Kereken 25 éve, 1983. november 10-én jelent meg a milliárdos károkat okozó számítógépes vírusok őse. Az első működőképes vírust az informatikai legendárium szerint Fred Cohen, a Dél-kaliforniai Egyetem számítógép-tudományi doktoranduszhallgatója írta.

   Ház, billentyűzet, monitor, egér vagy joystick – nagyjából ezek alkotják azt, amit a köznyelv a számítógép szóval jelöl. A Microsoftnál azonban kitaláltak egy újdonságot, amely látszólag az előbb említett hozzávalók egyikét sem tartalmazza, mégis számítógépnek számít, és sokak szerint a mai PC-k utódját tisztelhetjük benne.    Az angol surface szó külsőt, felszínt, átvitt értelemben pedig arculatot is jelent. A Microsoft legújabb számítógép-koncepciója a Surface névre hallgat, s ebben az összefüggésben az „arculat” tűnik a legtalálóbbnak a lehetséges jelentések közül. Egyrészt, mert az új PC arculata merőben különbözik az elődökétől, másrészt, mert a Surface fogadtatása szinte egyértelműen pozitív, a tanulmányt a hardverágazat egyik legfigyelemreméltóbb innovációjaként mutatta be a szaksajtó, s az előremutató fejlesztés kifejezetten jót tett a monopolisztikus és konzervatív hajlamai ürügyén amúgy sokat bírált szoftvercég imázsának.   A Surface leginkább egy üvegtetejű dobozra emlékeztet, amelyen maga az üvegtető a kijelző és a kezelőfelület is egyben. A 30 hüvelykes, azaz 76 centiméteres képátlójú „képernyő” projektoros rendszerű – se nem LCD, se nem plazma –, hasonlóan az óriási lapostévék némelyikéhez. A felülete érintésérzékeny, de nem úgy, mint a hagyományos érintőképernyőké: nem a tapintást érzékeli. Az üvegfelszínt infrakamerák lesik, amelyek akár egyszerre a két kéz és még néhány további objektum mozgását is követni tudják. Emiatt a gép – amely 52 különböző érintés megkülönböztetésére képes – egy időben több felhasználót is ki tud szolgálni, és még a kijelzőre helyezett tárgyak „kezelésére” is marad ideje.   Az új koncept-PC-n dolgozni olyan, mintha az ember az íróasztalon pakolászna: a kép- és fájlműveleteket az ujjaink segítségével végezhetjük el. Egy fénykép elküldéséhez például elegendő, ha a képre helyezzük az ujjunkat, és a felvételt egy mozdulattal ráhúzzuk a küldendő levél ikonjára. A kép átméretezéséhez már két ujj kell, de ez a feladat is sokkal egyszerűbb, mint egérrel: a fotó két átellenes sarkára bökve egyszerűen szét kell húzni a „keretet”, és a fotó máris nagyobb lesz.   A Surface otthoni asztali gépként nem tűnik többnek a számítógépipar hóbortjánál, de valószínűsíthető, hogy fejlesztői nem is házi használatra szánják. Erre utal a masina 5-10 ezer dolláros, azaz egy-kétmillió forintos induló ára is. Az első vevők egyike a hírek szerint a T-Mobile; a világ egyik legnagyobb mobilszolgáltatója egyelőre amerikai üzleteit kívánja felszerelni Surface-terminálokkal. Ha a felhasználó betér az üzletbe, nem kell az eladótól kérdezgetnie a kiválasztott telefon tulajdonságait: elég, ha a készüléket ráhelyezi a Surface kijelzőire, és a számítógép máris mindent elmesél neki az adott mobilról. Ha pedig két készülék kerül egymás mellé az üvegasztalon, össze is hasonlítja azokat, megkönnyítve a választást.   