Alaposan megtépázta a Covid-időszak az egynapos sebészeti ellátások körét idehaza, azonban a Multidiszciplináris Egynapos Sebészeti Társaság elnöke, Mészáros János a MedicalOnline-nak azt mondta, vannak még tartalékok a rendszerben.

A fájdalom fontos és gyakori egészségügyi problémát képez évezredek óta, és az alapellátásban is az orvoshoz fordulás egyik leggyakoribb oka (1, 2). A fájdalom lehet lokalizált (helyi) vagy generalizált (általános), akut (heveny), mely napokon belül vagy maximum egy hét alatt elmúlik, vagy hosszabban tartó, krónikus (idült), amely hetekig vagy hosszabb ideig is eltarthat.

Strukturális kardiológiai intervencióról akkor beszélünk, ha a szív anatómiáját valamilyen perkután beültethető eszközzel módosítjuk. Az ilyen jellegű intervenciók az elmúlt időszakban jelentős fejlődésen mentek keresztül, közülük több is bekerült a szakmai ajánlásokba.

Az egészségi állapotot veszélyeztető sérülések, megbetegedések leggyakoribb tünete a fájdalom. A fájdalom definícióját az IASP (International Association for the Study of Pain) még 1992-ben alábbiak szerint határozta meg: „A fájdalom aktuális vagy potenciális szöveti károsodással járó kellemetlen szenzoros és emocionális élmény”.

Az Amerikai Urológus Társaság lapjában jelent meg publikáció a DE-n kidolgozott műtéttechnikáról és annak eredményeiről.

A konzervatív terápiás módszerek kudarca esetén jelenthetnek megoldást a metabolikus sebészeti beavatkozások, amelyekből egyre többet végzünk az utóbbi években idehaza is. Az indikáció, a műtéti típusok, azok eredményei és rizikói, valamint az utógondozás kérdései egyre gyakrabban vetődnek fel az orvosi gyakorlatban.

A műtét utáni fertőzés szövődmények akkor is problémát jelentenek, ha a beteg optimális posztoperatív ellátásban részesül, minimálisan invazív műtéten esett át, vagy megfelelő a beavatkozás utáni felépülés.

A gasztrointesztinális (GI) sebészet a tápcsatorna és/vagy a máj direkt/eperendszer manipulációjával jár, ezért a közvetlen műtét utáni időszakban a beteg bizonyos ideig nem képes szájon át történő táplálékbevitelre.

A perioperatív malnutríció a kedvezőtlen posztoperatív kimenetelek ismert független prediktora.

A klinikai táplálásterápia kivitelezése kórházi körülményeket igényel, azonban, körültekintő betanítás és ellenőrzés mellett, otthoni táplálásra is lehetőség van. Ennek módszerei az otthoni enterális táplálás (OET) és az otthoni parenterális táplálás (OPT).  Mindkét esetben az az elsődleges cél, hogy a táplálás biztosítsa a beteg energia-, mikro- és makrotápanyag-szükségletét.