A nem alkoholos zsírmáj betegség (NAFLD) prevalenciája gyorsan növekszik. Napjainkban ez a leggyakoribb májbetegség, amely a világ népességének egynegyedét érinti, és rendszeresen együtt jár olyan anyagcserezavarokkal, mint a 2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás, elhízás és kardiovaszkuláris betegségek.

A prosztatarák gyakoriságánál fogva az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró daganatos megbetegedés a férfiak körében. Ezen összefoglaló az epidemiológiai adatok mellett áttekintést nyújt a szűrésben leggyakrabban használt prosztataspecifikus antigén ismérveiről és azokról a további markerekről, melyek segítségünkre lehetnek a betegség diagnosztizálásában. Bemutatásra kerülnek a prosztatarák korszerű terápiájának legfontosabb elemei, mind a műtéti, mind a gyógyszeres, konzervatív kezelési eljárások. A betegkövetés szintén kiemelt jelentőségű, amely rendszeres, fegyelmezett orvos-beteg kapcsolatot követel meg. Ezen közleménnyel szeretnénk felhívni a figyelmet a prosztatarák fontosságára, időben történő diagnosztizálásának meghatározó szerepére, az egészségnevelés és az egészségtudatosság alapvető szerepére.

Az utóbbi évtizedekben jelentősen megjavult terápiás lehetőségek ellenére is a major depressziós betegeknek még mindig csak kisebb hányadát ismerik fel, és kevesen kapnak megfelelő kezelést.

A neurológiai eredetű mozgászavarok az idősödő társadalomban egyre nagyobb kihívást jelentenek. Annak ellenére, hogy viszonylag ritka előfordulásúak, a prevalenciaadatok alapján a legtöbb egészségügyi szolgáltató a praxisa során találkozni fog ezekkel. A betegek életminőségét jelentősen befolyásoló kórállapotok felismerése számos differenciáldiagnosztikai és terápiás nehézséget okozhat, illetve kezelésük sok esetben multidiszciplináris csapatmunkát és speciális szaktudást igényel. Ezt a munkát segítik a folyamatosan fejlesztett szakmai irányelvek, nemzetközi konzorciumok és a szakmai szervezetek által szervezett folyamatos továbbképzések. Jelen összeállításban a leggyakoribb kórképek differenciáldiagnosztikai szempontjait ismertetjük.

Az epilepsziás rohamokat számos, változatos megjelenésű, nem epilepsziás eredetű paroxysmalis jelenségtől kell elkülönítenünk. Ezek közül a legfontosabbak: syncope, pszichogén nem epilepsziás roham, migrén, TIA, transiens globális amnézia és egyes parasomniák.

A stroke ellátása jelentős mértékben fejlődött az utóbbi évtizedekben. Az agyérkatasztrófát követő periódusban gyakran alakulhatnak ki neuropszichiátriai kórképek, ezek közül a poststroke-depresszió a leggyakoribb.

Az utóbbi évtizedekben a túlsúly és az elhízás előfordulásának meredek emelkedése következtében az elhízáshoz kapcsolódó metabolikus és szervi eltérések is megszaporodtak, nemcsak a felnőtt, de a gyermek populációban is.

Nemcsak a mesterséges, a természetes illatosítók, (illat)gyertyák használatának is mérséklését javasolja a Semmelweis Egyetem közegészségtudományi szakértője.

Non-valvuláris pitvarfibrillációban a stroke megelőzése céljából orális alvadásgátló kezelést alkalmaznak, melyre jelenleg már többféle direkt hatású orális antikoaguláns gyógyszer áll rendelkezésre. Eddig alig történtek vizsgálatok a gyógyszercsoport tagjainak direkt összevetésére. Jelen vizsgálatban az apixaban és rivaroxaban összehasonlítása azt mutatta, hogy apixaban alkalmazása kapcsán – azonos hatásosság mellett – kisebb mind a jelentős vérzések, mind pedig a GI vérzések kockázata, mint rivaroxaban szedése mellett.

A pitvarfibrilláció és 2-es típusú cukorbetegség együttes előfordulása jelentősen megemeli a stroke rizikóját, ezért ebben a beteg csoportban kiemelkedő jelentősége van a preventív célú alvadásgátló kezelésnek. Jelen vizsgálatban az apixaban és rivaroxaban hatásosságát és biztonságosságát hasonlítottak össze, és azt találták, hogy apixabankezelés kapcsán az ischaemiás stroke és nagy végtagi események kockázata hasonló, a jelentős vérzések rizikója pedig kisebb, mint a rivaroxabannal kezelt betegek esetében.