Az új típusú számítógép egyik nagy előnye, hogy nemcsak az emberrel kommunikál könnyebben, mint az elődei, hanem a különböző digitális készülékekkel is. A kezelőfelületére helyezett telefont, kéziszámítógépet, kamerát, mp3- lejátszót külső meghajtóként ismeri fel, s ekkortól már csak néhány kézmozdulat kell a fájlok (képek, zenék, filmek, dokumentumok) vagy mappák „áthúzásához”. Ahhoz, hogy a kapcsolat automatikusan, kábelek és illesztés nélkül létrejöjjön, szükség van valamilyen vezeték nélküli kapcsolatra, ami a prototípus tulajdonságainak ismeretében bluetooth vagy wifi lehet.   A Surface valójában semmilyen forradalmi technikai újdonságot nem tartalmaz, maga a koncepció azonban mégis annyira ötletes és újszerű, hogy új lapot nyithat az informatika történetében. A perifériák és kezelőszervek nélküli gép használatát sokkal könnyebb elsajátítani, semmilyen nyelvtudásra és számítástechnikai alapismeretre nincs hozzá szükség.    Az első működő példány tervezését már 2001-ben megkezdték. Eleinte egy interaktív digitális asztali játszóteret képzeltek el, ám menet közben kiderült, hogy a könnyű és semmilyen absztrakciót nem igénylő manipulálás lehetősége sokkal értékesebb annál, mint hogy csupán a játékgyártásban hasznosuljon. Az évek során összesen 85 különböző modell készült, vagyis meglehetősen hosszú úton jutottak el a végső(nek tűnő) megoldásig. Így viszont igen sokoldalú eszköz született, amelyeket éttermekben, kaszinókban, sőt az egészségügyben is használhatnak. Ráadásul a Surface – ha az árától eltekintünk – akár otthoni multimédia- központnak és játékgépnek is kiválóan megfelel. Megfelelő példányszám esetén nem is kellene drágának lennie, mivel a belsejében egy normál, Intel Core 2 Duo processzoros, a Vista tablet-változatát futtató számítógép lakik, 2 gigabájtos gyorsmemóriával és jó minőségű, de megfizethető videokártyával.   A forgalmazás idén indult; becslések szerint egy alap-Surface három év múlva már csak annyiba fog kerülni, mint ma egy fejlettebb asztali gép.     Az asztalról a táblára   A billentyűzet nélkül (is) működtethető számítógépnek nem a Surface a prototípusa, az eddigi megoldások azonban más utat követtek: nem az asztali PC-k alternatíváit keresték, hanem a hordozható gépek mobilitását kívánták fokozni. A tablet PCnek nevezett konstrukciók hódítanak az egészségügyben is.   A tablet PC-k a hivatalos meghatározás szerint Windows XP Tablet PC Edition operációs rendszerrel ellátott, hordozható számítógépek, amelyek érintőképernyővel, virtuális billentyűzettel és kézírás- felismerési technológiával rendelkeznek. Elképzelhető, hogy van saját hardveres klaviatúrájuk is, ám a kijelző ebben az esetben is elforgatható és leválasztható, a billentyűk nélkül is működőképes. A műfaj valamikor az ezredforduló táján született meg, amikor mindenki a mobilinternettől várta a nagy áttörést. Azóta már tudjuk, egészen más történt: az internetlufi kipukkadt, és a 2000-es pánik során az informatikai beszerzéseket csúcsra járató cégek befagyasztották a vásárlásaikat, ami az iparági innovációra is meglehetősen rossz hatással volt. Ráadásul a fejlesztés is késett, az első működőképes példányok 2002-ben bukkantak fel a piacon, épp akkor, amikor a számítógépek iránti kereslet a mélyponton volt.    