Mind gyakrabban hallunk-olvasunk híreket, amelyek robotok alkalmazásáról számolnak be az orvostudomány egyes területein. Talán a műtétek során használható robotok a legismertebbek (gondoljunk a Da Vinci robot nemrégiben történt hazai bemutatására), de megjelent már a robottechnika a rehabilitációban is.  A rehabilitációban alkalmazott robotok két csoportra oszthatók: az önellátást segítő és a tornáztatást, funkciófejlesztést szolgáló eszközök. Az előbbi csoportba tartozik például a kerekes székre szerelhető robotkar, amelyet a beteg egy joystickkel irányít. Ez képes tárgyakat felvenni a földről, könyvet leemelni a polcról, CD-t tenni a lejátszóba, italt tölteni és a beteg szájához emelni a poharat. A rehabilitációs robotok terápiát szolgáló csoportjába sorolható az MIT robotja, amiről a Medical Tribune május 10-i számában tudósított.   Rehabilitációs robot fejlesztése hazánkban is folyik. A munka 2000-ben indult Európai Uniós együttműködés keretében REHAROB- projekt néven, amelyben a hazai partnerek a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet. A munka során a kutatók kifejlesztettek a hemiparetikus betegek spasztikus váll-könyök régiójának tornáztatását szolgáló robotrendszert. A beteget speciális kezelőszékben helyezik el, majd a fel- és az alkarhoz egy-egy robotot csatlakoztatnak egy úgynevezett műszerezett ortézisen keresztül. Ezután a gyógytornász a beteg karjait mozgatva végrehajt egy gyakorlatsort, amit a robotok megjegyeznek. Ez a betanítás (műszaki szempontból: programozás). A következő lépésben a gyógytornász a betanított gyakorlatsorból terápiás feladatsort készít: az irányítópanel érintőképernyőjét használva meghatározza, hogy a robotok milyen sorrendben, hány alkalommal végezzék el a gyakorlatokat. Ily módon egy pár perces betanításból készíthet egy félórás vagy akár hosszabb terápiás programot. Ennek főleg azoknál a tornagyakorlatoknál van jelentősége, amelyeket sokszor ismételve kell végezni. A robotkarokat irányító számítógép kezelői felülete „gyógytornászbarát”, használata nem igényel robottechnikai ismereteket.   A gyógytornáztató berendezéssel végzett első klinikai vizsgálat célja annak bizonyítása volt, hogy a rendszer működik és biztonságos. A tapasztalatok alapján néhány elemét módosították. A munka az Egészségügyi Tudományos Tanács támogatásával folytatódhatott és sor került az első kontrollált vizsgálatra is. Ez igazolta azt a várakozást, hogy a robotos terápia egyoldali bénulás esetén hozzájárul a spaszticitás csökkentéséhez. Folyik a rendszer továbbfejlesztése és orvostechnikai tanúsítása, ami lehetővé teszi, hogy ne csak klinikai kutatásban, hanem a napi gyakorlatban is alkalmazni lehessen.  Jelenleg tízegynéhány felső végtagi gyógytornáztató rendszert fejlesztenek világszerte. A hazai fejlesztésű robot egyrészt abban különbözik a többitől, hogy mozgástartománya jelentősen nagyobb, a váll és a könyök mozgásterét gyakorlatilag teljes terjedelmében kihasználja. A másik különbség, hogy elsősorban kereskedelmi forgalomban kapható elemekből épül fel, ezért ipari robotokat használ. Ezek nagy sorozatban készülnek, így nemcsak olcsóbbak az egyedileg tervezetteknél, hanem biztonságosabbak is. Cserébe el kell fogadnunk robusztusságukat.   