Az elhízás mint a civilizációs betegségek egyik legfontosabb rizikófaktora komplex okokkal magyarázható, amelyek közül az egyik alábecsült tényező az obezogén endokrin diszruptorok hatása.

Az alapellátás megerősítése és a háziorvosok kapuőri szerepének hangsúlyozása már a 2010-es évek közepétől központi eleme volt a hazai egészségpolitikai stratégiának, ám a konkrét lépések – különösen a modern gyógyszeres terápiák kapcsán – sokáig várattak magukra. Ebben 2026 február 1-je hozott áttörést, amikor hatályba lépett a háziorvoslásban mérföldkőnek számító rendelet, amellyel érdemben bővítették az alapellátók vényírási jogosultságait.

A világos, támogató kommunikáció nem csupán „kedvesség”, hanem a sikeres gyógyítás alapköve és nélkülözhetetlen eszköze. Ugyanakkor a betegek többsége nem rendelkezik azzal a háttértudással, amit az őket ellátók természetesnek vesznek – derült ki a II. Páciens-kommunikáció – betegedukáció konferencián.

Mind az E200–E299 (tartósítószerek) és az E300–E399 (antioxidánsok) kóddal jelzett szerek növelték a 2-es típusú diabétesz rizikóját egy francia vizsgálat eredményei szerint.

Klinikailag jelentős, 8% körüli különbséget figyeltek meg az egészséges és a szorongásos zavarokban szenvedő betegek prefrontális kérgében mérhető kolinszint között.

Gyulladáscsökkentő hatása révén a mediterrán étrend követése szignifikánsan csökkenti a hiperaktív hólyag szindróma kialakulásának a kockázatát – és meglepő módon a mérsékelt sörfogyasztás is hasonló hatást eredményez.

A Washington University School of Medicine kutatói a táplálkozási beavatkozások szerepét vizsgálták a medencefenék diszfunkcióinak – különösen a szexuális működési zavarok és az inkontinencia – kimenetelében.

A Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kara idén Jeffrey M. Friedman molekuláris genetikusnak ítélte oda a Debrecen Díj a Molekuláris Orvostudományért kitüntetést.

Egyre több fiatalt érint a testképzavar, ami a fizikai és mentális jóllétük mellett a táplálkozásukra is kihat, ez pedig további súlyos problémákhoz vezethet.

A GLP-1 és GIP receptorokra ható gyógyszerek képesek lehetnek csökkenteni az alkoholfogyasztás iránti vágyat, ezáltal új irányt nyithatnak az addiktológiai terápiák fejlesztésében.