A tablet, vagyis tábla formátum látszólag egy hardveres újítás, ennek ellenére egy szoftvercég, a Microsoft nevéhez fűződik, ugyanúgy, mint a Surface asztali gép, vagy a legújabb komputerkategória, az UMPC (ultrahordozható személyi számítógép). A redmondi vállalat fejlesztőműhelyeiben hardverszakemberek is dolgoznak (ennek bizonyításához elég a legendásan ergonomikus Microsoft-egerekre és -billentyűzetekre gondolni), s úgy tűnik, a vezetők még nem felejtették el, hogy annak idején egy hardveres újítás (az IBMnél létrehozott, elérhető árú és könnyen használható személyi számítógép) tette naggyá őket. A Microsoft több mint 400 millió dollárt költött a tablet-technológia, illetve a speciális – az érintőképernyős adatbevitelt és utasításkezelést támogató – operációs rendszer kifejlesztésére. A táblaszámítógépek fő versenyelőnye a már-már fokozhatatlan mobilitás: egy ilyen készülékkel sétálás közben is lehet írni, táblázatot kezelni vagy e-mailt küldeni. A mobil munkavégzést fejlett vezeték nélküli technológiák (bluetooth, wifi, újabban HSDPA is) támogatják.    Az ötlet, hogy a munkájukat nem helyhez kötötten végző, nagy információigényű dolgozóknak készítsenek az ő speciális igényeiket kielégítő számítógépet, sokaknak megtetszett, a tablet PC-k gyártásába egyszerre 13 cég vágott bele – köztük olyan óriások, mint a HP, a Toshiba, az Acer vagy az ASUS. A Microsoft a közös marketingkampányába is beszállt, Bill Gates személyesen mutatta be az első piacképes példányokat.   A gyártók az egészségügyi dolgozókat, az ingatlankereskedőket, az ügyvédeket és a kereskedelmi képviselőket találták a legmegfelelőbb célcsoportnak – máig ez a kör alkotja a tabletvásárlók legnagyobb hányadát. Az egészségügyben – ahol a tabletek a leletezésben, az elektronikus receptek kiállításában és bizonyos távgyógyászati alkalmazásokban is egyre fontosabb szerephez jutnak – a legkézenfekvőbb felhasználási területük a vizitelés, illetve az ápolási teendők adminisztrációja. Az orvos a beteg ágya mellett állva lekérdezheti az elvégzett laborvizsgálatok eredményeit, és új vizsgálatokat is rendelhet, sőt konzultálhat is távol lévő kollégáival. A bevitt adatok azonnal az adott egészségügyi intézmény informatikai hálózatába kerülnek. Az egészségügyi piac nagy és folyamatosan bővül – június óta tabletes rendszer működik Magyarországon a Bethesda Gyermekkórházban –, emiatt egyes gyártók már kifejezetten erre a részterületre fókuszálnak.

   A tömegmédiából tájékozódó közönség számára valószínűleg az Apple iPhone volt a 2007-es év legemlékezetesebb elektronikai újdonsága, bár működő példányt szinte senki sem látott még. Az esztendő egyébként sem szűkölködött izgalmas infokommunikációs eszközökben és szolgáltatásokban – összeállításunkban azok közül válogatunk, amelyek valamiért elkerülték a sajtó figyelmét.    Az egér helye az asztalon van – ez a szentencia azóta tűnik érvényes és megváltoztathatatlan kinyilatkoztatásnak, amióta a 80-as évek végén a személyi számítógép hódító útjára indult. 2007-ben azonban megszületett az olyan egér, amely nemcsak az asztalon, hanem a levegőben is otthonosan mozog. Az apró, de annál meghökkentőbb technológiai áttörés a svájci Logitech nevéhez fűződik, amely az utóbbi években perifériagyártóból valódi „kütyünagyhatalommá” nőtte ki magát. Az MX Air névre hallgató egér a szokásos optikai érzékelőkön kívül egy giroszkópszerű eszközzel is fel van szerelve, amely a mozgás irányát is regisztrálja. Ennek révén a kézben tartott egérrel a levegőben „vezényelve” is lehet parancsokat kiadni, illetve a képernyőn vagy a kivetítőn navigálni. A lebegő egér a 2,4 GHz-es frekvenciasávon továbbítja az utasításokat a számítógéphez, nagyjából 10 méteres hatósugáron belül. A 40 ezer forint körüli ár nem tűnik alacsonynak, de mondjuk egy céges prezentáción a pointerként is használt kattintógép annyira lenyűgöző látvány, hogy kifizetődővé teheti a választást.    