A robotok gyógyászati alkalmazása kevés kivételtől eltekintve ma még kutatási terület. A jelenlegi eszközök ár-érték aránya egyelőre nem teszi lehetővé a tömeges alkalmazást. Azonban a többi modern technikai eszközökhöz hasonlóan előbbutóbb a robotok is átlendülhetnek azon a ponton, amikor már érdemes és lehetséges lesz a mindennapokban alkalmazni őket. Egyik robotot, így a REHAROB gyógytornásztató berendezést sem azért tervezték, hogy helyettesítse az ember munkáját. Ezek valamennyien olyasmit tudnak, amit az ember nem képes ugyanolyan pontosan és ismétlésszámban elvégezni, így a terapeuták munkájának segítését és eredményesebbé tételét szolgálják, nem pedig az embert helyettesítik. RÖVIDEN  Együttműködés és akkreditáció  A tüdőrákos betegek optimális ellátása érdekében együttműködési megállapodást kötött az Országos Onkológiai Intézet (OOI) és az Országos Korányi Tbc- és Pulmonológiai Intézet (OKTPI). A prof. dr. Kásler Miklós tanszékvezető egyetemi tanár, az OOI főigazgatója és prof. dr. Strausz János, az Országos Korányi Tbc- és Pulmonológiai Intézet főigazgató főorvosa által aláírt megállapodás célja, hogy regionális és megyei szinten az összes onkológiai tevékenységet európai szinten integráló, korszerű magyar onkológiai ellátórendszer jöjjön létre. Az OOI európai akkreditációja már megkezdődött, és a folyamatot a megállapodással kiterjesztik az OKTPI-re is. A két intézmény vezetése a jövőben szoros együttműködési lehetőségeket kíván biztosítani a tüdőrákkal foglalkozó szakemberei számára a prevenció, diagnosztika, terápia, rehabilitáció, a hospice és a kutatások területén. Medical Tribune  Elhatárolódott a szakmai kollégium  Elfogták Szegeden a gyógyszerüzérkedéssel gyanúsított férfit, dr. Sz. Gábort, aki onkológusokat keresett meg azzal, hogy hormonkészítményeket, csonterősítőket, illetve citosztatikumokat írjanak betegeiknek, illetve rendeljenek az intézményi patikába, majd a kiváltott gyógyszert adják át neki. Sz. Gábor Szerbiában értékesítette az „árut”. Jármy Tibor, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője szerint az eljárásban becslések szerint 20 millió forint értékű gyógyszerkészítmény-lerakatot találtak, amely szintén a gyanúsítotthoz köthető. A Sugárterápiás és Onkológiai Szakmai Kollégium (SOSZK) június 22-i rendes ülésén jelen lévő tagok – prof. dr. Bodoky György, dr. Dank Magdolna, dr. Erfán József, dr. Hideghéty Katalin, dr. Horváth Ákos, dr. Kahán Zsuzsanna, prof. dr. Kajtár Pál, prof. dr. Kásler Miklós, prof. dr. Mayer Árpád, dr. Moskovits Katalin, prof. dr. Németh György, dr. Pikó Béla, dr. Szűcs Miklós, prof. dr. Thurzó László –, még a gyanúsított megnevezése előtt „mély megütközéssel, egyenként nyilatkoztak arról, hogy e tevékenységgel semmilyen kapcsolatban nem álltak, és messzemenően elhatárolódtak minden olyan cselekménytől, amely a daganatos betegek közismerten sok problémával megvalósítható ellátása ellen hat, különösen elítélve, ha emiatt szakmailag indokolt kezelések szenvedtek csorbát.” Népszabadság/Medical Tribune  Sürgősségi központ  Átadták a Heim Pál Gyermekkórházban az ország első önálló, speciális feladatokat ellátó sürgősségi központját. Dr. Harmat György főigazgató elmondta: a hét minden napján, 0-tól 24 óráig fogadják a betegeket. A beruházáshoz a kórház az egészségügyi tárca pályázatán 145 millió forintot nyert, amelyet a Fővárosi Önkormányzat 24 millió forinttal, a Magyar Fejlesztési Bank 35 millió forinttal egészített ki. InfoRádió

