hirdetés
2019. november. 19., kedd - Erzsébet.
hirdetés

 

A Nap geomágneses tevékenységének hatása a gyulladásokra

Fizikusok és orvostudományi kutatók közötti ritka kollaboráció eredményeképp, írja a BMJ egy tanulmánya, kiderült, hogy összefüggés van egyes autoimmun betegségek és a napciklusok között.

hirdetés

A Princeton Plasma Physics Laboratory közleménye szerint a meglepő felfedezés egy házaspár beszélgetéséből indult. Az ezt követő munka eredményeképp Lisa Rider, a National Institutes of Health Környezet és Autoimmunitás csoportjának helyettes vezetője és Simon Wing, a Johns Hopkins University fizikusa a BMJ Open című szakfolyóiratban közösen publikálták tanulmányukat - Do solar cycles influence giant cell arteritis and rheumatoid arthritis incidence? -, amely erősen szignifikáns összefüggést mutat ki a periodikusan bekövetkező napviharok, valamint a reumatoid artritisz és az óriássejtes arteritisz között. Ha a továbbiakban ok-okozati összefüggésre is fény derül, lehetővé válhat betegségmegelőző intézkedéseket kialakítani.

Reumatoid artritisz során az ízületek szövetei, óriássejtes arteritisz esetében az artériák fala ellen termel a szervezet ellenanyagokat, az utóbbi autoimmun betegség súlyos esetben akár vaksághoz is vezethet.

A most közzétett felfedezés kezdeti lépéseként a Mayo Klinika adatait vizsgálva Lisa Ridernek feltűnt, hogy a két autoimmun betegség új eseteinek jelentkezése nagyjából tíz éves ciklusokat mutat. Elmesélte férjének, aki kíváncsi lett, mivel, mint elmondja, a természetben csak igen kevés olyan ciklikus működés van, ami 10-11 éves periodicitást mutat, és a napciklusok ilyenek. Ezt követően Wing és fizikus munkatársai további vizsgálatokba fogtak, és összehasonlították a napciklusok kitörésének idejét és a reumatoid artritisz, valamint az óriássejtes arteritisz eseteinek jelentkezését, és arra a következtetésre jutottak, hogy a két autoimmun betegség jelentkezési gyakorisága összefügg a Nap mágneses aktivitásával.

A Nap mágneses aktivitásának 10-11 éves ciklusaiban drámai mértékben erősödik, illetve gyengül a mágneses aktivitás, ami befolyásolja a világűr időjárását a Föld közelében is. A naptevékenység maximumánál a napkitörések sok millió tonna mágnesesen és elektromosan töltött gázt küldenek a Föld felé. A mágnesesen és elektromosan töltött anyag találkozik a Föld magnetoszférájával, aminek következtében geomágneses turbulenciák keletkeznek, amelyekről ismert, hogy tönkretehetik a műholdakat, az áramhálózatot, vagy a mobiltelefonok működését. Még ennél is veszélyesebb lehet az a nagy sebességű napszél-áramlás, ami a naptevékenység csökkenő fázisa alatt érkezik a Földre, és eredményeképp fokozódik a geomágneses aktivitás a Földön, a magasabb szélességi fokok környékén.

A kutatás során a Mayo Klinika több mint 5 évtized óta rögzített adataira támaszkodtak, és összehasonlították a Napból érkező extrém ultraviola sugárzás, a geomágneses aktivitás, valamint a reumatoid artritisz (1.179 eset) és az óriássejtes arteritisz (207 eset) jelentkezési idejét. A legerősebb összefüggés az autoimmun betegségek és a geomágneses aktivitás között volt kimutatható.

Az eredmények szerint az óriássejtes arteritisz incidenciája – mennyi új eset jelentkezik évente és egységnyi lakosságszámra vetítve – rendszeresen akkor a legnagyobb, amikor a geomágneses aktivitás is a legerősebb (a maximum egy éves környezetében), valamint a reumatoid artritisz incidenciája akkor a legkisebb, amikor a geomágneses aktivitás a legenyhébb (a minimum egy éves környezetében). Az extrém ultraviola sugárzás és a betegségek jelentkezése között is volt kevésbé erőteljes összefüggés, ami szignifikánsan hosszabb időbeli választ mutatott. Az eredményeket összehasonlították a reumatoid artritiszes esetek USA-n belüli geográfiai eloszlásával, és így is ki tudták mutatni az összefüggést: nagyobb volt a betegség-incidencia azokon a területeken, ahol erősebb a geomágneses aktivitás.

A tanulmány szerzői nem tudják megmagyarázni az összefüggés hátterében álló mechanizmusokat, de felvázolnak egy hipotézist, miszerint a fogékony egyedekben a megnövekedett geomágneses aktivitás idején csökkenhet a melatonin szintézise (a melatonin gyulladásgátló hatással is rendelkezik), továbbá megnőhet a szabadgyökök képződése. A szerzők utalnak egy korábbi tanulmányra, ami 142, erőműben dolgozó személyt vizsgálva megállapította, hogy megnövekedett geomágneses aktivitás idején 21 százalékkal csökkent a szervezetükben a melatonin-elválasztás.

Mint a szerzők kifejtik, nagyobb időtávot és egyéb földrajzi régiókat felölelő további vizsgálatokra van szükség, továbbá egyéb autoimmun betegségek bevonására. Ha bebizonyosodik az autoimmun betegségek és a naptevékenység közötti ok-okozati összefüggés, a védekezési stratégiák magukba foglalhatják a fogékony személyek alacsonyabb szélességi fokra költöztetését, továbbá olyan módszerek kidolgozását, amelyekkel a naptevékenység hatása ellensúlyozható.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink