Egy új, MI-t alkalmazó vérvizsgálat jelentősen csökkentheti az invazív diagnosztikai eljárások szükségességét – írja az Mfor.

A hormonális jelátvitel és a molekuláris szabályozási hálózatok kölcsönhatása alapvető szerepet játszik a posztmenopauzális nők kardiometabolikus egészségének alakulásában.

A táplálkozás kulcsfontosságú terület lehet a korai beavatkozásban, és a rendszeres testmozgás, valamint a szívbarát étrend hosszú távon javíthatja a perimenopauzális nők kardiovaszkuláris állapotát.

Az elhízás mint a civilizációs betegségek egyik legfontosabb rizikófaktora komplex okokkal magyarázható, amelyek közül az egyik alábecsült tényező az obezogén endokrin diszruptorok hatása.

A posztmenopauzális vérzés az esetek többségében benignus hátterű, enyhe lefolyású és spontán regrediáló jelenség, amely a malignus folyamatok kizárását követően legfeljebb átmeneti, tüneti gyógyszeres terápiát tehet szükségessé. Perzisztáló vagy recidiváló vérzés fennállásakor azonban további diagnosztikus lépések indokoltak.

A dysuria diagnosztikáját nehezítik az atípusos tünetek és a kommunikációs akadályok, ezért a részletes anamnézis, labor- és képalkotó vizsgálatok mellett a validált kérdőívek alkalmazása is hasznos lehet. A kezelés alapja az oki terápia.

Ez a cikk a mielodiszpláziás betegek felismerésének és hematológushoz irányitásának elősegitése céljából született. A mielodiszplázia kezelési lehetőségei jelentősen bővültek az utóbbi évtizedben és ennek következtében javultak a betegek életkilátásai. Továbbá az anémia kivizsgálásának egyszerűségére kivánom felhivni a figyelmet és igyekszem jelezni azokat a pontokat, ahol a hematológusok készséggel bekapcsolódnak a beteg kivizsgálásába és ellátásába. 

Az izmok és csontok leépülésének megelőzése érdekében fontos a D-vitamin- és kalciumpótlás, az idős betegek antidiabetikus kezelésének megválasztásakor pedig a hatékonyságon kívül figyelembe kell venni a kezelés mozgásszervi rendszerre gyakorolt hatását is.

Az obstruktív alvási apnoe a legismertebb és leggyakoribb alvásfüggő légzészavar, amelyet a légutak részleges vagy teljes elzáródása jellemez alvás közben.

A legfejlettebb társadalmakban sem optimális a nagy törési rizikójú betegek kiemelésének és kezelésének gyakorlata, míg a betegek részéről a nem megfelelő terápiás fegyelem rontja a kezelés hatékonyságát.