Jó hatásosságot, magas válaszarányt és tartós terápiás választ eredményezett egy hatóanyag IDH-1 mutációval rendelkező mielodiszpláziás szindrómás (MDS) betegeknél.
Mivel az előrehaladott stádiumú vagy a kiújult eseteknél a kemoterápia eredményessége korlátozott, nagy várakozás övezte a biológiai terápiák bevezetését, amelyek az elmúlt 10-15 évben fokozatosan bekerültek az ellátási protokollokba.
A primer központi idegrendszeri vasculitis ritka, autoimmun eredetű gyulladásos betegség, amely az agy kis és közepes méretű ereit érinti, súlyos neurológiai károsodásokat okozva.
A gyermekreumatológiai betegségek közül a leggyakoribb krónikus gyulladásos kórkép, a Juvenilis Idiopathiás Arthritis (JIA), amelynek értelmezését patomechanizmusának mélyebb megértése, valamint a képalkotó diagnosztikai módszerek fejlődése új alapokra helyezte.
A [177Lu]Lu-DOTA-TATE és [90Y]Y-DOTA-TATE alkalmazásával végzett radioligand terápia (RLT) a neuroendokrin neopláziák (NEN; neuroendocrine neoplasms) kezelésének többedvonalbeli terápiája.
Mivel a prediabétesz általában panaszt és tünetet nem okoz, felismerése csak szűrővizsgálattal lehetséges, amiben az alapellátásnak kiemelt szerepe van.
A súlyos asztma kezelésében ma már a klinikai és gyulladásos fenotípusok, valamint a társbetegségek figyelembevételével meghatározott célzott terápiák alkalmazása zajlik, ami magában hordozza a klinikai remisszió elérésének lehetőségét is.
A Nemzetközi Epilepszia Elleni Liga 2017-ben az „idiopátiás generalizált epilepsziákat” a „genetikus generalizált epilepsziák” csoportjába sorolta. A szindrómák felismerése és a GGE csoporton belüli elkülönítése a kezelés és a prognózis meghatározása szempontjából is alapvetően fontos.