A szívelégtelenség napjaink egyik legnagyobb népegészségügyi problémája. Jelenleg is magas és egyre növekvő prevalenciájú kórkép. Számos probléma merül fel a szívelégtelen betegek gondozásával kapcsolatban, mely problémák egy jól szervezett gondozási program keretében megoldhatók.

Az állam hosszú éveken át úgy spórolt a rokkantnyugdíjakon, hogy a betegek csak papíron lettek egészségesebbek, írja a VálaszOnline.

Az öngyilkosok döntő többsége kezeletlen depressziós vagy bipoláris beteg, és klinikai tanulmányok sokasága bizonyítja, hogy a megfelelő gyógyszeres (és kiegészítő) kezelés szignifikánsan csökkenti a befejezett öngyilkosságok és az öngyilkossági kísérletek számát.

Ma már nem rokkantakról, hanem megváltozott munkaképességű emberekről, s nem rokkantosításról, hanem az érintettek munkavégző képességének lehetőség szerinti helyreállításáról, rehabilitációjáról beszélünk.

A rokkantnyugdíjak 2012-es megszűntetése utáni „rokkantfelülvizsgálatok” eredményeiről is közöl adatokat a Világgazdaság.

Az ombudsman szerint nem volt kellően előkészített a megváltozott munkaképességűek állapotát felülvizsgáló, az ellátásokra való jogosultságot megállapító intézményrendszer átalakítása.

Valóban beteg embereknek pénzért leszázalékolást ígérő egészségügyi dolgozókat ítélt el jogerősen a szegedi táblabíróság pénteken.

A Népszava úgy tudja, félmilliárdos ráfordítással, újabb száz közreműködő alkalmazásával és béremeléssel gyorsítanák a rokkantfelülvizsgálatot.

Akkor a leggazdaságosabb a kezelés, ha az első évben hatékony, és tulajdonképpen mindegy, hogy milyen gyógyszerrel sikerül elérni a remissziót. Ha orvosilag indokoltak, az olcsóbb hatóanyagok természetesen gazdaságossági szempontból is megállják a helyüket. Hogyan alakul a költséghatékonyság az IBD hosszú fennállása alatt?