Különböző anyagokkal bevont arany nanorészecskék afféle műorrként használhatók: ahogy orrunk felismeri a szagokat, úgy azonosíthatók be segítségükkel a testfolyadékokban lévő fehérjék. Amerikai kutatók úgy gondolják: a felismerés új diagnosztikai eljárást tesz lehetővé.   Orrunkban sokféle receptor van, s ezek mind kismértékben eltérő módon reagálnak a beszívott levegőben lévő vegyületekre. Nem tartozik tehát minden egyes szaghoz más és más, specializált receptor. Abból a felismerésből kiindulva, hogy a szagérzet az agyban sok receptor jeleinek kombinációjából áll össze, Vince Rotello, a Massachusettsi Egyetem munkatársa és csapata a Georgiai Műegyetem szakembereivel együtt dolgozva olyan készüléket fejlesztett ki, amely fehérjék kimutatására alkalmas.   Elektronikus orrot már korábban is szerkesztettek, ezek a készülékek azonban csak kis molekulák felismerésére voltak képesek. Most először nyílt mód nagyobb, összetettebb molekulák „kiszimatolására”.   A nanoorrban hat, arany nanorészecske- oldattal feltöltött receptor van. A 2 nanométer átmérőjű részecskékre az egyes receptorokban más és más bevonatot vittek fel. Bár a bevonatok kismértékben eltérő szerves molekulák, közös bennük, hogy nitrogénatomokat tartalmaznak.   Mi történik, ha testfolyadékot, például vérszérumot vezetünk a nanoorrba? A vizsgált anyagban oldott különböző fehérjék az egyes receptorokon más- és másféleképpen kötődnek. Egy adott fehérje több receptorhoz is tapadhat, de nem egyformán erősen kötődik a különböző bevonatokhoz. Mint kiderült, egy fehérje nagy biztonsággal azonosítható a hat receptorral szemben tanúsított „viselkedésmintája” alapján.   Hogyan lehet mérhetővé tenni ezt a viselkedést? A kutatók fluoreszkáló jelzőanyagot alkalmaztak erre a célra. A jelzőmolekulák is megtapadnak a receptorokon, a fehérjék azonban megkötődésükkor kiszorítják őket a helyükről. Minél több fluoreszkáló molekula szabadul el, annál erősebben fénylik az oldat. Az egyes receptorok fényereje pontosan mérhető és regisztrálható, s az adatok számítógépes feldolgozásával jól meghatározhatók az egyes fehérjékhez tartozó viselkedésminták.   Rotello és kollégái ötvenhat, véletlenszerűen kiválasztott fehérjével folytattak kísérleteket, s műorrukkal 96 százalékos biztonsággal azonosították őket. A kutatók szerint az eszköz jól segítheti betegségek felismerését. Észleli ugyanis, ha megbomlik a testfolyadékok szokásos fehérjeösszetétele, s figyelmeztetheti az orvost: „Valami furcsát érzek.” Rotello reményei szerint később egy-egy adott betegség, például bizonyos ráktípusok speciális „szagát” is meg tudják majd határozni. (Forrás: New Scientist) „Szívtipró” robothernyó   Működő szívbe fecskendezhetnek gyógyszert vagy festékanyagot, a szív leállítása nélkül végezhetnek közvetlenül a szerv felszínén méréseket, sőt hajthatnak végre bizonyos sebészeti beavatkozásokat azzal a robottal, amelyet a Carnegie Mellon Egyetemen fejleszt egy kutatócsoport. A vékony, hernyóra emlékeztető szerkezet bevezetéséhez nincs szükség nagy metszésre, elegendő egy parányi, a mellkas alatt nyitott lyuk, majd egy kis vágás a szívburkon, s az eszköz már meg is kezdheti útját a dobogó szív felszínén.   Hogyan képes erre a Heart- Landernek (szívreszálló egységnek) nevezett, körülbelül 2 centiméter hosszú robot? Láb helyett két tapadó-, pontosabban szívó koronggal dolgozik. Mindkét talpon 20-20 lyukat fúrtak, s a fölöttük lévő üreg a külvilágba futó vákuumvezetékre kapcsolódik. Az így kialakított tappancsok segítségével a hernyó stabilan megtapad a szív felületén. Hol az egyik, hol a másik talpban csökkentik a szívóhatást, s közben – ugyancsak a testen kívülről – drótokkal előretolják a mellső tappancsot, majd felzárkóztatják hozzá a hátsót.   