A nem alkoholos zsírmáj betegség (NAFLD) prevalenciája gyorsan növekszik. Napjainkban ez a leggyakoribb májbetegség, amely a világ népességének egynegyedét érinti, és rendszeresen együtt jár olyan anyagcserezavarokkal, mint a 2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás, elhízás és kardiovaszkuláris betegségek.

A kezelhetetlen megjegyzések nem segítenek a betegnek, élnünk kell a gyógyszerek kínálta lehetőségekkel – hangzott el a MOTESZ interdiszciplináris fórumán, ahol a diabétesz világnapja alkalmából a cukorbetegség és szövődményei megelőzése állt a fókuszban.

Szükséges-e a zsírszövet jelenléte az élethez?

A zsírszövetben zajló patofiziológiai folyamatok, valamint az elhízás és a krónikus gyulladás közötti kölcsönhatások világos megértése a társbetegségek kialakulásának jobb megértéséhez vezethet, és új célpontokat biztosíthat az elhízás kezelésében.

Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a túltápláltság kritikus szerepet játszik az alacsony fokú gyulladás kialakulásában. Pontosabban, a zsírszövet krónikus gyulladása elhízott egyének esetén az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának döntő kockázati tényezője.

Súlyos elhízásban szenvedő betegek testzsírtartalmának normalizálási nehézségei miatt agresszívebb kezeléseket tanulmányoztak ebben az alcsoportban, mint például az elhízás sebészi megoldását, amelyet metabolikus sebészetnek is neveznek.

A testtömeg legalább 10%-os csökkenése testmozgással párosulva az osteoarthritisben szenvedő elhízott betegek kezelésének alappillére, és jelentős javuláshoz vezethet a tünetekben, a fájdalomcsillapításban, a fizikai funkciókban és az egészséggel összefüggő életminőségben.

Valójában az elhízás számos kóros állapothoz és a mortalitás emelkedéséhez kapcsolódik. Közelebbről, a túlsúly és az elhízás jól ismert rizikófaktorok számos gasztrointesztinális (GI) betegségben, mint a funkcionális GI betegségek, a gyulladásos bélbetegségek (IBD), a hasnyálmirigy-gyulladás és a GI rák.

Az elhízással összefüggő magas vérnyomás mögött meghúzódó mechanizmusok összetettek és sokrétűek, és többek között magukban foglalják a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer/szimpatikus idegrendszer túlaktiválását, az adipokinek túlzott stimulációját, az inzulinrezisztenciát, az immunrendszer diszfunkcióját, a vese-, szív-, és zsírsejtek strukturális/funkcionális változásait.

Az utóbbi időben paradigmaváltás történt a nem sebészeti esztétikai kezelések terén: a ráncfeltöltésről a volumenpótlásra tevődött át a hangsúly. Megnőtt az igény a természetes kinézet iránt, így nem a megfiatalítás a cél, hanem a „well aging”.