Rövidebb vajúdás, kevesebb gyógyszer A szülés latens fázisának meghosszabbodása miatt olykor szükségtelen beavatkozásokat végeznek az orvosok – állapítják meg egy februárban megjelent közlemény szerzői. A szüléssel járó feszültség és fájdalom stresszreakcióként csökkent méhtevékenységet és lassú tágulást eredményezhet, ezt pedig a vízben vajúdás képes enyhíteni. A BMJ február 7-i számában (2004;328:314–318) arról jelent meg közlemény, hogyan hat az epidurális analgézia és a császármetszés arányának alakulására a vízben vajúdás olyan nőknél, akik először szülnek, és akiknél a méhnyak tágulása óránként nem éri el az egy centimétert. Az elhúzódó, nehéz szülés – a dystocia, amelynek oka elsősorban a nem hatékony fájástevékenység vagy a magzat rendellenes fekvése, illetve mérete miatti téraránytalanság – a szerzők szerint a még nem szült nők 20 százalékát érinti, és a császármetszések 20, az eszközös szülések 40 százalékáért felelős. Anyai szövődményei között kimerülés, fisztulaképződés, a fertőzésveszély fokozódása és a szülés utáni nagyfokú vérzés szerepel, míg a magzati szövődmények sora a fetalis stressztől egészen az intrauterin elhalásig terjedhet. A vízben vajúdásról kimutatták, hogy relaxáló és fájdalomcsillapító hatása miatt csökkenti a szorongás és a fájdalom keltette stresszt. Klinikai vizsgálat azonban alig készült értékelésére, mivel nehézséget okoz a véletlen besorolás biztosíthatósága. A Southampton General Hospital munkacsoportja 3825 szülő nőt látott el a bevonási periódus két éve során, 741-en voltak köztük olyanok, akiknél a dystocia diagnózisa ellenére is kis kockázatot állapítottak meg a szövődmények szempontjából. Végül mindössze 99 asszony írta alá a beleegyező nyilatkozatot. Őket véletlen besorolással két csoportba osztották: 49 nullipara került a vízben vajúdók, 50 pedig a hagyományos ellátásban részesülők csoportjába. A szerzők többek között az epidurális analgézia szükségességét és a császármetszések arányát, a szülés amniotómiával és oxitocinnal való gyorsításának hatását vizsgálták.