Világszerte szakmai szervezetek és orvosi társaságok közösen hívják fel a figyelmet a beteg-alultápláltság súlyos következményeire.

A daganatos betegségek kezelése során ma már nem elegendő cél csupán a túlélés biztosítása – legalább ilyen fontos a betegek funkcionális állapotának és életminőségének megőrzése. Az onkológiai prehabilitáció és rehabilitáció három alappillére multidiszciplináris együttműködést igényel.

Hazai és nemzetközi felmérések alapján a kórházban, az ápolási otthonokban és az otthon kezelt, illetve ápolt betegek 15-30%-a kóros tápláltsági állapotú. A kezdetben normális tápláltsági állapotú betegek is gyógyulási esélyüket veszélyeztető helyzetbe kerülhetnek, ha kórállapotuk miatt elégtelenné válik a táplálkozásuk, és nem részesülnek megfelelő táplálásterápiában.

A stroke világszerte népbetegség, és a hosszú távú fogyatékosság vezető oka, így kiemelt jelentősége van a minél korábban elkezdett, hatékony rehabilitációnak. A rehabilitáció célja a betegek funkcionális képességeinek helyreállítása és a fogyatékosság mértékének csökkentése.

Nagy érdeklődés kísérte az I. ONCA Szakmai Workshopot. Az esemény kiemelkedő szakmai fórumként szolgált a betegségekhez társuló alultápláltság kérdéskörének megvitatására.

Január 30-án 67. alkalommal rendeznek NEVES Betegbiztonsági Fórumot, melynek témája a táplálásterápia lesz.

A segítségnyújtás és a tápláltsági állapot javítása leghatékonyabban úgy tud megvalósulni, ha a beteg állapotát megértjük, az állapot kialakulásához vezető útját megismerjük, és ezek alapján tervezzük meg a személyre szabott, egyéni tűrőképességeit szem előtt tartó táplálásterápiát.

November 11-15. között világszerte az alultápláltság negatív hatásaira kívánják ráirányítani a betegek, az egészségügyi szakemberek és a politikai döntéshozók figyelmét.

A túlsúly és elhízás kialakulásáért alapjaiban a hosszú távon fennálló, szükséglettel szembeni túlzott energiabevitel felelős. Mégis multifaktorális problémaként tartjuk számon, hiszen az energiaszükséglet és felhasználás egyensúlyzavarát genetikai, epigenetikai, fiziológiai, környezeti és szociokulturális faktorok együttesen idézik elő (1).