Ily módon araszoló mozgást hoznak létre, amelynek során kanyarodni is tud a hernyó – ehhez a mellső tappancsot a drótokkal a megfelelő irányba el kell fordítani. A kívülről, motorokkal hajtott drótok révén a szerkezet percenként 18 centimétert is megtehet. A sebész lassan, botkormánnyal vezeti az eszközt, melynek mozgását röntgenképernyőn követi. Eddig sertésen próbálták ki a hernyót: a dobogó szívbe festékanyagot fecskendeztek, valamint pacemaker elektródát ültettek be. A kutatók úgy gondolják: egyes beavatkozásokat akár helyi érzéstelenítéssel is el lehet majd végezni.   Most azon dolgoznak a fejlesztők, hogy rádiós érzékelővel és kamerával szereljék fel a robothernyót. Elképzelésük szerint a HeartLander a rosszul működő szívszövet elölésével az aritmiát is gyógyíthatná.   (Forrás: Carnegie Mellon Egyetem, Számítógép-tudományi kar, Robottechnikai Intézet/) Online árverés   Hazai szakmatörténeti eseménynek volt nemrég virtuális színhelye a Marketline, a T-Online internetes piactere. Egy magánkórház úgy döntött, hogy webes árverés útján szerez be egy aneszteziológiai munkaállomást. Az intézmény először a hagyományos módon, papíron kért árajánlatokat a berendezésre. Ezután három ajánlattevőt zártkörű online beszerzési aukcióra hívott meg. Az 59 percig tartó árverés ideje alatt 32 licit érkezett. Végül a nyitó árhoz képest 19 százalékkal, a papíron kapott ajánlathoz képest pedig 32 százalékkal, több millió forinttal olcsóbban vásárolhatta meg a kórház a munkaállomást. Felbuzdulva a sikeren, az intézmény rendszeres ügyfele lett a Marketlinenak: az első aukció óta irodaszert, kardiológiai diagnosztikai berendezéseket, egyszer használatos műtéti izolációs termékeket és higiéniai eszközöket is vásárolt aukción.   A T-Online adatai szerint a vásárlók átlagosan 10-15 százalékos megtakarítást érhetnek el az online piactéren a hagyományos úton beérkezett legjobb ajánlataikhoz képest. A rendszer használatához csupán internet-hozzáférésre és email címre van szükség.   www.marketline.hu Tizenkétmillió font távgyógyításra   A brit egészségügyi minisztérium kihirdette annak a pályázatnak az eredményét, amelyet távgyógyító központok létesítésére és működtetésére írtak ki. Eszerint három vidéki körzet között osztják fel a kísérletre szánt, összesen 12 millió fontnyi keretet. Ez az eddigi legnagyobb kiterjedésű távgyógyítási projekt a szigetországban: a kijelölt területen mintegy egymilliónyian élnek. A program keretében csökkenteni akarják a receptek, az intézeti ápolásra szorulók, a váratlan kórházi beutalások és az elsősegély- ellátások számát. Mindennek érdekében több módszerrel is kísérleteznek. A cukorbetegeknek és vérnyomásproblémákkal küszködőknek távleolvasásra alkalmas műszereket adnak, s megmondják nekik: a weben hol kaphatnak tanácsot és segítséget. Távolból, illetve automatikus elektronikus eszközökkel próbálnak segíteni az időseknek és a fogyatékkal élőknek is. Így például érzékelőket szerelnek fel otthonukban, amelyek megfelelő esetben eloltják a lámpát vagy riasztást adnak, ha a beteg éjszaka felkel és nem tér vissza az ágyába.  (Forrás: eHealth Insider)