Az utolsó himlőbeteg „Kóczé Antal cigányprímás a legragyásabb arcú cigány volt Magyarországon, ami pedig nagy szó, mert a cigánygyerekek közül minden második átesik a hólyagos himlő név alatt ismert betegségen, némelyik bele is pusztul” – írja Krúdy Gyula a Régi pesti históriák egyikében. A variola vera más fertőző betegségekhez hasonlóan végigkísérte az emberiség történetét.  A szanszkrit eredetű Ayur-Veda i. e. 1500 körüli himlőről tesz említést Indiában. A betegség pusztításáról szóló első írásos emlékek az i. e. 1122-ből, Kínából származnak. Himlő áldozata lett a több mint 3000 évvel ezelőtt elhunyt V. Ramszesz egyiptomi fáraó is. Európába a hunokkal került be a betegség a 10. században. A történelmi tapasztalatok tanúsága szerint a himlőjárvány akár a megbetegedettek egyharmadának halálát is okozhatja, ezenkívül testi torzulásokkal, meddőséggel, vetéléssel és vaksággal is járhat.   Amerika felfedezésével, az újkor kezdetén az Óvilág megfertőzte himlővel az Újvilágot is (ahonnan viszont megérkezett Európába a szifilisz). Pizarro, az inka birodalmat meghódító spanyolok vezére 1531 körül himlővel fertőzött ruhákat „ajándékozott” a dél-amerikai indiánoknak. Ezt tették az Észak-Amerikában az 1754 és 1767 között vívott brit–francia gyarmati háborúban a britek is: a franciákkal szövetségben álló indiánoknak adtak fertőzött ruhadarabokat. Ilyen értelemben tehát a himlő sem új „találmány” a vegyi fegyverek között.