Amit a nagymama is képes beállítani    A Logitech rukkolt ki az összes otthoni szórakoztatóelektronikai és informatikai készülék távvezérlését egyetlen eszközben megoldó újdonsággal is. Az érintőképernyős Harmony távirányítót infravörös leolvasókapuval szerelték fel – ha erre ráirányítjuk a tévé, a hifitorony vagy a DVD-lejátszó eredeti távirányítóját, egyetlen mozdulattal megtaníthatjuk az univerzális kontrollert az adott készülék vezérlésére. Nem kell programozni, installálni, szoftvert frissíteni; a Harmonyt a nagymama is alkalmassá tudja tenni az „otthoni mindenes” szerepére.    S ha már a kézi vezérlésnél tartunk, az ebből adódó lehetőségek a mobiltelefon-gyártók fantáziáját is megmozgatták. A svéd Neonode neve nem igazán ismert, pedig az ágazat egyik leginnovatívabb szereplője. Idei újdonságuk, az N2 valószínűleg a világ legkisebb okostelefonja (smartphone). A mérete nagyjából a fele egy átlag mobilénak, a tömege alig 60 gramm. Billentyűzete nincs, a gépet csak funkcióbillentyűvel látták el. A szinte a teljes karosszériát lefedő képernyő viszont érintésérzékeny, sőt, egy találmánynak – a kijelző előtt lebegő lézerhálónak – köszönhetően akkor is érzékeli az ujjmozdulatokat, ha hozzá sem érünk az ablak karcálló üvegfelületéhez. A zene- és médialejátszóként is használható gépen amúgy a Windows Mobile operációs rendszer fut. Ha esetleg baj történne vele (akár a szoftverrel, akár a hardverrel), a tulajdonos anyanyelvén társaloghat a problémáról egy ingyenes, 24 órán át hívható vonalon, s amennyiben a hiba nem hárul el, házhoz jön a futár, és néhány napon belül vissza is hozza a megjavított masinát.    Az ingyenes internethívások divatja indukálta a Skypetelefonálásra is alkalmas mobiltelefon feltalálását. A telefont az első körben kilenc országban vezetik be. Nagy-Britanniában 4 9 , 9 9 f o n t b a (18 ezer forintba) kerül majd. Az új telefonon külön Skype-gomb található, miközben a készüléken a szokásos GSM hívások is lebonyolíthatók.    Nem csak szent könyvet olvas A digitális beszélő Biblia – mint az elektronika sok más csodája – Koreából érkezett. Aki esetleg úgy gondolja, hogy vallási érdeklődés híján ez az újdonság őt nem izgatja, azt megnyugtathatjuk: a készülék nem csak a szent könyv felolvasására alkalmas. Mp3-lejátszó, rádió, diktafon és e-book olvasó is van benne, vagyis kiváló hordozható multimédiafelület, ráadásul az egyházi háttérnek köszönhetően olcsó is (alig 35 ezer forint) – igaz, idehaza egyelőre nem kapható.    Szintén koreai eredetű a zenelejátszóval kombinált nyakkendőcsipesz, amelyet kifejezetten unatkozó üzletembereknek terveztek. Az apró, csak egy monokróm kijelzővel és néhány alapvető funkciógombbal ellátott készülék fülhallgatója a nyakkendőbe bújtatva észrevétlenül vezethet egészen a fülig, és állítólag hamarosan elkészül egy bluetoothos változat is, amelyet még könnyebb lesz majd álcázni.    