A parikalcitol biztonságosan csökkentette a tumor mikrokörnyezetében található fibroblasztok aktivációját, így elérhetőbbé tette a daganatot a kemoterápiás hatóanyagok számára.
A GluN2B‑t tartalmazó NMDA‑receptorok célzása ígéretes genetikai terápiás megközelítés lehet, amely alternatívát kínálhat a jelenleg alkalmazott invazív eljárásokra, például a mélyagyi stimulációra.
Organoidokon végzett vizsgálatokban két ismert, más betegségek kezelésében használt szer is hatékonynak bizonyult a fejlődési rendellenesség terápiájában.
A 2-es típusú cukorbetegség kezelésében széles körben alkalmazott GLP-1 receptor agonisták – amelyeket napjainkban már a betegek több mint egynegyede szed – bizonyos genetikai variánsokat hordozó embereknél kevésbé bizonyulhatnak hatékonynak.
Az elhízás mint a civilizációs betegségek egyik legfontosabb rizikófaktora komplex okokkal magyarázható, amelyek közül az egyik alábecsült tényező az obezogén endokrin diszruptorok hatása.
Egy fázis IIa klinikai vizsgálatban a GLP-1 és GLP-2 receptorokra egyaránt ható hatóanyag jól tolerálhatónak bizonyult ugyan, de hatásossága nem bizonyult szignifikánsnak.