5/1. Egészségnyereség, hatásosság és eredményesség
5. A gazdasági elemzések orvosszakmai alapjai
Az egészségügyi technológiák költséghatékonyságának értelmezésében fontos elem az egészségnyereség számszerűsítése. A gazdasági elemzésekben az egészségnyereség mérésének két fontos kritériuma van.
Egyrészt olyan kvantitatív mérésre van szükség, amely az abszolút nyereséget fejezi ki, mert a relatív mutatószámok gazdasági elemzésben önállóan nem értelmezhetőek. Nem mindegy, hogy egy halálozási kockázatot csökkentő technológia esetében egy adott populációban a kiindulási 5 éves halálozási ráta 100-ból vagy 100 000-ből 2 eset.
Tegyük fel, hogy egy új, 50 000 forint többletköltséget generáló technológia segítségével kezeljük az említett betegpopulációkat, és így 50 százalékos halálozást csökkentő hatást érünk el. Mivel ismert az abszolút kockázat is, kiszámítható, hogy az első betegcsoportban 100 3 50 000 forint, azaz 5 millió forint költséggel lehet megmenteni egy emberi életet. A második csoportban 100 000 50 000, azaz 5 milliárd forintból vásárolunk egy emberi életet, ami gazdasági lehetőségeinkhez képest egyértelműen túl drága opció.
A gazdasági elemzésekben az egészségnyereség mérésének másik fontos kritériuma az, hogy a beteg és a finanszírozási döntéshozó számára könnyen értelmezhető legyen a nyereség. A kezelőorvos számára például lényeges lehet, azaz haszonnal bír egy modernebb képalkotó eljárással megerősített diagnózis vagy az összkoleszterinszint csökkenése. Ugyanezek a nyereségek a beteg és a finanszírozó szempontjából csak akkor számottevők, ha a biztosabb diagnózis vagy a koleszterinszint-csökkenés végső soron a betegek várható élettartamát növeli vagy az életminőségét javítja. Amennyiben a drágább diagnosztikai vizsgálat nem eredményez élethossz-növekedést vagy életminőségnyereséget egy átlagos beteg esetében (azaz legalább a betegek egy bizonyos százalékában), úgy az orvos számára jelentőséggel bíró „biztosabb diagnózis” a rendelkezésre álló szűkös erőforrások pazarlásának minősíthető. Ugyanígy, mivel a magas koleszterinszint nem jár fájdalommal, csak olyan gyógyszerrel érdemes azt csökkenteni, amelynek halálozást csökkentő vagy hosszú távú életminőség-javító hatása bizonyított.
Az egészségnyereség két legfontosabb összetevője tehát az élethossznövekmény és az életminőség javulása. A gazdasági elemzések céljából végzett egészségnyereségmérés további fontos aspektusa az, hogy a mért egészségi állapotváltozás mennyire általánosítható a valós életben. Számos példa illusztrálja, hogy kontrollált, klinikai vizsgálati körülmények között egy vizsgálati gyógyszer kimutatott egészségnyeresége nagyobb lehet, mint a valós életben elért egészségnyereség. Ennek egyik fő oka az, hogy a klinikai vizsgálatokban a betegek pontosabban követik a terápiás ajánlásokat (például az előírásnak megfelelően szedik a gyógyszereket), mint a valós életben, illetve hogy az orvosok és a nővérek is nagyobb energiát fordítanak az előírások betartatására, számonkérésére. Emellett a betegek számára a klinikai vizsgálatokban az ellátás ingyenes, továbbá sokkal jobban szervezett, vagyis az egészségügyi ellátórendszer hozzáférhetőbb.
A nemzetközi terminológia hazai adaptációjával a klinikai vizsgálati körülmények között mért nyereséget hatásosságnak (efficacy) nevezzük, míg a rutinszerű ellátás során elért nyereséget eredményességnek (effectiveness). Fontos megjegyezni, hogy a hatékonyság (vagy klinikai hatékonyság) helytelen szóhasználat az egészségnyereség kifejezésére. A hatékonyság (efficiency) ugyanis definíciószerűen a ráfordítás-mennyiségeket veti össze a hozamokkal, azaz csak a ráfordítás függvényében értelmezhető. Így ha azt szeretnénk kifejezni, hogy egy eljárás (pl. gyógyszer) alkalmazása egészségnyereséget eredményez, akkor azt mondjuk, hogy a gyógyszer hatásos vagy eredményes.
Amennyiben azt állítjuk, hogy a gyógyszer hatékony, akkor a költséghatékonyságra utalunk, vagyis arra, hogy a gyógyszer nemcsak hatásos, de meg is éri az árát. A finanszírozói döntéshozatal céljából végzett gazdasági elemzésben lehetőség szerint a valós életben, rutinszerű ellátás keretében elérhető egészségiállapot-változást, azaz a terápia eredményességét kell figyelembe venni az egészségnyereség számszerűsítésénél. Mindazonáltal egy új egészségügyi technológia hozadéka eredményességben mérve akár nagyobb is lehet, mint a hatásossága. Klinikai vizsgálati körülmények között a standard terápiához képest azonos hatásosságot és biztonságosságot mutató új gyógyszer a valós életben eredményezhet nagyobb egészségnyereséget a komparátornál, ha például adagolása egyszerűbb (nincsen szükség titrálásra vagy a gyógyszerszint monitorozására, elegendő napi egyszeri bevitel stb.), vagy ha az új gyógyszer szedésekor, szemben a standard terápiával, nem jelentkeznek az enyhe, de zavaró mellékhatások (hasmenés, fejfájás, köhögés stb.). Ilyenkor ugyanis a betegek terápiahűsége javul, ami azonos hatásfokú és biztonságosságú termékek esetében a valós életben nagyobb valószínűséggel biztosítja a kezelés sikerét.
Döntő fontosságú tehát, hogy az új eljárások kapcsán bizonyítékot szerezzünk a valós életben elérhető egészségnyereségről. Ennek forrásai leginkább a beavatkozással nem járó, más néven obszervációs vizsgálatok, amelyek a valós, rutinszerű egészségügyi ellátás mentén, tehát nem kontrollált, az átlagosnál nem ideálisabb körülmények között mérik egy adott egészségügyi eljárás terápiás hozadékát.
