, a véradók utánpótlására a 18. életévüket betöltött középiskolások véradása 2025-től közösségi szolgálatként is beszámítható.
Ugyanakkor a jelenlegi szabályok szerint a véradás lényegi eleme az önzetlenség, a véradók nem jutalom vagy haszon reményében adják vérüket, hanem segítő szándékból - mondta.
Szabadi István nem fogadta el az interpellációra adott választ, az Országgyűlés viszont megszavazta azt.
