JUHANI NAGY JÁNOS cikkei

Elsőként John Charnley angol mérnök és sebész ültetett be mesterséges csípőízületet 1960-ban. A gyakorlatban is alkalmazható első szívbillentyűt Albert Starr és M. Lowell Edwards amerikai sebészek fejlesztették ki 1961-ben.

A kineziológia dr. George Goodehart amerikai csontkovács nevéhez fűződik 1964-ből. Az első olyan operációt, amelyhez lézerszikét használtak, a New York-i Montefiore Kórházban végezték el 1964-ben.

Az első magyarországi veseátültetés 1973-ban történt.

1978-ban jött világra Louise Brown, a világ első lombikbébije.

1981: leírják az AIDS-tünetegyüttest. Az első hazai AIDS-beteget dr. István Lajos szombathelyi professzor ismerte fel.

1982: bemutatják a magmágneses rezonancián alapuló tomográfot, a gép felbontóképessége kb. 1 mm.

A humán immundeficiencia-vírust a francia Luc Montaigner és munkatársai a párizsi Pasteur Intézetben azonosították 1983-ban, majd az amerikai Robert Gallónak és munkatársainak is sikerült elkülöníteniük 1984- ben.

Az első műszívbeültetést Emil Bücherl végezte a nyugat-berlini Westend Kórházban 1986. március 7-én. (A 39 éves beteg március 13-án meghalt.) Az első hazai műszíves, Schwartz Sándor 28 évesen, 1992. január 3-án esett át az életét megmentő műtéten.

Magyarországon elsőként dr. Péter Zoltán honosította meg az emlőszűrést a nyolcvanas évek közepén, a szekszárdi kórházban.

Az első olyan műszert (Cytoscan), amellyel két, egy órán belül vett vérmintából kimutatható a rosszindulatú daganat az emberi szervezetben, Ariél Weinreib és Mordehai Deutsch állította össze 1990-ben Izraelben.

Az első olyan berendezés, amely film nélkül készített röntgenfelvételeket, a svájci Siemens-Albis cég Digiscan- je volt 1991-ben.
Magyarországon 1992 óta vizsgálják, hogy a véradásokon adott vér tartalmazza- e a hepatitis C vírust.

1998-ban az Egészségügyi Világszervezet betegségnek minősítette az elhízást.

1999-ben dr. Kalmár Nagy Károly, a Pécsi Orvostudományi Egyetem I. Sz. Sebészeti Klinikájának adjunktusa elsőként hajtott végre Magyarországon hasnyálmirigy-átültetést.

Mérgezés, kiütéses forróláz, veseelégtelenség

Wolfgang Amadeus Mozartra (1756–1791) emlékezik idén zifilisz, a világ a zeneszerző születésének 250. évfordulója alkalmából. A jubileumra nemcsak a zenetörténet talán legnagyobb géniuszának munkássága irányítja a közvélemény figyelmét, de az is, hogy Mozart korai halálának oka mindmáig ismeretlen, illetve egymásnak ellentmondó diagnózisok születtek.
Wolfgang Amadeus „első élete” A 250 évvel ezelőtti orvostudományt és a közegészségügyi viszonyokat is jellemzi, hogy Mozart korában tíz gyerek közül hat-hét életének első két évében meghalt. A sváb Leopold Mozart és az osztrák Anne Marie Pertl hét gyermeke közül csak „Nannerl” és az utolsónak született Wolfgang maradt életben. A gyerekkori ábrázolásokon szembetűnő a csodagyerek tekintetéből áradó koravén szomorúság. A zseni viselkedése általában túlságosan esetlen vagy túl fesztelen, általában nem helyénvaló volt – említik a kortársak. Wolfgang Amadeus már ötéves kora körül komponál.
A csodagyerekre nemcsak a szülővárosában, Salzburgban kíváncsiak. Apja, persze némi jövedelem reményében is, messzi tájakra, koncertkörutakra viszi magával, amivel – tudtán kívül – különböző betegségek veszélyének teszi ki. A fiú későbbi lelki és testi panaszai magyarázhatók a hasonló korú mai gyerek számára elképzelhetetlen megerőltetéssel is. A higiénikusnak nem mondható szállások, a rossz ivóvíz, a férgek, a kártékony rovarok számos fertőzés okozói lehettek.

