A daganatos sejteket az egészségesektől megkülönböztetni tudó intelligens szike az egyik legígéretesebb fejlesztés Magyarországon. Ezúttal nem a feltaláló Takáts Zoltánt, hanem a projektcég ügyvezetőjét, Tallós Ákost kérdeztük.
Meztelen, síró, nyomorult emberekkel találkozik Siklósi Gábor; ahogy mondja, az anyjuk sem látja őket így. Ha segít rajtuk, ez neki is jó. Szüksége van rá az önbecsüléséhez, írja a Népszabadság.
„Annak ellenére, hogy tavaly veszélybe került a robogómentők léte, az idei szezon kezdetére mégis sikerült megvalósítani az álmunkat: ezen a nyáron már nem csak a Duna pesti, de budai oldalán is tudunk segíteni a bajbajutottakon.” – nyilatkozta Siklósi Gábor, a Főnix Mentőszolgálat csoportvezetője.
Egy szerelem regénye
Harmadik megjelenése alkalmával különös helyzetbe került ez a regény, és persze nem kevésbé cifrába az olvasó. A Csirkejáték 1963-ban jött ki a nyomdából először. Sem első, sem második, jelentősen átdolgozott, 1981-es kiadása nem keltett semmiféle visszhangot. Pedig az írók egy része nagyra értékelte, a városban suttogtak róla, és Pilinszky János levelezése tanúsága szerint mindent megtett (ha jól tudom, sajnos sikertelenül), hogy a regény valamely nagy nyugati nyelven is megjelenjen. És fontos megnyilatkozás Szentkuthy Miklósé, aki egy magánlevélben a modern Werthernek nevezte a könyvet. Újabb ajánlásáról olyan jeles író gondoskodik, mint Esterházy Péter, aki a kötet hátsó borítóján teszi le a garast Rubin Szilárd könyve mellett. Az írók tetszése tehát egyértelmű, most a közönség következik.
És noha igen ritkán fordul elő, hogy egy mű negyven évvel a megjelenése után kerüljön be az úgynevezett kánonba, mégsem tarthatjuk eleve lehetetlennek Rubin kései sikerét. A könyv ugyanis olyan nyíltan magánjellegű, olyannyira vállalja a főhős monomániáját, hogy ez a szó jó értelmében vett és a regényíráshoz olykor kedvező szemérmetlenség talán még ma is lefegyverzően hat. Rubin, ellentétben sok mai szerzővel, trükkök nélkül, nyílt kártyákkal játszik, és Angyal Attila, a mindenütt jelen lévő elbeszélő (a fikció szerint maga is író), a minden titkát kibeszélő narrátor már a cím értelmezésekor megkönnyíti az olvasó dolgát. A „csirkejáték” szó először egy szilveszteri bulin kerül elő, feltehetően 1948/49 évfordulóján. (Noha Rubin csak elvétve szerepeltet dátumokat, különböző utalásokból arra következtethetünk, hogy a regény 1945 és 1976 között játszódik. Ami egyben azt jelenti, hogy – az időkezelésben legalábbis – Rubin mégis használ trükköket.) Csajtay Ignác egyszer csak odafordul a főhőshöz: „Elolvastam az utolsó verseidet. Szépek, de kiadhatatlanok. Ha boldogulni akarunk, másképp kell írni. Ez az egész nem más, mint időhúzás.” Mire a másik: „Tudom. Amerikában úgy nevezik, hogy csirkejáték. Ki mer tovább a sínen maradni a robogó vonat előtt...” És Csajtay elfogadja a metaforát: „A mi egész életünk az!” Ebből arra juthatnánk, hogy generációs regénnyel van dolgunk, a háború után indult, úgynevezett útkereső értelmiség egy lehetséges életrajzáról; amolyan legújabb kori Érzelmek iskolájáról. Ám Rubin csak pedzi ezt a lehetőséget. A történelem csupán háttérként jelenik meg (és valljuk be, tágasabb ábrázolásra 1963-ban egyébként sem nyílott lehetőség hazugság nélkül, és a fent jelzett trükkös időjáték is ezt a célt, a konkrét nyomok eltüntetését szolgálja), a regény a magánélet poklára koncentrál.
Ha egyetlen egészséges növényi olajat kellene megnevezni, a többség valószínűleg az olívaolajat említené. De mitől különleges – ha egyáltalán az – az olívaolaj?