Effie W. Petersdorf és John A. Hansen cikkei

  Célkitűzés
  Az alábbi összefoglaló szerzői a transzplantációs barrier meghatározásával, valamint a poszttranszplantációs kockázatot meghatározó citokin és immunválasz gén variánsokkal kapcsolatos, 2006 óta közölt legfontosabb közleményeket tekintik át.
 
  Újabb eredmények
  A legújabb kutatások keretében meghatározásra került a klasszikus humán leukocyta antigén (HLA-A, HLA-B, HLA-C, DRB1, DQB1) egyezés relatív jelentősége, és a több lokuszt érintő eltérések additív hatásának fontossága. Az eredmények új irányvonalat jelentenek a donorválasztásban, amennyiben a kizárólag a HLA-DQB1 antigénre nézve különböző donorok is kiterjedtebben használhatók fel anélkül, hogy romlana a transzplantációs kimenetel. Az új adatok szerint a megengedhető I. osztályú antigén eltérések bizonyos aminosavcsoportokat érintő donor-recipiens különbségek alapján meghatározhatók. Az elképzelés, amely szerint a kiterjesztett HLA haplotípus eddig ki nem kimutatott, de funkcionális jelentőséggel bíró variációkat hordoz, új megközelítés kifejlesztéséhez vezetett. A transzplantáció kimenetelét befolyásoló újabb jellemzők feltérképezése fontos eszközt jelenthet a HLA-egyező idegen donoros átültetések klinikai eredményeinek javításában. Végül, az immunválasz és a citokin gének szekvenciavariációinak felderítése és e variációk szerepének tisztázása elősegítheti egy adott recipiens kockázatainak előrejelzését és a transzplantáció pontosabb megtervezését. 

  Összegzés
  Az idegen donoros transzplantációk eredményeinek optimalizálása érdekében meg kell ismernünk a fő hisztokompatibilitási komplexen belüli HLA génvariációkkal, valamint az immunválaszban és a gyulladásos folyamatokban részt vevő gének variációival együtt járó kockázatokat.

  Kulcsszavak
  Citokin gének, haplotípus, humán leukocyta antigén, immunválasz gének, mikroszatelliták