A bőrrák kialakulásának új etiológiai tényezői A melanóma malignum esetében kétséget kizáróan védő faktorként szerepel a sok tumoros megbetegedésben oki szerepet játszó dohányzás, míg az elhízás hajlamosít a kórképre – derült ki egy nagy létszámú svéd követéses vizsgálatból.Svédországban 1969 és 1993 között egy munkaegészségügyi szervezet országszerte ingyenes egészségügyi ambulanciákat hozott létre építőipari dolgozók számára. A szerzők az ebben az időszakban a rendelésen megjelent összesen 339 802 alkalmazott – fizikai és szellemi foglalkozásúak – körében vizsgálták a melanóma malignum különböző formáinak előfordulását, valamint a dohányzási szokások és a testtömegindex (BMI) hatását a kórképek kialakulására. Mivel a rendelésen megjelent építőipari dolgozók 95 százaléka férfi volt, a felmérésbe nőket nem vontak be. A melanóma három formáját szűrték: a kután melanóma malignumot (CMM), az in situ melanomát (MIS) és az igen ritka, ám a szemészeti daganatok között nagy jelentőségű intraokuláris melanóma malignumot (IMM). Korábbi vizsgálatok alapján e betegségek egyetlen igazolt kockázati tényezője az ultraibolya sugárzás, illetve ismert, hogy a bőrszín, hajszín, szemszín befolyásolja a megbetegedés valószínűségét. Minden résztvevő kitöltött egy kérdőívet, amely részletesen rákérdezett dohányzási szokásaira; fizikális vizsgálat történt, és a dolgozó munkaköri leírása alapján egy szakértő kiszámította az illetőt érő átlagos napfény-expozíciót. Az utánkövetés ideje alatt összesen 1639 résztvevőnél alakult ki valamilyen melanóma, ebből 1309 CMM, 267 MIS és 63 IMM volt. Az elemzés meglepő eredményt hozott: a dohányosok körében 35–50 százalékkal ritkábban fordult elő a betegség mindhárom formája. Azoknál, akik korábban dohányoztak, majd leszoktak, a CMM kockázata 25 százalékkal csökkent a sosem dohányzókhoz képest, és a másik két forma előfordulási gyakorisága között sem találtak eltérést e két csoport tagjait összehasonlítva. A dohányzás – ezen belül a cigarettázás, szivarozás, pipázás és a Svédországban népszerű dohányrágás – időtartama is protektív tényezőnek bizonyult: a CMM és a MIS előfordulási gyakorisága a dohányos évek számával fordított arányban alakult. Hasonlóképpen a dohányzás mértéke – vagyis az elszívott vagy elrágott dohány mennyisége – is fordított összefüggést mutatott a melanóma előfordulási gyakoriságával. A testtömegindex és a melanómák kialakulása közti kapcsolat vizsgálata viszont nem hozott váratlan fordulatot: a túlsúlyos és elhízott résztvevők körében szignifikánsan, átlagosan 27 százalékkal emelkedett a három betegségforma előfordulása.