Lényegesen komolyabb és talán hasznosabb is az a szerkezet, amelyet a TomTom fejlesztett ki a két keréken közlekedés támogatására. A navigáció a 2007-es év egyértelmű sikerterméke volt, de a készülékek döntő többségét az autósoknak szánták a gyártók – a TomTom Ride viszont a bringásoknak és a motorosoknak készült. A készülék – amelyet a berlini IFA-kiállításon mutattak be – 3,5 collos érintőkijelzővel, Bluetooth kapcsolattal, SD-foglalattal, USB-csatlakozóval és 5 órás működési idejű akkuval rendelkezik.    Információkra és szórakozásra természetesen nemcsak a nyeregben, hanem például a vízben is szükségünk lehet. A Finish víz alatti Mp3-lejátszójának vízhatlan hangszórója a koponyacsonton keresztül közvetlenül a belső fülbe továbbítja a hangrezgéseket. A gyártó állítása szerint a hangzás a furcsa módszer ellenére tökéletes – akár a víz alatt is. A vízi zenegép 256 megabájtos memóriával és SDkártyabővítéssel együtt is mindössze 57 grammos, Mp3 és WMA fájlok lejátszására képes, és csupán 200 dollárba kerül.    A Nagy Testvér a bukósisakban    Ugyancsak a fürdőzők, és általában a sportolók számára tervezték az Mp3-szemüveg nevű készüléket, amely valójában egy jó minőségű napszemüvegbe épített médialejátszó. Az Oakley Thump Pro hangszóróit a szemüveg füleibe integrálták, a lejátszót a keret rejti. A készülékhez beépített diktafon is tartozik, így feltűnésmentes hangrögzítésre is használható (ez a funkció például újságírók vagy kémek számára lehet hasznos). Az eszköznek van egy bukósisakba épített „nagy testvére” is, ezt azonban balesetvédelmi okokból néhány országban nem engedélyezték (zenehallgatás közben nehéz meghallani például a dudálást).     A fentiekben emlegetett készülékek többségét út közben (is) használjuk, s ilyenkor általában gondot jelent az áramutánpótlás biztosítása. Ennek a problémának az áthidalására szolgálnak a Macro- Solar nevű cég napelemes hátizsákjai. A hátitáska tetejére szerelt napelem napos időben egy-másfél óra alatt tölti fel egy iPod akkuját. Maga a hátizsák is tartalmaz egy nagy teljesítményű lítiumion akkumulátort, ami 5-6 óra alatt töltődik fel, mindössze 70 gramm a tömege, és fényképezőt, telefont, kéziszámítógépet is működtethetünk vele (laptopot viszont nem, ahhoz túl kicsi az áramforrás).     Az áramellátás problémáját radikálisan leegyszerűsíti, ha az öntöltő energiaforrást magába a készülékbe szerelik bele. A HTW S116 napelemes mobiltelefonnal napsütés esetén akár reggeltől estig egyhuzamban beszélhetünk, mivel a széthajtható készülék fedlapjának külső oldalát napelemcellák borítják, és folyamatosan újratöltik a készülék akkumulátorát. A telefonszámla borsos lesz ugyan, de legalább az áramért nem kell fizetni.    Az ünnepek közeledtével a praktikumot a luxussal vegyítő gyártók is elővezetik újdonságaikat. Az idei szezon legnagyobb dobásai a Swarovski nevéhez fűződnek. A cég a holland Philipssel együttműködve zenelejátszókat, a Samsunggal karöltve pedig mobiltelefonokat készített. A kristály-, kagyló- és gyöngyberakású, egyedi fényezésű készülékek már a CeBIT-en, márciusban bemutatkoztak, az üzletekben viszont csak novemberben bukkantak fel. A szoftveripar sem tétlenkedett a mögöttünk hagyott esztendőben. Elkészült például az első magyar nyelvű, hangfelismerésen alapuló játékprogram, a Színözön 1.5. Ez a jól ismert Mastermind, vagyis a színkirakó logikai játék kéziszámítógépre átírt változata. A számítógép által elrejtett négy golyó színét kell kitalálni – a találgatás párbeszédes formában zajlik, a bemondott szavakat a program megismétli, visszakérdez vagy válaszol, méghozzá egy 4 éves kislány hangján. A magyar fejlesztésű program beszédtanító eszközként is kiváló, egyetlen hibája, hogy kizárólag a HP kéziszámítógépein fut, ezek pedig ritkán kerülnek gyerekek kezébe.     