DR. KOSZTYU LÁSZLÓ cikkei

Alkalmazkodó kötszerek

A természet eleve használja, amit mi csak az utóbbi időkben kezdünk tudatosan használni. A sebgyógyulás – a száraz gangréna kivételével – ugyanis mindig váladékképződéssel jár. Gondoljunk csak egy egyszerű horzsolásra: a var alatt ott is kis mennyiségű váladék van.
Korábban a sebgyógyulás fázisától függetlenül H2O2-vel bőségesen kipezsegtettük a sebet, majd valamilyen fertőtlenítő oldattal, esetleg antibiotikum-tartalmú kenőccsel elláttuk, steril gézzel fedtük. Az eljárás egyszerű volt, de sem a seb, sem a beteg „érdekeit” nem vette figyelembe: míg a feltisztulási fázis elején elfogadható a H2O2 használata, addig a gyógyulási fázisban csak ártunk a sebnek. A géz kapilláris hatása révén teljesen elvezette a nedvességet a sebből, a seb beszáradásához vezetett, ami lényegesen csökkentette a sebgyógyulást (egyúttal növelte a fájdalmat). Kötéscsere alkalmával a sebbe beleragadt géz eltávolítása a beteg számára kifejezett fájdalommal járt. A fentieket figyelembe véve fokozatosan olyan kötszereket fejlesztettek ki, amelyek a gyógyulás folyamataihoz alkalmazkodnak, így ma már nagyszerű segédeszközeink vannak a megfelelő sebgyógyításhoz.