S. I.– V. Z. cikkei

   A Semmelweis Egyetem (SE) I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikáján január 16-án mutatták be az oxigénhiányos újszülöttek kezelését szolgáló új készülékeket. Ugyanekkor publikáltak egy nemzetközi vizsgálatot is, amelyből kiderült, hogy a terápiás hűtéssel kétszer jobb lehet a hipoxiás-ischaemiás encephalopathia szempontjából veszélyeztetett újszülöttek prognózisa.

   A születés után hat órán belül megkezdte, majd három napon át fenntartotta a fej hűtését az az újzélandi– kanadai–amerikai–brit kutatócsoport, amely azt vizsgálta, hogy a terápiás hipotermia miként befolyásolja az újszülöttkori encephalopathia prognózisát (J Pediatr 2008;152:55–58). Ehhez 25 központ bevonásával 234 olyan újszülött adatait dolgozták fel, akiknél enyhébb vagy súlyosabb fokú agykárosodásra utaló tünetek mutatkoztak. Véletlen besorolást követően az újszülöttek egyik csoportja a hagyományos kezelésben részesült, amely nem járt a testhőmérséklet megváltoztatásával. A másik csoportnál flexibilis sapkát alkalmaztak, amelynek hőmérsékletét úgy állították be, hogy a csecsemő rektális hőmérséklete 34–35 şC legyen.
   Az encephalopathia súlyosságát a véletlen besorolást megelőzően, a 4. napon, illetve 76 órás megfigyelést követően mérték fel. A vizsgálat elsődleges végpontjának azt tekintették, hogy 18 hónapos korban milyen arányban tapasztalták súlyos idegrendszeri fejlődési zavar jeleit, illetve ez ideig hány gyermeket veszítettek el.
   A 76 órás követés ideje alatt 31 újszülött halt meg, tíz betegről pedig nem álltak rendelkezésre a szükséges adatok, ezért 218 újszülött adatait vették figyelembe a végső elemzés során. A kutatók megállapították, hogy noha a hipoxiás-ischaemiás agykárosodás negyedik napon meghatározott súlyossága nem különbözött lényegesen attól függően, hogy alkalmaztak-e hipotermiát vagy sem, háromnapos feji hűtést követően a szokványos terápiában részesültekhez képest kétszeresére nőtt azok aránya, akiknél a közepes fokú agykárosodás kedvező prognózisú volt. Náluk 18 hónapos korban nem mutatkoztak az újszülöttkori állapotra visszavezethető neurológiai eltérések.
   Súlyos encephalopathia esetén ezzel szemben mindkét csoportban rendkívül kedvezőtlennek bizonyultak a gyermek életkilátásai. A szerzők kiemelik, hogy bár a hipoxiás-ischaemiás agykárosodás születéskor fennálló súlyossága és annak későbbi változásai egyaránt hasznos információkkal szolgálnak a prognózis meghatározásához, a hipotermiás kezelés hatása nem szükségképpen mutatkozik meg röviddel a hűtés befejezése után. Ennek magyarázataként feltételezik, hogy közepes fokú encephalopathia esetén a negyedik életnapon még akkor is némiképpen zavart a neuronok aktivitása, ha a hipotermiával jórészt sikerült megakadályozni az apoptózist. Másik feltételezésük szerint a hipotermia idején adagolt görcsoldó és szedatív hatású gyógyszerek elhúzódó hatása az izomtónus gyengülésében is megmutatkozik, amely ily módon elfedi a neurológiai javulás jeleit. Emellett természetesen nem zárható ki az sem, hogy a testhőmérséklet csökkenése már önmagában is gátolja a sérült agy működését, ez ellen szól azonban, hogy a hipotermia kapcsán csak egészen enyhe EEG-eltérések jelentkeznek, amelyek a melegítést követően gyorsan eltűnnek.
    Hazánkban 2003 óta alkalmazzák a klinikai kipróbálás fázisában lévő terápiás hűtést. Az SE I. Gyermekklinikáján a Perinatális Intenzív Centrum (PIC) 600-700 újszülöttet kezel, akik Budapestről és vonzáskörzetéből érkeznek az osztályra. Közülük 100-200 csecsemőnél vetik be a módszert, olyanoknál, akik a 36. gesztációs hét után jöttek a világra – tájékoztatott dr. Szabó Miklós, a PIC vezetője. A terápiás hűtést ma még csak ebben az intézményben alkalmazzák – mondta el a sajtótájékoztatón Tulassay Tivadar professzor, az SE rektora –, de a feltételek már más kórházakban is adottak.
    Bár a hűtés kedvező hatásainak hátterében álló mechanizmus még feltárásra vár, máris nyilvánvaló, hogy a közepes fokú hipoxiásischaemiás agykárosodásban szenvedő újszülöttek jóval kedvezőbb életkilátásokra számíthatnak, mint a korábbi módszerekkel kezelt társaik.