Gyógyító olejkárok

Vengerszki doktor. Magyar orvos, valamilyen szláv nyelven. Kifélék, mifélék ők, akiket – amíg ismertük ezt a szót – olejkároknak neveztünk? Értelmező szótárunk már nem tartja megörökítésre érdemesnek az elnevezést, pedig viselője – főként a falusiak körében – valamikor igen népszerű volt.

 A történelmi Magyarországon a 16–17. századig nagyon kevés volt az akadémiát, egyetemet végzett orvos. Diplomával külföldiek vagy valamelyik külhoni alma materben tanult magyar orvosok rendelkeztek. Az orvosi munka nagyrészét füjesek (füvesek), javasasszonyok, bábák, tudós aszszonyok végezték; maguk gyűjtötték be a betegek gyógyításához és a varázsláshoz használatos gyökereket és növényeket. (Orvos szavunk eredeti jelentése varázsló, a népnyelvi kifejezés utal a gyógyító varázslóra.)

Az utolsó himlőbeteg

„Kóczé Antal cigányprímás a legragyásabb arcú cigány volt Magyarországon, ami pedig nagy szó, mert a cigánygyerekek közül minden második átesik a hólyagos himlő név alatt ismert betegségen, némelyik bele is pusztul” – írja Krúdy Gyula a Régi pesti históriák egyikében.
A variola vera más fertőző betegségekhez hasonlóan végigkísérte az emberiség történetét.
  A szanszkrit eredetű Ayur-Veda i. e. 1500 körüli himlőről tesz említést Indiában. A betegség pusztításáról szóló első írásos emlékek az i. e. 1122-ből, Kínából származnak. Himlő áldozata lett a több mint 3000 évvel ezelőtt elhunyt V. Ramszesz egyiptomi fáraó is. Európába a hunokkal került be a betegség a 10. században. A történelmi tapasztalatok tanúsága szerint a himlőjárvány akár a megbetegedettek egyharmadának halálát is okozhatja, ezenkívül testi torzulásokkal, meddőséggel, vetéléssel és vaksággal is járhat.
  Amerika felfedezésével, az újkor kezdetén az Óvilág megfertőzte himlővel az Újvilágot is (ahonnan viszont megérkezett Európába a szifilisz). Pizarro, az inka birodalmat meghódító spanyolok vezére 1531 körül himlővel fertőzött ruhákat „ajándékozott” a dél-amerikai indiánoknak. Ezt tették az Észak-Amerikában az 1754 és 1767 között vívott brit–francia gyarmati háborúban a britek is: a franciákkal szövetségben álló indiánoknak adtak fertőzött ruhadarabokat. Ilyen értelemben tehát a himlő sem új „találmány” a vegyi fegyverek között.

 A fekete halál évszázadai

 A pestisragály pusztításának kitett emberiség számos nevet adott a gyilkos kórnak: nagy halálként, nagy pusztulásként emlegették. Később „fekete halál” lett a pestis neve, azokra a barnás-feketés foltokra utalva, amelyet a bőr alatt sötétlő vérömlenyek okoztak.

 Nincs még egy olyan betegség, amelyet a Bibliától a krónikákon át a szépirodalomig (Boccaccio, Daniel Defoe, Albert Camus) annyiszor feldolgoztak, mint a pestist. De nincs is még egy olyan betegség sem, amely annyi áldozatot szedett volna az emberiség történetében, mint a rettegett „fekete halál”. A pestisjárványok halottainak száma annyi, mint a világtörténelem összes háborús áldozatáé.