Képeslap a netről   Az ünnepi teendők közül egyre több „költözik” az internetre: az USA-ban már a karácsonyi ajándékok egynegyedét a világhálón keresztül szerzik be, az üdvözlőlap- forgalomnak pedig jóval több mint fele zajlik elektronikus úton. Az internetes képeslapküldés számos előnnyel rendelkezik: legtöbbször ingyenes, a képválaszték gyakorlatilag végtelen (egyedül a cardex.com-on több mint 280 ezer lapból válogathatunk), és az állókép mellett (vagy helyett) filmet vagy hangot is küldhetünk.   Az idei szezon slágerei a „sztárképeslap”- oldalak – magyarul például a http://www.koltairobert.hu/ kepeslap/index.php, ahonnan filmjelenetek vagy magánéleti képek is küldhetők. De szinte az összes nemzetközi sztárnak van képeslapküldő oldala, David Hasselhofftól Britney Spearsig. Szintén igen népszerűek a tematikus, testre szabható képeslapok, amelyekből a http://kepeslap.lap.hu vonultat fel gazdag gyűjteményt. Van itt többek között animált, zenés, verses, idézetes, anyák napi, esküvői, keresztelős, bocsánatkérős változat is. Ha olyasvalakinek szeretnénk elektronikus üdvözletet küldeni, aki nem használ számítógépet, a http://www.mmsgaleria.hu-ról mms-ben is feladhatjuk, ezért azonban fizetni kell. Van egy másik pénzes megoldás is, amikor az interneten kiválasztott képeslap postai úton jut el a feladóhoz. Ezt a szolgáltatást a http://kepeslap.projektinfo. hu kínálja (elég drágán, de bármilyen előre megrendelt időpontban – akár egy évre előre is meg lehet rendelni a kézbesítést –, ami a feledékenyek számára kifizetődő lehet).  Egyházi témájú lapokat a http://cirrusz.hu-ról küldhetünk, aki pedig kifejezetten „evilági”, az érzékekre ható anzikszokat pedig többek között a www.szivkuldi.hu-n találunk.

Ha használatban lévő monokróm monitort, floppymeghajtós számítógépet vagy Windows előtti operációs rendszert akar látni, térjen be egy magyar kórházba vagy szakrendelőbe! – javasolják némi iróniával informatikai szakértők. Sajnos, nem ok nélkül. Korszerű, de még egy-egy intézményen belül is csak elszigetelten jellemző informatikai megoldásokat éppúgy találunk, mint ásatag, régóta cserére érett technológiákat. Jelen állapotában az informatika nem eszköze, sokkal inkább akadálya az egészségügyi modernizációnak. Az informatika a magyar egészségügyben jelentős, 5– 10 éves késéssel hódított-hódít teret. Ha elfogadjuk kiindulási alapnak, hogy egy, a mai igényeknek megfelelő egészségügyi informatikai rendszernek az adott intézmény teljes tevékenységét le kell képeznie, akkor – Fórizs Szabolcs, a Philips Medical Systems szakértője szerint – itthon sehol sincs igazán korszerű, naprakész hardver- és szoftverkörnyezet. Zsolnai Gábor, a Meditcom Kft. ügyvezetőjének álláspontja szerint már léteznek korszerűen működő, egy-egy osztályra vagy akár egy egész intézményre kiterjedő gazdasági kontrolling rendszerek, és helyenként megkezdődött ezek integrálása az orvosi adatokat szolgáltató számítógépes részlegekkel. Írásunk a 12. oldalon